Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Verébalakúak (Passeriformes)

Berki NádiposzátaErdei SzürkebegyFüsti fecske (Hirundo rustica)
Válassz alcsoportot!46

Ismerd meg a csoport állatait!

Aethopyga ignicauda

Tűzfarkú nektármadár

Aethopyga ignicauda

A tűzfarkú nektármadár a Himalája magashegységi erdeinek apró, élénk színű énekesmadara. A hím hosszú,…

Rövidcsőrű varjú (Corvus brachyrhynchos)

Rövidcsőrű varjú

Corvus brachyrhynchos

A rövidcsőrű varjú Észak-Amerika egyik leggyakoribb, fekete tollazatú varjúféléje. Mindenevő, intelligens és alkalmazkodó madár,…

Vörös paradicsommadár (Paradisaea rubra)

Vörös paradicsommadár

Paradisaea rubra

A vörös paradicsommadár hímje élénkvörös oldaltollaival, smaragdzöld arcával és csavart fekete farokszalagjaival tűnik ki.…

Nagy paradicsommadár (Paradisaea apoda)

Nagy paradicsommadár

Paradisaea apoda

A nagy paradicsommadár Új-Guinea és az Aru-szigetek erdeiben élő, feltűnő ivari különbségeket mutató madár.…

Havasi Fülespacsirta (Eremophila alpestris)

Havasi Fülespacsirta

Eremophila alpestris

A Havasi Fülespacsirta nyílt, gyér növényzetű területek jellegzetes pacsirtája, amelyet sárgás-fekete arca és apró…

Kövi Veréb (Petronia petronia)

Kövi Veréb

Petronia petronia

A Kövi Veréb sziklás, napos tájak zömök termetű verébféléje, amelynek tollazata csíkos, torka pedig…

Havasi Szürkebegy (Prunella collaris)

Havasi Szürkebegy

Prunella collaris

A Havasi Szürkebegy magashegységi, sziklás területeken költő verébalakú madár. Magyarországon főként késő ősszel és…

Hósármány (Plectrophenax nivalis)

Hósármány

Plectrophenax nivalis

A hósármány a sarkvidéki tundra egyik jellegzetes, messze északon költő énekesmadara. Magyarországon főként október…

Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus)

Karmazsinpirók

Carpodacus erythrinus

A karmazsinpirók ritka magyarországi átvonuló, amelynek hímje kárminvörös tollazatával tűnik ki. Sűrű, nedves bokrosokban…

Kék Kövirigó (Monticola solitarius)

Kék Kövirigó

Monticola solitarius

A Kék Kövirigó sziklás hegyoldalak, folyóvölgyek és tengerparti sziklafalak jellegzetes madara. A hím sötét…

Szirtifecske (Ptyonoprogne rupestris)

Szirtifecske

Ptyonoprogne rupestris

A szirtifecske barnásszürke, rövid farkú fecske, amely sziklafalak és szurdokok előtt kapja el repülő…

Fenyőrigó (Turdus pilaris)

Fenyőrigó

Turdus pilaris

A fenyőrigó szürke fejű, rozsdás mellű és barna hátú rigó, amely Magyarországon főként téli…

Ismerd meg közelebbről

Verébalakúak (Passeriformes) – amit érdemes tudnod

A verébalakúak (Passeriformes) egy madárrend, nem egyetlen család vagy fajcsoport. Ide tartozik a Föld madárfajainak többsége, köztük a cinegék, rigók, pintyek, varjúfélék, légykapók, pacsirták, fecskék és számos más, egymástól erősen különböző madárcsalád. Közös vonásaik elsősorban a kapaszkodó életmódhoz kapcsolódó testfelépítésben, miközben hangadásuk, táplálkozásuk és viselkedésük rendkívül változatos.

Egy rend, sokféle madárcsalád

A Verébalakúak rendje a madarak egyik legnagyobb és legváltozatosabb rendszertani csoportja. Nemcsak a köznyelvben verébnek nevezett fajok tartoznak ide, hanem többek között cinegék, rigók, pintyek, sármányok, varjúfélék, fecskék, légykapók, poszáták és billegetők is.

A csoporton belül apró, néhány grammos madaraktól a nagyobb varjúfélékig sokféle testméret és alak előfordul. A mai rendszerezések genetikai és anatómiai kutatások alapján folyamatosan pontosítják a rokonsági viszonyokat.

A kapaszkodó láb jelentősége

A verébalakúak jellegzetes tulajdonsága a legtöbb fajra jellemző kapaszkodó láb: három ujj előre, egy hátra irányul. Ez az elrendezés segíti az ágakon, nádszálakon, sziklákon és más kiemelkedő felületeken való biztos megkapaszkodást.

A láb felépítése azonban nem minden faj életmódját magyarázza önmagában. Egyes verébalakúak főként a talajon keresnek táplálékot, mások a fatörzseken mozognak, a fecskék pedig elsősorban repülés közben vadásznak.

Énekesmadarak és alcsopor­tok

A verébalakúakon belül két nagy, eltérő hangképzési sajátosságú csoportot szokás elkülöníteni: az énekesmadaraknak is nevezett Passeri, valamint a szuboscinusok, vagyis az alénekesek csoportját. Az énekesmadarak hangképző szerve összetettebb, és sok fajuk a társas környezetből tanulja meg a fajra jellemző éneket.

Az alénekesek között főként amerikai elterjedésű csoportok, például zsarnoklégykapók, hangyászmadarak és manakinok találhatók. Hangadásuk fejlődése általában kevésbé függ a tanulástól, ezért az énekesmadarak és az alénekesek hangviselkedése között jelentős különbségek lehetnek.

Erdők, gyepek és városi élőhelyek

Verébalakúakkal a legtöbb szárazföldi élőhelyen találkozhatsz. Erdőkben, erdőszegélyeken, füves területeken, nádasokban, hegyvidéki környezetben, mezőgazdasági tájakon és településeken is élnek képviselőik.

Az élőhelyhez való alkalmazkodás gyakran a csőr, a láb, a tollazat és a viselkedés eltéréseiben jelenik meg. A csuszka a fatörzseken keres táplálékot, a pacsirták nyílt területekhez kötődnek, a fecskék pedig a levegőben zsákmányolnak rovarokat.

Magoktól a repülő rovarokig

A rend fajai között magevő, rovarevő, gyümölcsevő, nektárfogyasztó és mindenevő madarakat is találsz. Sok faj étrendje az évszakokkal változik: költési időben a rovarok és más állati eredetű táplálékok, ősszel és télen pedig a magvak és termések kerülhetnek előtérbe.

A csőr alakja fontos támpontot adhat a táplálkozás megértéséhez. A pintyek erős csőre alkalmas a magok feltörésére, a légykapók repülő rovarokra csapnak le, a varjúfélék pedig sokféle táplálékforrást képesek hasznosítani.

Fészeképítés, vonulás és példafajok

A verébalakúak szaporodási viselkedése fajonként változik. Fészkeik készülhetnek ágak között, üregekben, épületeken vagy a talaj közelében, a fiókák gondozásában pedig gyakran mindkét szülő részt vesz. Egyes fajok vonulók, mások egész évben ugyanazon a területen maradnak.

A kategóriában szereplő fajok között megtalálható például a széncinege, a vörösbegy, a csuszka, a tengelic, a citromsármány, a szajkó, a kék szajkó és a vándorrigó. Ezek a példák jól mutatják, hogy ugyanazon renden belül is mennyire eltérő lehet a megjelenés, a hangadás, a táplálkozás és az élőhelyhasználat.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.