Ászkafélék (Porcellionidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Ászkafélék (Porcellionidae) – amit érdemes tudnod
Az ászkafélék (Porcellionidae) az ászkarákok rendjébe és a szárazföldi ászkarákok Oniscidea alrendjébe tartozó rákok családja. Többségük nedves, rejtett helyeken él, testük páncéllemezei és légzőszervei pedig a szárazföldi élethez alkalmazkodtak, miközben a családon belül jelentős változatosság alakult ki. A kategória az érdes pinceászkához hasonló fajok felismerését, élőhelyét, táplálkozását és ökológiai jelentőségét mutatja be.
Egy család az ászkarákok rendjén belül
Az ászkafélék a Porcellionidae család képviselői. Rendszertani helyük az állatvilágon belül az ízeltlábúak törzse, a rákok altörzse, a felsőbbrendű rákok osztálya, az ászkarákok rendje és a szárazföldi ászkarákok Oniscidea alrendje.
A család nem azonos az összes szárazföldi ászkarákkal: a gömbászkafélék és az ászkafélék is ugyanebbe az alrendbe tartoznak, de külön családot alkotnak. A Porcellionidae több nemzetséget foglal magába, köztük a Porcellio és a Porcellionides nemzetséget.
Milyen a testük?
A porcellionid ászkarákok teste szelvényezett, hátoldalát egymáshoz illeszkedő páncéllemezek borítják, és hét pár járólábuk van. A család fajai között laposabb és robusztusabb testű, simább vagy erősen szemcsézett hátfelszínű formák is előfordulnak.
Az érdes pinceászka (Porcellio scaber) hátoldalát jól látható dudorok borítják, feje elülső széle pedig háromlebenyű. Ez a megjelenés gyakori felismerési támpont ennél a fajnál, de nem tekinthető a család minden tagjára egyformán jellemző bélyegnek.
Nem minden ászka gömbölyödik fel
A Porcellionidae fajainak többsége nem képes szabályos gömbbé zárni a testét veszély esetén. Ez fontos különbség a gömbászkafélék számos képviselőjéhez képest, amelyek jellegzetes védekező mozdulattal összegömbölyödnek.
A családon belül azonban van kivétel: az Atlantidium nemzetség egyes képviselői képesek a test összezárására. Ez is mutatja, hogy egy családon belül sem minden faj viselkedése és testformája azonos.
Nedves búvóhelyek lakói
Az ászkafélék szárazföldi állatok, amelyeknek a kiszáradás komoly veszélyt jelent. Leggyakrabban avarban, kövek és korhadó fa alatt, talajrepedésekben, kertekben, pincékben és más párás, árnyékos helyeken találhatók meg.
Az érdes pinceászka erdőkben, gyepeken, kertekben, homokdűnék és sós mocsarak közelében is előfordulhat. Aktivitása a nedvességhez igazodik: a hűvösebb, sötétebb időszakok és a védett mikroélőhelyek kedvezőbbek számára, mint a kiszáradó felszín.
Légzés a potrohi függelékekkel
A szárazföldi ászkarákok légzése a potroh függelékeihez kapcsolódó, kopoltyúszerű vagy tüdőszerű képletek segítségével történik. A Porcellionidae több fajánál az első két pár potrohlábon találhatók ilyen légzőfelületek.
Ezek a szervek lehetővé teszik a levegőből történő gázcserét, de a nedvességvesztést nem akadályozzák meg teljesen. Emiatt a család képviselői rendszerint olyan helyeket keresnek, ahol a levegő párás, a testük pedig nincs tartósan kitéve erős napsugárzásnak és szélnek.
Lebontók az avarban és a talaj felszínén
Sok porcellionid elhalt leveleket, korhadó növényi részeket, gombákat és más szerves törmeléket fogyaszt. Táplálkozásukkal feldarabolják a növényi maradványokat, így közvetve segítik a szerves anyagok lebontását és a tápanyagok visszakerülését a talajba.
Az érdes pinceászka emellett állati eredetű maradványokat és mikroorganizmusokat is fogyaszthat. A pontos étrend fajonként és élőhelyenként változik, ezért egyetlen faj táplálkozásából nem lehet minden ászkafélére általános következtetést levonni.
Ismert képviselők és változatosságuk
A család legismertebb európai képviselői közé tartozik az érdes pinceászka (Porcellio scaber), amelyet szemcsés hátfelszínéről, lapított testéről és rendszerint szürkés színéről lehet felismerni. A családba több más Porcellio-faj, valamint a Porcellionides nemzetség képviselői is beletartoznak.
A Porcellionidae fajai eredetileg főként a mediterrán térséghez, az Atlanti-óceán szigeteihez, az Arab-félszigethez és Kelet-Afrikához kapcsolódtak, ma azonban emberi közvetítéssel sok más régióban is megtalálhatók. A fajok pontos azonosításához a testfelszín, a fej alakja, a potroh függelékei, a szín és az élőhely együttes vizsgálata szükséges.


