Ausztráliai tüdőshalfélék (Neoceratodontidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Ausztráliai tüdőshalfélék (Neoceratodontidae) – amit érdemes tudnod
Az ausztráliai tüdőshalfélék (Neoceratodontidae) önálló családot alkotnak a tüdőshal-alakúak rendjén belül. A család ma élő képviselője az Ausztráliában honos ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri), amely kopoltyúi mellett egyetlen tüdő segítségével is képes levegőt venni. Ebben a kategóriában ennek a különleges édesvízi halnak a testfelépítéséről, élőhelyéről, szaporodásáról és védelméről olvashatsz.
Egy család, egy ma élő faj
Az ausztráliai tüdőshalfélék a Ceratodontiformes, vagyis a tüdőshal-alakúak rendjébe tartozó halcsalád. A ma élő képviselőjük az ausztráliai tüdőshal, tudományos nevén Neoceratodus forsteri, amely a Neoceratodus nemzetségbe sorolható.
A családnevet nem szabad összekeverni a tüdőshal-alakúak rendjével, amelybe az afrikai és a dél-amerikai tüdőshalak családjai is tartoznak.
Az ausztráliai tüdőshal sajátos testfelépítése
Az ausztráliai tüdőshal teste hosszúkás és erőteljes, nagy pikkelyek borítják. Mell- és hasúszói lapátszerűek, hátúszója pedig a farok- és farok alatti úszóval összefüggő úszószegélyt alkot.
A faj különlegessége, hogy a kopoltyúkon kívül egyetlen tüdővel is rendelkezik. Normális körülmények között főként a kopoltyúival lélegzik, a légköri levegő felvétele pedig akkor válhat fontossá, amikor a víz oxigénszintje alacsonyabb.
Queensland folyóinak lakója
Az ausztráliai tüdőshal természetes elterjedése Ausztrália Queensland államának délkeleti részére korlátozódik. Elsősorban a Burnett- és a Mary-folyó vízrendszerében él, emellett betelepítések nyomán más víztestekben is előfordulhat.
Álló vagy lassan áramló, növényzettel rendelkező édesvízi szakaszokon található meg. A folyók duzzasztása megváltoztathatja a vízjárást, eláraszthatja a part menti növényzetet, és csökkentheti a szaporodásra alkalmas élőhelyek kiterjedését.
Levegővétel a vízfelszínről
Az ausztráliai tüdőshal nem a száraz időszak átvészelésére szolgáló iszapgubóban marad életben, ahogy egyes afrikai tüdőshalak. Ehelyett a vízfelszínre emelkedve vehet levegőt, miközben a vízben marad.
Ez az alkalmazkodás nem jelenti azt, hogy a faj szárazföldön is életképes lenne. Az ausztráliai tüdőshal édesvízi hal, és a vízen kívül csak rövid ideig maradhat életben.
Táplálkozás és érzékelés
Táplálékát többek között békák, ebihalak, kisebb halak, csigák, garnélák és földigiliszták alkothatják, de növényi anyagokat is fogyaszthat. A folyómeder közelében, lassú mozgással keres táplálékot.
A zsákmány felkutatásában nemcsak a látása, hanem a szaglása és az elektromos jelek érzékelése is szerepet kaphat. Ez különösen hasznos lehet akkor, amikor a táplálék rejtőzik az aljzat vagy a növényzet között.
Ívás vízinövények között
Az ausztráliai tüdőshal Queenslandben főként a késő tél és a tavasz közötti időszakban ívik. A megtermékenyített ikrák vízinövényekhez tapadhatnak, a fejlődésük pedig több hetet vesz igénybe.
A faj lassan növekszik és hosszú életű. Emiatt a fiatal egyedek utánpótlásának visszaesése csak lassan jelenhet meg a felnőtt állományban, de hosszú távon jelentősen befolyásolhatja a populáció fennmaradását.
Védett, veszélyeztetett folyóvízi hal
Az ausztráliai tüdőshal az IUCN Vörös Listáján veszélyeztetett (Endangered) kategóriában szerepel. Ausztráliában jogszabályi védelem alatt áll, kereskedelme pedig a CITES-egyezmény II. függeléke alapján ellenőrzött.
A legfontosabb veszélyek közé a gátak és duzzasztóművek miatt elvesző vagy feldarabolódó ívó- és nevelőhelyek, a vízminőség romlása, valamint az idegenhonos halak jelenléte tartozik. Védelmében a folyók természetesebb vízjárásának megőrzése, a vízinövényzet védelme és a szaporodási élőhelyek helyreállítása is fontos.


