Szirti borzok Hyracoidea
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Szirti borzok Hyracoidea – amit érdemes tudnod
A szirtiborzok, vagyis a Hyracoidea rend képviselői az emlősök között önálló rendszertani rendet alkotnak. A Mammal Diversity Database jelenlegi besorolása szerint a rend egyetlen élő családot, a Procaviidae családot foglalja magában, amelyben három nemzetség és hat faj szerepel. A kategóriában a szirtiborzok felismeréséről, élőhelyeiről, táplálkozásáról, mozgásáról, társas életéről és jellegzetes képviselőiről olvashatsz.
Egy önálló emlősrend, egy élő család
A Hyracoidea az emlősök egyik rendje, nem pedig egyetlen faj vagy család neve. A ma élő szirtiborzok mind a Procaviidae családba tartoznak; a jelenlegi rendszertani adatbázisok három nemzetséget különítenek el: a sziklaborzokat magában foglaló Procavia nemzetséget, a bokorszirtiborzok Heterohyrax nemzetségét és a fán élő szirtiborzak Dendrohyrax nemzetségét.
Rokonításuk miatt gyakran együtt említik őket az elefántokkal és a tengeritehenekkel. Ez evolúciós kapcsolatot jelez, nem pedig hasonló testméretet vagy azonos életmódot.
Zömök test, különleges talpak és metszőfogak
A szirtiborzok kis vagy közepes termetű, zömök testű emlősök. Rövid farkuk, kerekded fülük és rövid végtagjaik vannak, talpuk pedig puha, rugalmas párnákkal tapad a sziklás felszínhez. A talpi mirigyek nedvessége és a talp izomzata a kapaszkodást is segíti.
Fogazatuk több szempontból feltűnő: a felső metszőfogak különösen nagyok, a hímeknél gyakran agyarszerűek, a metszőfogak pedig folyamatosan nőnek. A zápfogak növényi táplálék őrlésére alkalmasak.
Afrikai sziklák és közel-keleti élőhelyek
A Hyracoidea képviselői főként Afrikában fordulnak elő, a szirtiborzok elterjedése azonban a Közel-Kelet egyes területeire és az Arab-félszigetre is kiterjed. A sziklalakó fajok szurdokokban, sziklás kiemelkedéseken és hegyvidéki lejtőkön keresnek menedéket a hasadékokban.
A fán élő szirtiborzok ezzel szemben elsősorban erdős élőhelyekhez kötődnek. A csoport élőhelyi változatossága jól mutatja, hogy a rend képviselői nem egyetlen, egységes életmódot követnek.
Sziklákon élők és lombkoronai fajok
A Procavia és a Heterohyrax nemzetség fajai többnyire sziklás felszínekhez kötődnek. Nappal aktívak, és a biztonságot adó hasadékok közelében táplálkoznak vagy napoznak. A sziklalakó fajok általában csoportosan élnek, a csoportokon belül pedig területvédő hím is előfordul.
A Dendrohyrax fajai főként fákon mozognak, rendszerint éjszaka aktívak, és gyakran magányosan élnek. Eltérő életmódjuk miatt nem érdemes a sziklabarlangokban élő és a lombkoronai szirtiborzak viselkedését egymásra általánosítani.
Növényevők eltérő táplálkozási stratégiákkal
A szirtiborzok alapvetően növényevők: füveket, leveleket, kérget, hajtásokat és más növényi részeket fogyasztanak. A sziklalakó szirtiborzok között gyakoribb a legelés, míg a bokor- és fán élő formák inkább leveleket és más lombtáplálékot hasznosítanak.
Nem kérődzők, emésztőrendszerük mégis összetett, és több bélszakaszban is zajlik mikrobiális rostbontás. Ez segíti a nehezen emészthető növényi táplálék feldolgozását, miközben táplálkozásukban a fajok és az élőhelyek között is vannak különbségek.
Csoportos szirtiborzak és magányosabb rokonaik
A sziklalakó fajok társas életének fontos elemei a közös menedékek, a hangos riasztó- és területjelző hangok, valamint a csoporton belüli együttműködés. Egyes kolóniákban több rokon nőstény, egy területet védő hím és fiatal állatok élnek együtt.
A fán élő szirtiborzaknál inkább a magányos életmód jellemző, bár kisebb családi együttlétek előfordulhatnak. A különböző hangok, szagjelek és testtartások a veszély jelzésében, a terület védelmében és a társas kapcsolatok fenntartásában is szerepet kapnak.
Jellegzetes képviselők és természetvédelmi szempontok
A rend legismertebb képviselője a fokföldi szirtiborz (Procavia capensis), amely Afrika jelentős részén és az Arab-félsziget egyes vidékein él, elsősorban sziklás, száraz területeken. A bokorszirtiborz (Heterohyrax brucei) szintén sziklaközeli élőhelyeken fordul elő, míg a fa-szirtiborzak közé több erdei faj tartozik, például a déli fa-szirtiborz (Dendrohyrax arboreus).
A természetvédelmi helyzetet fajonként és helyi állományonként kell értékelni. A fokföldi szirtiborz globálisan a nem fenyegetett kategóriába tartozik, de egyes térségekben a vadászat, az élőhelyek átalakulása és a menedéket adó sziklás területek zavarása helyi problémát jelenthet.


