Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Hidasgyíkok (Rhynchocephalia)

Hidasgyík (tuatra)
Válassz alcsoportot!1

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Hidasgyíkok (Rhynchocephalia) – amit érdemes tudnod

A hidasgyíkok (Rhynchocephalia) a hüllők egyik rendje, amelynek ma élő képviselői a hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába és a Sphenodon nemzetségbe tartozó tuatarák. A csoport egykor sokkal változatosabb és szélesebb körben elterjedt volt, napjainkban azonban természetes körülmények között kizárólag Új-Zéland szigetein élnek tuatarák. A kategóriában a pikkelyes hüllőktől való különbségeiket, különleges élettani alkalmazkodásaikat, élőhelyüket és természetvédelmi helyzetüket ismerheted meg.

Milyen állatok a hidasgyíkok?

A hidasgyíkok a Hüllők kategóriáján belül önálló rendszertani rendet alkotnak. Nem gyíkok, ezért a Pikkelyes hüllők (Squamata) rendjétől különálló csoportként kezeljük őket, még akkor is, ha testalkatuk több szempontból gyíkszerű.

A ma élő hidasgyíkok a Hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába, azon belül a Sphenodon nemzetségbe tartoznak. A Rhynchocephalia rendhez ugyanakkor számos kihalt, főként mezozoós forma is kapcsolódik.

Egy ősi, de nem változatlan vonal

A hidasgyíkok ősei már a földtörténeti középidőben jelen voltak, és a csoport egykor többféle testalkatú fajból állt. A mai tuatara ennek a hosszú evolúciós történetnek az egyetlen fennmaradt képviselője, de nem változatlan „élő kövület”: saját környezetéhez alkalmazkodva maga is önálló fejlődési utat járt be.

A fosszilis hidasgyíkok maradványai több kontinensről is ismertek. Mai elterjedésük ezzel szemben rendkívül szűk, ami jól mutatja, mennyire megváltozott a csoport földrajzi helyzete az idők során.

Hogyan különböznek a gyíkoktól?

A tuatara külsőre gyíkra emlékeztet, de több fontos bélyege eltér a gyíkokétól. Koponyája és állkapcsa sajátos felépítésű, fogai az állcsontok peremén helyezkednek el, és a felnőtt állatnak nincs jól látható külső fülnyílása vagy dobhártyája.

A fej és a hát vonalán puha tüskékből álló taraj húzódik, amely a hímeken fejlettebb. A tuatara bőre olívazöldes, szürkés vagy barnás árnyalatú lehet, a fiatal és az idősebb állatok megjelenése pedig eltérhet egymástól.

Új-Zéland szigeteinek lakói

A tuatarák természetes elterjedése Új-Zélandhoz kötődik. A szárazföldről a betelepített emlős ragadozók miatt nagyrészt eltűntek, vadon ma főként ragadozómentes vagy intenzíven védett szigeteken élnek.

Élőhelyükhöz a part menti erdők, tisztások és a tengeri madarak üregekkel átszőtt költőhelyei is hozzátartozhatnak. Gyakran használják más állatok üregeit, de saját járatokat is kialakíthatnak, és egyes üregeket hosszabb időn át is elfoglalnak.

Éjszakai aktivitás és lassú életmenet

A tuatara főként éjszaka aktív, ami szokatlan egy hüllőnél. Nappal az üregében pihenhet, napos időben azonban a bejárat közelében sütkérezve is megfigyelhető.

Tápláléka elsősorban gerinctelen állatokból, például bogarakból és wētākból áll, de alkalomszerűen más kisebb állatokat is elfogyaszthat. A hímek területvédő viselkedést mutathatnak, a nászidőszakban pedig felmeresztik tarajukat és jellegzetes testtartással közelednek egymáshoz.

Szaporodás és különleges fejlődési ütem

A tuatara szaporodása lassú a legtöbb hüllőéhez képest. A nőstények több év különbséggel rakhatnak tojásokat, a tojások fejlődése pedig hosszú időt vesz igénybe.

A tojások kikelésének időtartamát a környezeti hőmérséklet is befolyásolja. A fiatal tuatarák önállóan kezdik életüket, miközben növekedésük és ivaréretté válásuk hosszú folyamat.

Miért fontos a természetvédelme?

A tuatarák fennmaradását elsősorban a patkányok és más betelepített emlősök veszélyeztetik, amelyek a tojásokat, a fiatal állatokat és akár a kifejlett példányokat is megtámadhatják. Az élőhelyek átalakítása, az orvvadászat és egyes elszigetelt szigetpopulációk alacsony genetikai változatossága szintén gondot jelenthet.

A védelemben fontos szerepe van a ragadozómentes szigetek fenntartásának, a visszatelepítési programoknak, a költőhelyek megóvásának és annak, hogy a szigetekre ne jussanak be újra betelepített kártevők. A tuatara Új-Zéland természeti és kulturális örökségének is kiemelt része.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.