Pókszázlábú-alakúak (Scutigeromorpha)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Pókszázlábú-alakúak (Scutigeromorpha) – amit érdemes tudnod
A pókszázlábú-alakúak (Scutigeromorpha) a százlábúak osztályába tartozó rend, amelyet többek között a 15 pár, hátrafelé fokozatosan hosszabbodó láb, a domború fej és az összetett szemek különböztetnek meg. Többnyire nedves, rejtett élőhelyeken vadásznak kisebb gerinctelenekre, de egyes képviselőik emberi épületekben is megjelenhetnek. A rend három családot foglal magában, köztük a légyölő pókszázlábút is magában foglaló pókszázlábúféléket (Scutigeridae).
Önálló százlábú-rend, nem egyetlen család
A pókszázlábú-alakúak a százlábúak, vagyis a Chilopoda osztály egyik rendjét alkotják. Tudományos nevük Scutigeromorpha, és az ITIS jelenlegi besorolása szerint három család tartozik ide: a Pselliodidae, a Scutigeridae és a Scutigerinidae.
A rend legismertebb képviselője a légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata), amely a Scutigeridae családba és a Scutigera nemzetségbe tartozik. A faj tehát nem azonos magával a teljes renddel.
Hosszú lábak és összetett szemek
A kifejlett pókszázlábú-alakúaknak 15 pár, több ízből álló járólábuk van. A lábak hátrafelé általában egyre hosszabbak, ami jellegzetes, könnyen felismerhető megjelenést ad nekik.
Fejük domború, csápjaik ostorszerűen vékonyak és sok ízből állnak. A százlábúak között különlegesnek számítanak összetett szemeik, amelyek jól elkülönítik őket több más rend képviselőitől.
A testfelépítés fontos az azonosításban
A pókszázlábú-alakúak teste kevésbé lapított, mint sok más százlábúé, ezért a hosszú lábak gyakran oldalirányban is messze túlnyúlnak a törzsön. A törzsszelvények hátoldalán egy-egy légzőnyílás található, ami a rend egyik jellegzetes bélyege.
Az első lábpár a százlábúakra jellemző méregkarmokká módosult. Ezekkel ragadják meg és bénítják meg a zsákmányt, miközben a többi szájszerv a táplálék feldarabolásában vesz részt.
Gyors, aktív ragadozók
A rend képviselői ragadozók, amelyek főként kisebb ízeltlábúakat, például rovarokat és pókokat ejtenek el. Hosszú lábaik és gyors mozgásuk révén nemcsak rejtekhelyről lesnek, hanem aktívan is üldözhetik a zsákmányt.
A zsákmányt a hátsó lábak és a méregkarmok összehangolt használatával fogják meg. A zsákmányszerzés módja fajonként eltérhet, ezért egyetlen ismert faj viselkedését nem érdemes automatikusan az egész rendre kiterjeszteni.
Nedves rejtekhelyektől az emberi épületekig
Pókszázlábú-alakúak avarban, kövek és fakéreg alatt, talajban, valamint más nedves mikroélőhelyeken fordulhatnak elő. Többségük rejtőzködő és magányos életet él, a kedvező páratartalom pedig fontos számukra.
A Scutigera nemzetség egyes fajai, köztük a légyölő pókszázlábú, épületekben is megjelenhetnek. Ilyenkor gyakran pincékben, fürdőhelyiségekben vagy más hűvös, párás zugokban találhatók meg.
Sajátos fejlődés és vedlés
A pókszázlábú-alakúak fejlődése anamorf: a fiatal egyedek nem a teljes szelvény- és lábszámmal kelnek ki, hanem későbbi vedlések során alakul ki a kifejlett állapotra jellemző lábpárszám. Ez eltér több más százlábú fejlődési mintázatától.
A vedlés a növekedés természetes része. A frissen vedlett kültakaró kezdetben puhább, ezért ebben az időszakban az állat különösen sérülékeny lehet.
A rend ismert és kevésbé feltűnő képviselői
A Scutigeridae családba tartozó Scutigera fajok több kontinensen is ismertek, és közülük a légyölő pókszázlábú városi, illetve épületekhez kötődő környezetben is előfordulhat. A rend más képviselői kevésbé kerülnek szem elé, mert természetes talajlakó vagy avarlakó élőhelyeken élnek.
A kategória cikkeiben ezért nemcsak a közismert lakóépületi faj azonosításával találkozhatsz, hanem a három család eltérő testfelépítésével, elterjedésével és életmódjával is.


