Ibiszfélék (Threskiornithidae)
Ismerd meg a csoport állatait!

Szent íbisz
A szent íbisz fekete-fehér tollazatú, hosszú csőrű gázlómadár, amely főként Afrika Szaharától délre fekvő…

Rózsás kanalasgém
A rózsás kanalasgém feltűnő, rózsaszín tollazatú gázlómadár, amely az amerikai kontinens sekély vizes élőhelyein…

Tarvarjú
A tarvarjú nagy termetű, csupasz fejű íbisz, amely ma főként Marokkóban él, kisebb visszatelepített…

Batla
A batla fényes, barnás-zöldes tollazatú, hosszú csőrű gázlómadár, amely sekély vizekben és mocsarakban keresi…
Ibiszfélék (Threskiornithidae) – amit érdemes tudnod
Az ibiszfélék (Threskiornithidae) a gödényalakúak rendjébe tartozó madárcsaládot alkotják. Az AviList v2026 szerint 36 ma élő faj és 13 nemzetség tartozik ide, köztük a hosszú, lefelé hajló csőrű íbiszek és a lapát alakú csőrrel táplálkozó kanalasgémek. Közös vonásaik mellett élőhelyük, táplálékuk, tollazatuk és viselkedésük fajonként is jelentősen különbözhet.
Egy család, két jellegzetes testalkat
Az ibiszfélék nem egyetlen íbiszfajt, hanem egy egész madárcsaládot jelölnek. A család két feltűnő csoportja az íbiszeké és a kanalasgémeké, amelyek ugyan közeli rokonságban állnak, csőrük alakja és táplálékszerző módszereik mégis jól elkülönülnek.
Az íbiszek csőre többnyire hosszú és lefelé hajló, a kanalasgémeké pedig a végén kiszélesedő, lapát- vagy kanál alakú. A család pontos fajszáma a rendszertani felosztástól függhet; az AviList v2026 36 fajt és 13 nemzetséget sorol ide.
Az íbiszek csőre a talajban is jól használható
Az íbiszek gyakran a puha talajban, iszapban vagy sekély vízfenéken keresik táplálékukat. Hosszú csőrükkel tapogatózva kutathatnak rovarok, férgek, rákok és más kisebb állatok után, miközben a látásuk mellett a csőr érzékelése is szerepet kap a zsákmány megtalálásában.
A táplálkozás nem minden faj esetében azonos. A batla például nedves réteken, sekély vizek környezetében és más vízjárta területeken is kereshet táplálékot, étrendjében pedig állati és növényi eredetű táplálék egyaránt megjelenhet.
A kanalasgémek oldalirányú keresőmozdulatai
A kanalasgémek lapos, a végén kiszélesedő csőrükkel jellegzetes módon táplálkoznak. Csőrüket sekély vízben jobbra-balra mozgatják, így érzékelhetik és megragadhatják a közelben úszó vagy a fenéken élő kisebb állatokat.
Táplálékuk között vízi gerinctelenek, kisebb halak és más apró vízi állatok is lehetnek. A rózsás kanalasgém sekély édes- és sós vizekben is táplálkozik, gyakran több madárral együtt.
Mocsarak, lagúnák és nedves gyepek
Az ibiszfélék sok képviselője vizes élőhelyekhez kötődik: mocsarakban, folyó- és tópartokon, lagúnákban, árapályos területeken vagy elárasztott gyepeken keres táplálékot. A családon belül azonban szárazabb füves és mezőgazdasági területeket használó fajok is előfordulnak.
Az élőhelyválasztást elsősorban a táplálék hozzáférhetősége, a vízmélység, a növényzet és a fészkelésre alkalmas helyek befolyásolja. Egyes fajok ugyanazon tájon belül is más területet használnak költéskor, pihenéskor és táplálkozáskor.
Színek, vedlés és felismerhető képviselők
Az ibiszek tollazata a barnás és szürkés árnyalatoktól a fémesen csillogó sötét tollakon át a fehér vagy élénk színekig változhat. A kanalasgémek között is találni fehér, rózsaszínes és sötétebb tollazatú fajokat, ezért a szín önmagában nem mindig elegendő a biztos azonosításhoz.
A család ismert képviselői közé tartozik a batla (Plegadis falcinellus), a szent íbisz (Threskiornis aethiopicus), az északi kanalasgém (Platalea leucorodia), a rózsás kanalasgém (Platalea ajaja) és a feketearcú kanalasgém (Platalea minor). A fajok mérete, tollazata, elterjedése és természetvédelmi helyzete eltérő.
Költés gyakran társas környezetben
Az ibiszfélék között több olyan faj található, amely telepesen költ. A költőtelepek fákon, bokrokon, nádasokban vagy más, víz közelében fekvő növényzetben alakulhatnak ki, és nem ritka, hogy más gázlómadarak is ugyanazt a területet használják.
A fészekalj, a kotlás időtartama és a fiókák gondozásának módja fajonként változik. A szülők a fiókákat kezdetben etetik és védik, a fiatal madarak pedig fokozatosan válnak önállóvá.
Vizes élőhelyek állapotától is függ a jövőjük
Az ibiszfélék fennmaradását a megfelelő táplálkozó- és költőhelyek megléte alapvetően befolyásolja. A mocsarak lecsapolása, a folyószabályozás, a part menti területek átalakítása, a vízszennyezés és a költőtelepek zavarása egyaránt kedvezőtlenül hathat az egyes fajokra.
A védelemben ezért fontos a vizes élőhelyek megőrzése, a költőhelyek zavartalanságának biztosítása és az állományok rendszeres nyomon követése. A szükséges intézkedések fajonként különbözhetnek, mert az ibiszek és a kanalasgémek eltérő élőhelyeket és táplálkozóterületeket használhatnak.



