Fülesfókafélék (Otariidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Fülesfókafélék (Otariidae) – amit érdemes tudnod
A fülesfókafélék (Otariidae) a ragadozók rendjébe tartozó úszólábú emlősök családja, amelybe az oroszlánfókák és a medvefókák tartoznak. Jól felismerhetők a kis külső fülkagylóról, a nagy mellső úszólábakról és arról, hogy hátsó úszólábaikat előre tudják fordítani, így szárazföldön a testük alatt támaszkodva mozognak. A család tagjai több óceán partvidékein élnek, életmódjukat pedig a tengeri táplálkozás és a szárazföldi szaporodótelepek váltakozása jellemzi.
Milyen állatok alkotják a családot?
A fülesfókafélék egy emlőscsaládot alkotnak a Carnivora, vagyis a ragadozók rendjén belül. A Mammal Diversity Database Otariidae-oldala hét nemzetséget és tizenhat felsorolt fajt tartalmaz; ezek között oroszlánfókák és medvefókák is szerepelnek.
A családba tartozó állatok tengeri emlősök, amelyek a vízben szerzik táplálékuk nagy részét, de pihenéshez, vedléshez, szaporodáshoz és a kölykök gondozásához rendszeresen partra vagy szigetekre húzódnak.
A külső fül és az úszólábak árulkodó jelek
A fülesfókafélék legkönnyebben a fejük két oldalán látható kis külső fülkagylóról különíthetők el a valódi fókáktól. Mellső úszólábaik hosszúak és erőteljesek, a vízben elsősorban ezek csapkodásával hajtják magukat.
Hátsó úszólábaikat előre tudják fordítani, ezért a szárazföldön a testük alatt támaszkodva képesek járni. A valódi fókák hátsó úszólábai erre nem alkalmasak, így más módon, a hasukon kúszva közlekednek.
Medvefókák és oroszlánfókák
A család két közismert csoportja a medvefókák és az oroszlánfókák. A medvefókák sűrű alszőrzete a külső szőrszálakkal együtt jellegzetes bundát alkot, míg az oroszlánfókáknál inkább a rövidebb, durvább szőrzet és a robusztus úszólábak feltűnők.
A csoportok között méretben, testarányokban, elterjedésben és viselkedésben is vannak különbségek. Ezért egyetlen faj megjelenését vagy életmódját nem lehet automatikusan a teljes családra általánosítani.
Óceánok partvidékein és szigetein
Fülesfókafélék a Csendes-óceán, az Atlanti-óceán déli térsége és az Indiai-óceán egyes partvidékein fordulnak elő. Elterjedésük fajonként változik: vannak északi, mérsékelt övi, szubantarktikus és trópusi vizekhez kötődő képviselőik is.
A szaporodóhelyek gyakran sziklás partokon, homokos strandokon vagy szigeteken találhatók. A fajok egy része hosszabb időt tölt a nyílt tengeren, mások rendszeresen visszatérnek a part menti pihenőhelyekre.
Halakból, tintahalakból és más tengeri zsákmányból élnek
A fülesfókafélék táplálékában különböző halak, tintahalak és más tengeri állatok szerepelhetnek. Az étrend összetétele függ az adott faj élőhelyétől, a zsákmány elérhetőségétől és az évszaktól.
A kaliforniai oroszlánfóka például part menti vizekben keres táplálékot, és többek között szardíniát, szardellát, makrélát, sziklahalakat és tintahalat fogyaszt. Más fajok eltérő zsákmányokra és táplálkozási területekre támaszkodnak.
Zajos telepek és intenzív utódgondozás
Sok fülesfókaféle társas állat, a szaporodási időszakban pedig nagy, zsúfolt telepeken gyűlik össze. A hímek egyes fajoknál területeket védenek, a nőstények pedig a telepen hozzák világra és nevelik kölykeiket.
A kölykök azonosítása a sűrű telepeken fontos feladat. A kaliforniai oroszlánfókánál az anya és kölyke hangadás, illetve szag alapján is felismeri egymást, miközben az anya időszakosan a tengerre távozik táplálkozni, majd visszatér szoptatni.
Jellegzetes képviselők
A család ismert tagja a kaliforniai oroszlánfóka (Zalophus californianus), amely Észak-Amerika nyugati partvidékének sekély tengeri vizeiben és partjain él. Az oroszlánfókák közé tartozik még többek között a csendes-óceáni Steller-oroszlánfóka és az új-zélandi oroszlánfóka.
A medvefókák nemzetségei közé tartozik az Arctocephalus, valamint az északi medvefókát magában foglaló Callorhinus. A különböző képviselők elterjedése és természetvédelmi helyzete fajonként eltér.
Természetvédelmi kihívások a tengeren és a partokon
A fülesfókaféléket nem azonos mértékben fenyegetik a környezeti hatások. Egyes fajoknál a halászati eszközökbe való belegabalyodás, a táplálékállatok elérhetőségének változása, a szennyezés, a betegségek és a zavarás is problémát jelenthet.
A kaliforniai oroszlánfókák esetében a NOAA a halászati eszközökbe gabalyodást, a káros algavirágzások toxinjait, a betegségeket és az ember okozta sérüléseket is a fontos veszélyforrások közé sorolja. Vadon élő állatokat ne etess, ne közelíts meg, a sérült vagy belegabalyodott példányokat pedig szakembereknek jelentsd.


