Keselyűalakúak (Cathartiformes)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!

Hollókeselyű
A hollókeselyű az amerikai kontinens gyakori, társas életű dögevő madara. Főként tetemekkel táplálkozik, és…

Királykeselyű – jellemzői, élőhelye és életmódja
A királykeselyű Közép- és Dél-Amerika trópusi erdeinek nagy termetű dögevő madara. Színes, csupasz feje,…

Pulykakeselyű
A pulykakeselyű az amerikai kontinens széles körben elterjedt, kiváló szaglású dögevő madara. Tetemek fogyasztásával…

Andoki kondor
Az andoki kondor (Vultur gryphus) Dél-Amerika egyik legnagyobb röpképes madara és az Andok jellegzetes…
Cathartiformes – amit érdemes tudnod
A Cathartiformes a madarak egyik rendje, amely az AviList v2026 szerint egyetlen családot, az újvilági keselyűféléket (Cathartidae) foglalja magába. A rend hét ma élő fajt, öt nemzetséget és olyan különböző képviselőket tartalmaz, mint a pulykakeselyű, a hollókeselyű, a királykeselyű és az Andoki kondor. Közös életmódjuk alapja a dögfogyasztás, miközben testméretük, élőhelyük és táplálékkereső viselkedésük fajonként eltérhet.
Egy rend, egy család, hét ma élő faj
A Cathartiformes rendszertani rendjébe a ma élő újvilági keselyűk és kondorok tartoznak. Az AviList v2026 hét fajt sorol ide öt nemzetségben, egyetlen család, a Cathartidae keretében.
A csoport képviselői közé tartozik többek között a Cathartes nemzetség három faja, valamint a hollókeselyű, a királykeselyű, az Andoki kondor és a kaliforniai kondor. A régi világ keselyűi nem ebbe a rendbe tartoznak: az AviList azok jelentős részét az Accipitriformes rendben kezeli.
Miért külön rend az újvilági keselyűk csoportja?
Az újvilági és az óvilági keselyűk hasonló külseje és dögevő életmódja nem jelent közeli rokonságot. A hasonlóságok több, egymástól független evolúciós folyamat eredményeként alakultak ki, mert mindkét csoport ugyanahhoz a táplálkozási módhoz alkalmazkodott.
A Cathartiformes önálló rendként való kezelése a genetikai és rendszertani kutatások eredményeivel is összhangban áll. Ezért fontos megkülönböztetni a rendet a keselyű elnevezés tágabb, életmódon alapuló használatától.
Amerikák madarai a trópusoktól az Andokig
A rend fajai Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élnek. Elterjedési területükön megtalálhatók nyílt füves térségekben, erdős vidékeken, sivatagos tájakon, part menti területeken és magashegységekben is.
A pulykakeselyű és a hollókeselyű sokféle környezethez alkalmazkodhat, míg az Andoki kondor számára a hegyvidéki sziklafalak és a megfelelő éjszakázóhelyek különösen fontosak. A fajok elterjedését nemcsak a táplálék, hanem a költő- és pihenőhelyek elérhetősége is befolyásolja.
A dögfogyasztó életmód sajátosságai
A Cathartiformes képviselői elsősorban elhullott állatok tetemeivel táplálkoznak. Széles szárnyaikkal termikekben és más felszálló légáramlatokban emelkednek, így nagy területeket kutathatnak át jelentős energiafelhasználás nélkül.
A táplálék megtalálásában a látásnak általában fontos szerepe van, a Cathartes nemzetség fajai azonban fejlett szaglásuk révén a növényzet vagy más takarás alatt lévő tetemeket is könnyebben észlelhetik. A fajok a tetem különböző részeihez eltérő módon férhetnek hozzá, ezért több képviselő egymás jelenlétét is kihasználja a táplálkozás során.
Kopasz fej, nagy szárny és eltérő testméretek
A csoport jellegzetes külső bélyege a tollatlan fej, amely a tetemek fogyasztásakor tisztábban tartható, mint a sűrű tollazat. A széles szárnyak a siklórepülést segítik, de a testalkat és a színezet a nemzetségek és fajok között jelentősen különbözhet.
Az Andoki kondor a legnagyobb képviselők közé tartozik, míg a kisebb keselyűfajok könnyedebb testfelépítésűek és változatosabb élőhelyeken is megjelenhetnek. A szárnyfesztávolság, a fej színezete és a csőr formája az azonosításban is segítséget nyújthat.
Magányos kondorok és társas keselyűk
A Cathartiformes viselkedése nem egységes. A pulykakeselyűk és a hollókeselyűk nagyobb közös pihenőhelyeken is összegyűlhetnek, más fajok, köztük a királykeselyű és a kondorok, gyakrabban magányosan vagy kisebb csoportokban mozognak.
A repülés, a testtartás és a táplálkozóhelyen kialakuló rangsor egyaránt szerepet kaphat a társas kapcsolatokban. A legtöbb faj nem épít összetett fészket; tojásait sziklapárkányra, faodúba, barlangos helyre vagy más védett zugba rakhatja, a pontos szaporodási stratégia pedig fajonként eltér.
A tetemek eltakarításának ökológiai jelentősége
A rend fajai gyorsítják a tetemek lebontását, így az ökoszisztémák anyagforgalmának fontos résztvevői. Táplálkozásuk révén csökkentik a szerves maradványok felhalmozódását, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a tápanyagok visszakerüljenek a körforgásba.
A természetvédelmi problémák között szerepelhet a mérgezés, az élőhelyek elvesztése, az üldözés és az energia-infrastruktúrával való ütközés. Az Andoki kondor az IUCN vörös listáján sebezhető kategóriában szerepel, ezért védelmét a költő- és pihenőhelyek megőrzése, a mérgezések megelőzése és az állományok nyomon követése is segítheti.



