Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Lábatlangyíkfélék (Anguidae)

Kékpettyes LábatlangyíkLábatlan gyík

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Lábatlangyíkfélék (Anguidae) – amit érdemes tudnod

A lábatlangyíkfélék (Anguidae) a pikkelyes hüllők rendjébe tartozó gyíkcsalád. A családba több, eltérő testfelépítésű csoport tartozik: a lábatlan üveggyíkok és lábatlangyíkok mellett rövid lábú aligátorgyíkok, illetve fán élő képviselők is előfordulnak. A kategóriában a család rendszertani helyét, felismerési bélyegeit, elterjedését, életmódját és természetvédelmi szempontjait ismerheted meg.

Mely gyíkok tartoznak a lábatlangyíkfélékhez?

A lábatlangyíkfélék az Anguidae család tagjai a pikkelyes hüllők rendjén belül. A Reptile Database három alcsaládot különít el bennük: az üveggyíkokat magában foglaló Anguinae, az amerikai lábatlangyíkokat tartalmazó Anniellinae, valamint az aligátorgyíkokat soroló Gerrhonotinae csoportot.

A családba tartozó állatok ezért nem egyetlen testformát képviselnek. Ide sorolható a Magyarországon is ismert lábatlan gyík, vagyis az Anguis fragilis, a nagyobb termetű Pseudopus apodus, továbbá az Elgaria, a Gerrhonotus és az Abronia nemzetség több faja.

Miért hasonlítanak egyes fajaik kígyóra?

Az Anguidae több képviselője teljesen lábatlan, megnyúlt testű gyík. Ez a testforma a kígyókéhoz hasonlíthat, de a lábatlan gyíkok gyíkok maradnak: koponyájuk, pikkelyzetük és más anatómiai bélyegeik alapján különböztethetők meg a kígyóktól.

A család minden tagja nem lábatlan. Az aligátorgyíkok rövid, erős végtagokkal mozognak, az Abronia fajai között pedig főként fán élő, kapaszkodó életmódú gyíkok is vannak. A testfelépítés tehát a családon belüli evolúciós változatosság egyik leglátványosabb példája.

Pikkelyek, bőrredők és páncélszerű test

A lábatlangyíkfélék bőrét szarupikkelyek borítják, amelyek között sok fajnál hosszanti bőrredő húzódik a test oldalán. Ez a redő különösen a lábatlan formákon feltűnő, és segíti a test térfogatának változását mozgás, táplálkozás vagy szaporodás közben.

Egyes aligátorgyíkok pikkelyei téglalap alakúak, bőrük alatt pedig csontos lemezek, úgynevezett osteodermák is kialakulhatnak. Ettől a testük merevebb és páncélszerűbb hatású lehet, mint a puhább kültakarójú lábatlangyíkoké.

Európától Közép-Amerikáig

A család földrajzi elterjedése több, egymástól távoli területre tagolódik. Az Anguinae képviselői Európában, Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein élnek, a Gerrhonotinae fajai főként Észak- és Közép-Amerikában fordulnak elő, az Anniellinae csoport pedig Észak-Amerikához kötődik.

Az élőhelyek is változatosak: a lábatlan fajok réteken, erdőszéleken, cserjésekben és laza talajon mozoghatnak, míg egyes aligátorgyíkok hegyvidéki erdőkben, az Abronia fajai pedig főként montán erdők lombkoronájában élnek.

Táplálkozás a talajfelszínen és a lombkoronában

A lábatlangyíkfélék többsége ragadozó vagy rovarevő életmódú. Táplálékuk között különféle ízeltlábúak, puhatestűek és más kisebb állatok szerepelhetnek, a nagyobb termetű fajok pedig gyíkokat, kétéltűeket vagy fiatal madarakat is elfogyaszthatnak.

A vadászat módja az élőhelyhez igazodik. A talajon mozgó fajok a növényzet és az avar között keresik zsákmányukat, a fán élő Abronia fajai pedig a lombkorona apró állatait zsákmányolják. Ezek a táplálkozási különbségek nem általánosíthatók a család minden képviselőjére.

Farokleválasztás és védekezés

Az üveggyíkok elnevezése egyes fajok farokleválasztó képességére utal. Veszély esetén a farok egy része letörhet, ami elterelheti a ragadozó figyelmét, miközben a gyík elmenekül. A regenerálódó farok azonban általában eltér az eredetitől alakban, színben és belső szerkezetben.

A farokleválasztás nem az Anguidae minden fajára azonos mértékben jellemző. A felismerésben ezért a test alakja, a pikkelyek mintázata, a fej formája és az élőhely is fontos szempont lehet.

Szaporodási formák és természetvédelem

A családon belül tojásrakó és elevenszülő, illetve tojás-elevenszülő fajok is előfordulnak. A lábatlan gyík nősténye például élő utódokat hoz világra, miközben más lábatlangyíkfélék tojásokat raknak. A szaporodás módja nem egységes családi bélyeg, ezért fajonként kell vizsgálni.

A természetvédelmi helyzet szintén eltérő. Az Anguis fragilis globálisan a nem fenyegetett kategóriába tartozik, de állományait helyenként az élőhelyek feldarabolása, a mezőgazdasági területek átalakítása és az urbanizáció veszélyeztetheti. A közép-amerikai, erdei Abronia fajok között ennél jóval szűkebb elterjedésű és sérülékenyebb képviselők is vannak.

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.