Hidasgyíkok (Rhynchocephalia)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Hidasgyíkok (Rhynchocephalia) – amit érdemes tudnod
A hidasgyíkok (Rhynchocephalia) a hüllők egyik rendje, amelynek ma élő képviselői a hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába és a Sphenodon nemzetségbe tartozó tuatarák. A csoport egykor sokkal változatosabb és szélesebb körben elterjedt volt, napjainkban azonban természetes körülmények között kizárólag Új-Zéland szigetein élnek tuatarák. A kategóriában a pikkelyes hüllőktől való különbségeiket, különleges élettani alkalmazkodásaikat, élőhelyüket és természetvédelmi helyzetüket ismerheted meg.
Milyen állatok a hidasgyíkok?
A hidasgyíkok a Hüllők kategóriáján belül önálló rendszertani rendet alkotnak. Nem gyíkok, ezért a Pikkelyes hüllők (Squamata) rendjétől különálló csoportként kezeljük őket, még akkor is, ha testalkatuk több szempontból gyíkszerű.
A ma élő hidasgyíkok a Hidasgyíkfélék (Sphenodontidae) családjába, azon belül a Sphenodon nemzetségbe tartoznak. A Rhynchocephalia rendhez ugyanakkor számos kihalt, főként mezozoós forma is kapcsolódik.
Egy ősi, de nem változatlan vonal
A hidasgyíkok ősei már a földtörténeti középidőben jelen voltak, és a csoport egykor többféle testalkatú fajból állt. A mai tuatara ennek a hosszú evolúciós történetnek az egyetlen fennmaradt képviselője, de nem változatlan „élő kövület”: saját környezetéhez alkalmazkodva maga is önálló fejlődési utat járt be.
A fosszilis hidasgyíkok maradványai több kontinensről is ismertek. Mai elterjedésük ezzel szemben rendkívül szűk, ami jól mutatja, mennyire megváltozott a csoport földrajzi helyzete az idők során.
Hogyan különböznek a gyíkoktól?
A tuatara külsőre gyíkra emlékeztet, de több fontos bélyege eltér a gyíkokétól. Koponyája és állkapcsa sajátos felépítésű, fogai az állcsontok peremén helyezkednek el, és a felnőtt állatnak nincs jól látható külső fülnyílása vagy dobhártyája.
A fej és a hát vonalán puha tüskékből álló taraj húzódik, amely a hímeken fejlettebb. A tuatara bőre olívazöldes, szürkés vagy barnás árnyalatú lehet, a fiatal és az idősebb állatok megjelenése pedig eltérhet egymástól.
Új-Zéland szigeteinek lakói
A tuatarák természetes elterjedése Új-Zélandhoz kötődik. A szárazföldről a betelepített emlős ragadozók miatt nagyrészt eltűntek, vadon ma főként ragadozómentes vagy intenzíven védett szigeteken élnek.
Élőhelyükhöz a part menti erdők, tisztások és a tengeri madarak üregekkel átszőtt költőhelyei is hozzátartozhatnak. Gyakran használják más állatok üregeit, de saját járatokat is kialakíthatnak, és egyes üregeket hosszabb időn át is elfoglalnak.
Éjszakai aktivitás és lassú életmenet
A tuatara főként éjszaka aktív, ami szokatlan egy hüllőnél. Nappal az üregében pihenhet, napos időben azonban a bejárat közelében sütkérezve is megfigyelhető.
Tápláléka elsősorban gerinctelen állatokból, például bogarakból és wētākból áll, de alkalomszerűen más kisebb állatokat is elfogyaszthat. A hímek területvédő viselkedést mutathatnak, a nászidőszakban pedig felmeresztik tarajukat és jellegzetes testtartással közelednek egymáshoz.
Szaporodás és különleges fejlődési ütem
A tuatara szaporodása lassú a legtöbb hüllőéhez képest. A nőstények több év különbséggel rakhatnak tojásokat, a tojások fejlődése pedig hosszú időt vesz igénybe.
A tojások kikelésének időtartamát a környezeti hőmérséklet is befolyásolja. A fiatal tuatarák önállóan kezdik életüket, miközben növekedésük és ivaréretté válásuk hosszú folyamat.
Miért fontos a természetvédelme?
A tuatarák fennmaradását elsősorban a patkányok és más betelepített emlősök veszélyeztetik, amelyek a tojásokat, a fiatal állatokat és akár a kifejlett példányokat is megtámadhatják. Az élőhelyek átalakítása, az orvvadászat és egyes elszigetelt szigetpopulációk alacsony genetikai változatossága szintén gondot jelenthet.
A védelemben fontos szerepe van a ragadozómentes szigetek fenntartásának, a visszatelepítési programoknak, a költőhelyek megóvásának és annak, hogy a szigetekre ne jussanak be újra betelepített kártevők. A tuatara Új-Zéland természeti és kulturális örökségének is kiemelt része.


