Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Lazacalakúak (Salmoniformes)

Dunai GalócaSebes pisztrángPénzes pér
Válassz alcsoportot!1

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Lazacalakúak (Salmoniformes) – amit érdemes tudnod

A lazacalakúak (Salmoniformes) a sugarasúszójú halak egyik rendje, amelyet a FishBase jelenlegi rendszerezése szerint egyetlen ma élő család, a lazacfélék (Salmonidae) alkot. Ide tartoznak többek között a lazacok, pisztrángok, szaiblingok, galócák, marénák és pérszerű halfajok; többségük hideg vizű északi területekhez kötődik, de több fajukat más kontinenseken is betelepítették. Ebben a kategóriában a lazacalakúak felismeréséről, édesvízi és tengeri életmódjáról, vándorlásáról, táplálkozásáról és természetvédelmi helyzetéről olvashatsz.

Egy rend, egy ma élő család

A lazacalakúak rendje nem azonos a lazacfélék családjával: a Salmoniformes rendhez a jelenlegi FishBase-besorolás egyetlen ma élő családot, a Salmonidae családot sorolja. A családon belül lazacok, pisztrángok, szaiblingok, galócák, marénák és más, egymástól eltérő külsejű halak találhatók.

A FishBase adatbázisa 11 nemzetséget és 245 fajt tart nyilván a lazacféléknél, de a fajok és nemzetségek száma a rendszertani felülvizsgálatokkal változhat. A kategória ezért a rend egészét célozza, nem csupán a köznyelvben lazacnak nevezett fajokat.

Felismerésük: zsírúszó és pettyes test

A lazacalakúak egyik jellegzetes bélyege a hátúszó mögött elhelyezkedő kis, húsos zsírúszó. Testükön többnyire apró, cikloid pikkelyek találhatók, úszóikban nincsenek kemény tüskék, a fiatal egyedeken pedig sok fajnál sötétebb, függőleges ivadéksávok, úgynevezett parr-jelek láthatók.

A külső megjelenés fajonként erősen eltérhet. A karcsú, vándorló lazacok, a patakok kövei között élő pisztrángok, a mélyebb tavakhoz alkalmazkodott marénák és a nagyobb termetű galócák nem írhatók le egyetlen testformával.

Patakoktól a tengerig

A lazacfélék között vannak egész életükben édesvízben élő, valamint vándorló fajok is. Az anadrom fajok életük egy részét folyókban és patakokban töltik, majd a tengerben növekednek, szaporodáskor pedig visszatérnek az édesvízbe. Más lazacfélék tavi vagy folyóvízi életmódúak, ezért nem tesznek tengeri vándorlást.

Előfordulásuk főként az északi félteke hideg és mérsékelt övi vizeihez kapcsolódik. A gyors sodrású, oxigéndús patakok, a nagyobb folyók, a hideg tavak, a félsós torkolatok és a tengeri partvidékek egyaránt fontos élőhelyet jelenthetnek az egyes fajok számára.

A kavicsos ívóhelyek jelentősége

Sok lazacféle kavicsos medrű folyó- vagy patakszakaszokon ívik. Az ikrákat a nőstény által kialakított mélyedésbe rakják, majd kaviccsal takarják be. A fejlődő embriók és a frissen kelt lárvák egy ideig a meder kavicsai között rejtőznek.

A szaporodás sikerét ezért közvetlenül befolyásolja a víz tisztasága, hőmérséklete, oxigéntartalma és a meder állapota. A duzzasztógátak, a meder átalakítása, a túlzott hordaléklerakódás és a vízhozam megváltozása elzárhatja vagy leronthatja az ívóhelyekhez vezető útvonalakat.

Ragadozók, planktonevők és mindenevők

A lazacalakúak táplálkozása nem egységes. A fiatal halak gyakran vízi rovarlárvákat és más apró gerincteleneket fogyasztanak, a nagyobb ragadozó fajok pedig halakkal és rákokkal is táplálkozhatnak. Egyes lazacfélék, köztük több marénafaj, a vízben lebegő apró élőlényeket szűrve vagy válogatva fogyasztják.

A táplálék összetétele az életkortól, az élőhelytől és az évszaktól is függ. A folyóvízi fiatal egyedek étrendje ezért jelentősen eltérhet ugyanazon faj tengeri vagy tavi kifejlett példányainak táplálkozásától.

Ismert képviselők a Dunától a Csendes-óceánig

A rend magyarországi szempontból is ismert képviselője a dunai galóca (Hucho hucho), amely nagyobb folyókhoz és hideg, oxigéndús vizekhez kötődik. A sebes pisztráng (Salmo trutta) többféle életmódú formában ismert: állományai között vannak egész életükben édesvízben maradó és tengerbe vándorló egyedek is.

A lazacfélék közé tartozik az atlanti lazac (Salmo salar), a csendes-óceáni lazacok több faja, valamint a szaiblingok, a tavipisztrángok és a marénák számos képviselője. A közeli rokonság ellenére ezek a halak eltérő méretet, táplálkozást, vándorlási mintázatot és szaporodási stratégiát mutatnak.

Vándorlási akadályok és természetvédelem

A lazacalakúak több fajának fennmaradása a folyók és a tenger közötti kapcsolat megőrzésétől függ. A gátak és más keresztirányú műtárgyak akadályozhatják a vándorlást, miközben a vízmelegedés, a szennyezés, a túlzott vízkivétel és az élőhelyek átalakítása az ívó- és nevelőhelyeket is károsíthatja.

A védelemben ezért fontos a folyók átjárhatóságának javítása, a hidegvízi élőhelyek megőrzése, a kavicsos mederszakaszok védelme és a vízminőség fenntartása. Az éghajlatváltozás különösen a melegedő, csökkenő nyári vízhozamú folyókban élő lazacfélékre gyakorolhat egyre nagyobb nyomást.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.