Ászkafélék (Oniscidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Ászkafélék (Oniscidae) – amit érdemes tudnod
Az ászkafélék (Oniscidae) az ászkarákok rendjébe és a szárazföldi ászkarákok Oniscidea alrendjébe tartozó rákok családja. A család legismertebb képviselője a foltos pinceászka (Oniscus asellus), amely nedves, árnyékos helyeken, avarban, korhadó fa alatt és kövek között él. Ebben a kategóriában a család rendszertani helyét, jellegzetes megjelenését, élőhelyét és lebontó szerepét ismerheted meg.
Egy család az ászkarákok rendjén belül
Az ászkafélék az Oniscidae család képviselői. A család az ízeltlábúak törzsén belül a rákok közé, azon belül a Malacostraca osztályába, az Isopoda rendjébe és az Oniscidea alrendbe tartozik.
Az Oniscidae nem azonos az összes szárazföldi ászkarákkal: a pinceászkák, gömbászkák és más hasonló állatok különböző családokba sorolhatók. Az Oniscidae legismertebb nemzetsége az Oniscus.
A foltos pinceászka felismerése
A család legismertebb képviselője a foltos pinceászka, vagyis az Oniscus asellus. Teste hát-hasi irányban lapított, széles ovális alakú, hátán pedig gyakran foltos, szürkésbarna mintázat látható.
Az ászkarákokhoz hasonlóan hét pár járólába van. A fej oldalán jól fejlett összetett szemek, a csápokon pedig három jól elkülönülő ostoríz figyelhető meg. A foltos pinceászka nem képes szabályos gömbbé gömbölyödni.
Nedves helyek lakói
Az Oniscidae képviselői szárazföldi állatok, de életükhöz nedves mikroélőhelyekre van szükségük. A foltos pinceászka avarban, korhadó fa alatt, kövek között, kertekben és más párás, árnyékos helyeken fordul elő.
A nedvesség azért fontos, mert a szárazföldi ászkarákok légzésében a potrohi függelékek vesznek részt, amelyek csak megfelelő páratartalom mellett működnek hatékonyan. Emiatt gyakran éjszaka vagy csapadékos időben aktívabbak.
Hogyan mozognak és védekeznek?
A pinceászkák lapított testükkel könnyen mozognak a talaj felszínén, a levelek között és a laza kéregdarabok alatt. Járólábaik egymáshoz hasonló felépítésűek, ezért mozgásuk elsősorban a talajon való haladáshoz alkalmazkodott.
A foltos pinceászka veszély esetén nem gömbölyödik össze úgy, mint a gömbászkafélék. Inkább gyorsan elrejtőzik, vagy a nedves búvóhely felé menekül.
Költőtáska és fejlődés
Az ászkarákok nőstényei hasi oldalukon költőtáskát alakítanak ki, amelyben a peték fejlődnek. Ez a védett üreg a szárazföldi élethez való alkalmazkodás fontos része, mert az utódok nem szabadon sodródó vízi lárvaként kezdik életüket.
A fiatal ászkák a kifejlett egyedekhez hasonló testfelépítéssel kelnek ki, majd vedlések során növekednek tovább. A pontos szaporodási időszak és az utódok száma fajonként, illetve környezeti feltételektől függően eltérhet.
Avarból tápanyag a talajba
Az Oniscidae család fajai főként elhalt növényi részeket, korhadó szerves anyagokat, algákat és gombákat fogyasztanak. Táplálkozásukkal aprítják a lehullott leveleket és más szerves maradványokat, így segítik a lebontási folyamatokat.
Az ászkafélék maguk is számos állat táplálékai lehetnek. A talajközeli táplálékhálózatban ezért egyszerre jelennek meg lebontóként és zsákmányállatként.
A foltos pinceászka elterjedése
A foltos pinceászka Európa széles területein elterjedt, és az emberi közvetítéssel más kontinensekre is eljutott. Olyan települési környezetben is megjelenhet, ahol nedves avar, korhadó fa, komposzt vagy más párás búvóhely áll rendelkezésére.
Az egyes lelőhelyeken tapasztalt gyakorisága az élőhely nedvességétől, a takaróanyag mennyiségétől és a helyi körülményektől függ. Egyetlen példány megfigyeléséből nem lehet a teljes család elterjedésére következtetni.


