Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Válassz alcsoportot!3
Ismerd meg a csoport állatait!

Keskenyszájú orrszarvú
A keskenyszájú orrszarvú Afrika bokros szavannáin élő, kampós felső ajkú növényevő. Súlyosan veszélyeztetett faj,…

Jávai orrszarvú
A jávai orrszarvú a világ egyik legritkább nagytestű emlőse, vadon ma egyetlen indonéziai nemzeti…

Ázsiai tapír
Az ázsiai tapír Délkelet-Ázsia erdeinek nagy termetű, magányosan élő növényevő emlőse. Élőhelyvesztés és feldarabolódás…

Fehér orrszarvú
A fehér orrszarvú Afrika egyik legnagyobb szárazföldi emlőse, amely széles ajkával főként füvet legel.…

Alföldi zebra
Az alföldi zebra Afrika egyik legelterjedtebb zebrafaja, amely füves pusztákon, szavannákon és nyílt erdőségekben…

Közönséges tapír
A közönséges tapír Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi erdeinek nagy termetű, többnyire magányos növényevője. Fontos…

Dél-amerikai tapír
A dél-amerikai tapír Dél-Amerika erdeinek nagy termetű, növényevő emlőse. Magányosan él, kitűnően úszik, és…
Páratlanujjú patások (Perissodactyla) – amit érdemes tudnod
A páratlanujjú patások (Perissodactyla) az emlősök egyik rendjét alkotják, amelynek ma élő képviselői a lófélék, a tapírfélék és az orrszarvúfélék családjába tartoznak. Nevük arra utal, hogy a láb tengelye a páratlan számú középső ujjon halad át, de az egyes csoportok végtagjai és életmódja jelentősen különbözik. A kategóriában a rend felismeréséről, elterjedéséről, táplálkozásáról, képviselőiről és természetvédelmi helyzetéről olvashatsz.
Mely állatok tartoznak ide?
A Perissodactyla rend ma élő képviselői három családba sorolhatók: a lófélék (Equidae), a tapírfélék (Tapiridae) és az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae). A Mammal Diversity Database jelenlegi rendszertana hat nemzetséget és 18 élő fajt különít el ebben a rendben.
A csoport legismertebb tagjai közé tartoznak a lovak, szamarak és zebrák, a közép- és dél-amerikai, valamint az ázsiai tapírok, továbbá az afrikai és ázsiai orrszarvúk. A három család külseje és életmódja között nagy különbségek vannak, ezért nem minden páratlanujjú patás hasonlít egymásra.
A középső ujj köré épül a láb
A páratlanujjú patások lábának szimmetriasíkja a harmadik, vagyis középső ujjon halad át. A lovaknál a harmadik ujj maradt meg egyetlen teherhordó ujként, míg a tapírok és az orrszarvúk több működő ujjal járnak.
Ez különbözteti meg őket a párosujjú patásoktól, amelyeknél a testsúly főként a harmadik és negyedik ujjon oszlik meg. A végtagok felépítése az eltérő mozgásformákhoz igazodik: a lófélék futásra specializálódott lába más felépítésű, mint a sűrű növényzetben mozgó tapíroké vagy a nagy testű orrszarvúké.
Ló, tapír és orrszarvú: három eltérő testalkat
A lófélék karcsú, hosszú végtagjaikkal nagy sebességű futásra képesek, és több fajuk nyílt füves élőhelyekhez alkalmazkodott. A tapírok zömök testű, rövid lábú állatok; hajlékony ormányuk segíti a levelek, hajtások és gyümölcsök megragadását.
Az orrszarvúk nagy testű, vastag bőrű növényevők. A fejükön található szarv nem csontos mag körül növő képlet, hanem a bőrből származó, keratinból felépülő szarv. A szarvak száma és alakja fajonként eltérhet.
Afrikától Ázsián át Amerikáig
A rend mai képviselői Afrikában, Ázsiában, valamint Észak- és Dél-Amerika egyes térségeiben élnek. A lófélék között találunk afrikai zebrákat és ázsiai vadlovakat, a tapírok többsége Közép- és Dél-Amerika erdeiben fordul elő, a maláj tapír pedig Délkelet-Ázsiában él.
Az élőhelyek között füves puszták, szavannák, erdők, mocsaras területek és hegyvidéki tájak is szerepelnek. A tapírok általában vízhez kötődő, erdős környezetet használnak, míg az orrszarvúk élőhelye a nyílt füves területektől a trópusi erdőkig terjedhet.
Növényevők eltérő emésztési stratégiákkal
A páratlanujjú patások valamennyi ma élő képviselője növényevő, de nem ugyanazokat a növényi részeket fogyasztja. A lovak és a zebrák gyakran fűféléket legelnek, a tapírok főként leveleket, hajtásokat, vízinövényeket és gyümölcsöket esznek, az orrszarvúfajok étrendje pedig a legeléstől a lombfogyasztásig változik.
A rend tagjainak egyszerű gyomra van, a rostos növényi táplálék feldolgozásában pedig a vakbél és a vastagbél mikroorganizmusai is részt vesznek. Ez eltér a kérődző párosujjú patások többüregű gyomrával működő emésztésétől.
A tapírok az erdők magterjesztői
A tapírok rejtőzködő életmódú növényevők, amelyek erdei ösvényeken, folyópartokon és mocsaras élőhelyeken mozognak. Táplálékuk részeként sokféle gyümölcsöt is elfogyasztanak, a magok pedig az emésztőrendszeren áthaladva új területekre kerülhetnek.
Ezáltal a tapírok hozzájárulhatnak egyes erdei növények terjedéséhez és a növényállományok megújulásához. Az ázsiai tapír, a közönséges tapír és a hegyvidéki tapír különböző földrajzi térségekben él, ezért élőhelyi igényeik sem teljesen azonosak.
A fennmaradásukat veszélyeztető tényezők
A páratlanujjú patások természetvédelmi helyzete fajonként eltér, de több faj állományát az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, a vadászat, az orvvadászat, valamint a kis és elszigetelt populációk veszélyeztetik. Az orrszarvúaknál különösen jelentős fenyegetés az illegális szarvkereskedelem.
A védelemhez az élőhelyek megőrzése és helyreállítása, a védett területek összekapcsolása, az orvvadászat visszaszorítása és a helyi közösségekkel való együttműködés is hozzátartozhat. A hatékony intézkedéseket mindig az adott faj elterjedéséhez és életmódjához kell igazítani.



