Madárpókfélék (Theraphosidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Madárpókfélék (Theraphosidae) – amit érdemes tudnod
A madárpókfélék (Theraphosidae) a pókok (Araneae) rendjének egyik családját alkotják, nem pedig önálló rendet vagy fajcsoportot. A több mint ezer elfogadott fajt magában foglaló család képviselői főként trópusi és szubtrópusi területeken élnek, és a talajlakó, üregben rejtőző fajoktól a fák lombkoronájában élő madárpókokig sokféle életmódot mutatnak. Ebben a kategóriában a család jellegzetes alkalmazkodásait, viselkedését, szaporodását és ismert képviselőit ismerheted meg.
Egy család a pókok rendjén belül
A madárpókfélék tudományos neve Theraphosidae. A pókszabásúak osztályába és a pókok Araneae rendjébe tartoznak, így a kategória nem minden nagy termetű vagy szőrös pókot foglal magában, hanem egy meghatározott rendszertani család képviselőit.
A World Spider Catalog jelenlegi nyilvántartása több mint ezer elfogadott fajt sorol a családba. A rendszertani felosztás folyamatosan pontosodhat, mert új fajokat írnak le, és egyes korábbi neveket szinonimaként kezelnek.
Trópusi és szubtrópusi elterjedés
Madárpókfélék Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is előfordulnak. A család elterjedése nagyrészt trópusi és szubtrópusi, de egyes fajok mérsékeltebb éghajlatú területeken is megélnek.
Az egyes nemzetségek és fajok elterjedési területe nagyon különböző lehet. Vannak szélesebb területen élő fajok, míg mások csak egy kisebb hegységhez, erdőséghez vagy szigethez kötődnek.
Üregek, avar és lombkorona
Sok madárpókféle a talajban kialakított vagy elfoglalt üregben él. Az üreg védelmet nyújthat a kiszáradás, a hőmérséklet-ingadozás és a ragadozók ellen, bejáratát pedig a pók selyemmel bélelheti vagy érzékelő szálakkal egészítheti ki.
A családon belül fán élő fajok is vannak. Ezek kéregrepedésekben, növényi üregekben vagy selyemből készített visszavonulóhelyeken tartózkodhatnak, ezért a madárpókfélék élőhelye nem korlátozódik a talajfelszínre.
Testfelépítés és érzékelés
A madárpókfélék általában zömök testű, erős csáprágójú pókok. Méretük, színezetük, lábaik mintázata és szőrzetük sűrűsége fajonként eltér, ezért egy nagy termetű példány külseje önmagában nem elegendő a pontos azonosításhoz.
Látásuk rendszerint kevésbé meghatározó, mint a rezgések, a tapintás és a test felszínén található érzékelő szőrök érzékelése. A talajon vagy a hálózaton terjedő rezgések segíthetik a zsákmány észlelését, illetve a veszély felismerését.
Védekezés szúró szőrökkel és hangadással
Az amerikai kontinensen élő madárpókfélék közül több faj a potroháról irritáló szőröket tud ledörzsölni vagy a levegőbe juttatni. Ezek a szőrök az arra érzékeny állatok bőrét és szemét ingerelhetik, ezért a védekező viselkedés nem tekinthető a család minden tagjára azonos mértékben jellemző tulajdonságnak.
Egyes fajok fenyegetéskor lábaik vagy más testrészeik összedörzsölésével hallható hangot kelthetnek. A védekezés módja fajonként változik, és a visszahúzódás, a testtartás vagy a csáprágók felmutatása is része lehet a fenyegető reakciónak.
Ragadozó életmód és lassú növekedés
A madárpókfélék ragadozók: főként rovarokat és más ízeltlábúakat zsákmányolnak, de a nagyobb fajok kisebb gerinceseket is elfogyaszthatnak. Sokuk nem üldözi hosszasan a zsákmányt, hanem rejtekhelyről indulva ragadja meg a közelébe kerülő állatot.
Növekedésük vedléssel történik, és a nagyobb testű fajok fejlődése hosszú ideig tarthat. A vedlés előtti és utáni időszak különösen sérülékeny, mert az új kültakaró kezdetben puha, és a pók mozgása is korlátozottabb lehet.
Párzás, petecsomó és utódgondozás
A hímek ivarérettségük elérése után általában rövidebb ideig élnek, mint a nőstények. Párzáskor a hím tapogatólábainak módosult részei vesznek részt a spermium átadásában, és egyes fajoknál különleges láb- vagy kampószerű képletek segítik a nőstény csáprágóinak távol tartását.
A nőstény selyemből petecsomót készít, amelyet őrizhet és forgathat. A peték száma, a fejlődés üteme és az utódok szétterjedése fajonként eltér, ezért egyetlen ismert faj szaporodási viselkedése nem általánosítható az egész családra.
Ismert képviselők és természetvédelem
A család ismert képviselői közé tartozik a góliát madárpók (Theraphosa blondi), a mexikói vöröstérdű madárpók (Brachypelma hamorii) és több, fán élő Avicularia-faj. Ezek eltérő kontinenseken és élőhelyeken élnek, ezért méretük, színezetük, viselkedésük és természetvédelmi helyzetük sem azonos.
A korlátozott elterjedésű fajokat az élőhelyek pusztulása és a vadonból történő befogás különösen érintheti. A nemzetközi kereskedelem szabályozása fajonként eltérhet, ezért tartás vagy vásárlás előtt a származást, a jogszerűséget és az állatvédelmi feltételeket is ellenőrizni kell.



