Lábatlangyíkfélék (Anguidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Lábatlangyíkfélék (Anguidae) – amit érdemes tudnod
A lábatlangyíkfélék (Anguidae) a pikkelyes hüllők rendjébe tartozó gyíkcsalád. A családba több, eltérő testfelépítésű csoport tartozik: a lábatlan üveggyíkok és lábatlangyíkok mellett rövid lábú aligátorgyíkok, illetve fán élő képviselők is előfordulnak. A kategóriában a család rendszertani helyét, felismerési bélyegeit, elterjedését, életmódját és természetvédelmi szempontjait ismerheted meg.
Mely gyíkok tartoznak a lábatlangyíkfélékhez?
A lábatlangyíkfélék az Anguidae család tagjai a pikkelyes hüllők rendjén belül. A Reptile Database három alcsaládot különít el bennük: az üveggyíkokat magában foglaló Anguinae, az amerikai lábatlangyíkokat tartalmazó Anniellinae, valamint az aligátorgyíkokat soroló Gerrhonotinae csoportot.
A családba tartozó állatok ezért nem egyetlen testformát képviselnek. Ide sorolható a Magyarországon is ismert lábatlan gyík, vagyis az Anguis fragilis, a nagyobb termetű Pseudopus apodus, továbbá az Elgaria, a Gerrhonotus és az Abronia nemzetség több faja.
Miért hasonlítanak egyes fajaik kígyóra?
Az Anguidae több képviselője teljesen lábatlan, megnyúlt testű gyík. Ez a testforma a kígyókéhoz hasonlíthat, de a lábatlan gyíkok gyíkok maradnak: koponyájuk, pikkelyzetük és más anatómiai bélyegeik alapján különböztethetők meg a kígyóktól.
A család minden tagja nem lábatlan. Az aligátorgyíkok rövid, erős végtagokkal mozognak, az Abronia fajai között pedig főként fán élő, kapaszkodó életmódú gyíkok is vannak. A testfelépítés tehát a családon belüli evolúciós változatosság egyik leglátványosabb példája.
Pikkelyek, bőrredők és páncélszerű test
A lábatlangyíkfélék bőrét szarupikkelyek borítják, amelyek között sok fajnál hosszanti bőrredő húzódik a test oldalán. Ez a redő különösen a lábatlan formákon feltűnő, és segíti a test térfogatának változását mozgás, táplálkozás vagy szaporodás közben.
Egyes aligátorgyíkok pikkelyei téglalap alakúak, bőrük alatt pedig csontos lemezek, úgynevezett osteodermák is kialakulhatnak. Ettől a testük merevebb és páncélszerűbb hatású lehet, mint a puhább kültakarójú lábatlangyíkoké.
Európától Közép-Amerikáig
A család földrajzi elterjedése több, egymástól távoli területre tagolódik. Az Anguinae képviselői Európában, Észak-Afrikában és Ázsia egyes részein élnek, a Gerrhonotinae fajai főként Észak- és Közép-Amerikában fordulnak elő, az Anniellinae csoport pedig Észak-Amerikához kötődik.
Az élőhelyek is változatosak: a lábatlan fajok réteken, erdőszéleken, cserjésekben és laza talajon mozoghatnak, míg egyes aligátorgyíkok hegyvidéki erdőkben, az Abronia fajai pedig főként montán erdők lombkoronájában élnek.
Táplálkozás a talajfelszínen és a lombkoronában
A lábatlangyíkfélék többsége ragadozó vagy rovarevő életmódú. Táplálékuk között különféle ízeltlábúak, puhatestűek és más kisebb állatok szerepelhetnek, a nagyobb termetű fajok pedig gyíkokat, kétéltűeket vagy fiatal madarakat is elfogyaszthatnak.
A vadászat módja az élőhelyhez igazodik. A talajon mozgó fajok a növényzet és az avar között keresik zsákmányukat, a fán élő Abronia fajai pedig a lombkorona apró állatait zsákmányolják. Ezek a táplálkozási különbségek nem általánosíthatók a család minden képviselőjére.
Farokleválasztás és védekezés
Az üveggyíkok elnevezése egyes fajok farokleválasztó képességére utal. Veszély esetén a farok egy része letörhet, ami elterelheti a ragadozó figyelmét, miközben a gyík elmenekül. A regenerálódó farok azonban általában eltér az eredetitől alakban, színben és belső szerkezetben.
A farokleválasztás nem az Anguidae minden fajára azonos mértékben jellemző. A felismerésben ezért a test alakja, a pikkelyek mintázata, a fej formája és az élőhely is fontos szempont lehet.
Szaporodási formák és természetvédelem
A családon belül tojásrakó és elevenszülő, illetve tojás-elevenszülő fajok is előfordulnak. A lábatlan gyík nősténye például élő utódokat hoz világra, miközben más lábatlangyíkfélék tojásokat raknak. A szaporodás módja nem egységes családi bélyeg, ezért fajonként kell vizsgálni.
A természetvédelmi helyzet szintén eltérő. Az Anguis fragilis globálisan a nem fenyegetett kategóriába tartozik, de állományait helyenként az élőhelyek feldarabolása, a mezőgazdasági területek átalakítása és az urbanizáció veszélyeztetheti. A közép-amerikai, erdei Abronia fajok között ennél jóval szűkebb elterjedésű és sérülékenyebb képviselők is vannak.




