Karmosmajomfélék (Callitrichidae)
Ismerd meg a csoport állatait!

Császárbajszú tamarin
A császárbajszú tamarin apró, nappal aktív amazóniai főemlős, amely feltűnő fehér bajuszáról kapta a…

Feketepamacsos selyemmajom
A feketepamacsos selyemmajom Brazília középső és keleti részének erdeiben, főként a Cerradóban élő kistermetű…

Arany oroszlánmajmocska
Az arany oroszlánmajmocska Délkelet-Brazília atlanti esőerdeinek veszélyeztetett, fákon élő főemlőse. Családi csoportokban él, többnyire…

Törpe selyemmajom – a lombkorona apró specialistája
A törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea) Dél-Amerika nyugati Amazonas-medencéjének apró termetű főemlőse. Fő tápláléka a…
Karmosmajomfélék (Callitrichidae) – amit érdemes tudnod
A karmosmajomfélék (Callitrichidae) a főemlősök egyik családját alkotják, nem egyetlen fajt vagy nemzetséget jelölnek. A Mammal Diversity Database 2026. július 28-án kiadott 2.5-ös változata hat nemzetséget és 54 élő fajt sorol ide, köztük selyemmajmokat, tamarinokat, oroszlánmajmokat és a Goeldi-majmot. A család tagjai Közép- és Dél-Amerika erdeiben élnek, és több fajuknál a növényi nedvek megszerzése, valamint az összehangolt utódgondozás is fontos életmódbeli sajátosság.
Egy család, hat különböző nemzetség
A karmosmajomfélék családjába a Callimico, Callithrix, Cebuella, Leontopithecus, Mico és Saguinus nemzetség tartozik. A csoport magyar neve elsősorban a selyemmajmok és rokonaik jellegzetes, kapaszkodást segítő karmokra emlékeztető körmeire utal, de a családon belül a testfelépítés és az életmód is változatos.
A karmosmajomfélék közé sorolják a törpe selyemmajmokat, a különböző tamarinokat, az oroszlánmajmokat és a Goeldi-majmot is. A jelenlegi rendszertani adatbázisok a családot a dél-amerikai, szélesebb értelemben vett újvilági majmok közé helyezik.
Apró termetű, ügyes erdei kapaszkodók
A család több képviselője kistermetű főemlős, amely a fák törzsén, ágain és lombkoronájában mozog. A selyemmajmoknál a karmokra emlékeztető körmök segíthetik a függőleges törzseken való kapaszkodást, miközben az ujjak és a lábujjak a finom mozgásokban, a táplálék megfogásában és a mászásban is szerepet kapnak.
A fajok megjelenése feltűnően változatos lehet: a törpe selyemmajmok apró termetűek, az oroszlánmajmok hosszú, dús szőrzetű sörényt viselnek, a tamarinok pedig gyakran kontrasztos arc- és testmintázatukról ismerhetők fel. Ezek a jellegzetességek fajonként eltérnek, ezért az azonosításhoz a szőrszín mellett az élőhelyet és az elterjedési területet is érdemes figyelembe venni.
Amazonas-medence és atlanti erdők
A karmosmajomfélék elterjedése Dél-Amerika több, egymástól eltérő erdőtájára terjed ki. Egyes nemzetségek az Amazonas-medence erdeiben élnek, mások főként Brazília atlanti erdőihez, a Cerradóhoz vagy szárazabb, szezonális erdőkhöz kötődnek. Az elterjedési területek a folyók, az erdőtípusok és a történeti földrajzi változások miatt nem egyformák.
Az élőhelyükön belül több faj a zavartabb erdőket, erdőszéleket vagy másodlagos erdőket is használhatja, míg mások szűkebb, természetes erdőfoltokhoz kötődnek. A kis kiterjedésű elterjedési területű fajoknál az erdők feldarabolódása különösen komoly veszélyt jelenthet.
A növényi nedvek megszerzésének mesterei
A növényi nedvek, gyanták és más faeredetű váladékok több karmosmajomféle táplálékában fontos szerepet töltenek be. A selyemmajmok egy része alsó metszőfogaival lyukakat készít a fák kérgén, majd a kifolyó nedveket nyalogatja fel. Ez a táplálkozási mód olyan időszakokban is forrást biztosíthat, amikor a gyümölcsök kevésbé hozzáférhetők.
Az étrend azonban nem korlátozódik a növényi nedvekre. Fajtól függően gyümölcsök, virágok, nektár, rovarok, más ízeltlábúak és kisebb állatok is szerepelhetnek benne. A tamarinok és az oroszlánmajmok táplálkozása ezért nem azonos a nedvekre erősebben specializálódott selyemmajmokéval.
Családi csoportok és közös kölyöknevelés
Sok karmosmajomféle társas csoportokban él, amelyekben a szülők mellett idősebb utódok vagy más felnőtt egyedek is részt vehetnek a fiatalok gondozásában. A kölykök hordozása, védelme és táplálékhoz juttatása így több csoporttag feladata lehet, ami az együttműködő utódnevelés egyik formája.
A szaporodási rendszer nem minden fajban teljesen azonos. Sok karmosmajomfélénél gyakori az ikerszülés, de a Goeldi-majomnál rendszerint egy utód születik. A csoportok mérete, összetétele és a szaporodó nőstények száma szintén fajonként változhat.
Törpe selyemmajom, tamarin és oroszlánmajom
A család legismertebb képviselői közé tartozik a törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea), amely az Amazonas térségének erdeiben él, és táplálékának jelentős részét növényi váladékok alkothatják. A Callithrix és Mico nemzetség selyemmajmai több brazil erdőtájhoz alkalmazkodtak.
Az oroszlánmajmok közül a kipusztulás szélére került arany oroszlánmajom (Leontopithecus rosalia) és rokonai az atlanti erdőkhöz kötődnek. A tamarinok közé tartozik többek között a császár tamarin (Saguinus imperator) és a gyapjasfejű tamarin (Saguinus oedipus), amelyek eltérő amazóniai, illetve északnyugat-dél-amerikai élőhelyeken fordulnak elő.
Erdőlakó fajok természetvédelmi kihívásai
A karmosmajomfélék természetvédelmi helyzete fajonként különböző. Több faj kis területre szorult vissza az erdőirtás, az élőhelyek feldarabolódása, az utak és települések terjedése, valamint az illegális befogás miatt. A veszélyeztetett fajoknál a megmaradt erdőfoltok összekapcsolása és a természetes élőhelyek helyreállítása is fontos lehet.
A védelemnek az egyes fajok saját igényeihez kell igazodnia. Az oroszlánmajmoknál az atlanti erdők megőrzése, a tamarinoknál a helyi elterjedési területek védelme, a selyemmajmoknál pedig az erdőfoltok és a táplálékot biztosító fák fennmaradása egyaránt szerepet kaphat.


