Nasikabatrachidae
Ismerd meg a csoport állatait!
Nasikabatrachidae – amit érdemes tudnod
A Nasikabatrachidae a békák (Anura) rendjének önálló családja, amelyet jelenleg a Nasikabatrachus nemzetség két faja alkot. Képviselőik a Nyugat-Ghátok indiai hegységeiben endemikusak, kifejlettként többnyire a talajban rejtőznek, szaporodásuk pedig az esős évszakhoz és a hegyi patakokhoz kapcsolódik. A család különlegessége, hogy a szívókorongos, sodrásban kapaszkodó lárvákból ásó életmódú fiatal békák fejlődnek.
Egy kis, önálló békacsalád
A Nasikabatrachidae a békák (Anura) rendjén belül különálló család. Az Amphibian Species of the World jelenlegi adatbázisa két elfogadott faját tartja számon, amelyek egyetlen nemzetségbe, a Nasikabatrachusba tartoznak: a Nasikabatrachus sahyadrensist és a Nasikabatrachus bhupathit.
A család legközelebbi ismert rokonai közé a Seychelle-szigeteken élő Sooglossidae képviselői tartoznak. Ez a rokonság azonban nem jelenti azt, hogy a két család azonos rendszertani csoportot alkotna.
A Nyugat-Ghátok endemikus békái
A család mindkét ismert faja India délnyugati részén, a Nyugat-Ghátok hegységrendszerében él. Elterjedésük Kerala és Tamilnádu állam területére összpontosul, ezért a Nasikabatrachidae teljes egészében indiai endemikus csoport.
Szűk földrajzi elterjedésük miatt az egyes állományok fennmaradása szorosan függ a hegyvidéki erdők, a talaj és a szaporodásra alkalmas patakmedrek állapotától.
Rejtőzködő, ásó életmód
A Nasikabatrachus fajok kifejlett egyedei zömök testű, ásó életmódú békák. Idejük nagy részét a talajban vagy a talaj felső rétegeiben töltik, és csak rövid időre kerülnek elő a szaporodási időszakban.
Testfelépítésük több ponton is a föld alatti mozgáshoz alkalmazkodik. A fiatal békák a metamorfózis után a patakok partja felé húzódnak, majd hátsó lábaikkal a talajba ássák magukat.
Szokatlan megjelenésű képviselők
A család békái széles, zömök testtel, rövid végtagokkal és jellegzetes, előreugró orr-résszel tűnnek ki. A Nasikabatrachus sahyadrensis közismert angol neve a lila békára utal, de a színe a természetben nem minden körülmény között látszik egyformának.
A feltűnő külső bélyegek mellett a család azzal is elkülönül, hogy kifejlett formái nagyrészt föld alatt élnek, miközben lárváik gyors folyású hegyi vizekhez alkalmazkodnak.
A szaporodás a monszunhoz igazodik
A szaporodás az esős évszak kezdetéhez kapcsolódik. A heves esők hatására megáradó patakok medrében kisebb, árnyékos sziklás medencék alakulnak ki, amelyekben a nőstények petéket raknak.
A kifejlett békák rövid időre előbújnak a talajból, a szaporodás után pedig visszatérnek rejtett életmódjukhoz. Ez a rövid, időszakos aktivitás is hozzájárul ahhoz, hogy a család képviselőit nehéz közvetlenül megfigyelni.
A lárvák a sodrásban kapaszkodnak
A Nasikabatrachus sahyadrensis lárvái gyors folyású patakokban fejlődnek. Testük lapított, szájuk pedig tapadókorongként működik, így a köveken és más szilárd felületeken kapaszkodva ellenállnak a víz sodrásának.
Ez az alkalmazkodás eltér a sok más békafaj ebihalainál megszokott, nyugodtabb vizekhez kötődő életmódtól. A fejlődés végén a lárvák elveszítik a pataklakó élethez szükséges bélyegeik nagy részét, és ásó fiatal békává alakulnak.
Szűk élőhely, természetvédelmi kihívások
A család fajai kis területen fordulnak elő, ezért az erdők átalakítása, a mezőgazdasági terjeszkedés, a vízfolyások szennyezése és a patakmedrek megváltozása egyaránt kockázatot jelenthet számukra. A szaporodóhelyek védelme mellett a környező erdős talaj megőrzése is fontos.
A Nasikabatrachus sahyadrensis az IUCN besorolása szerint veszélyeztetett faj. A család kutatásában különösen lényeges az elterjedési területek pontos feltárása, mert rejtőzködő életmódjuk miatt az állományok nagyságát nehéz felmérni.


