Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Csonttollúfélék (Bombycillidae)

Csonttollú

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Csonttollúfélék (Bombycillidae) – amit érdemes tudnod

A csonttollúfélék (Bombycillidae) a verébalakúak rendjébe tartozó, kis fajszámú madárcsalád. A jelenlegi rendszerezések szerint egyetlen nemzetségük, a Bombycilla három élő fajt foglal magában: a csonttollút (Bombycilla garrulus), a cédruscsonttollút (Bombycilla cedrorum) és a japán csonttollút (Bombycilla japonica). Közös életmódjuk fontos része a bogyós termések keresése, ezért mozgásukat gyakran a táplálék szezonális elérhetősége határozza meg.

Egy család, egy nemzetség, három faj

A csonttollúfélék önálló madárcsaládot alkotnak a verébalakúak rendjén belül. A család jelenleg egyetlen nemzetségre, a Bombycilla csoportjára épül, amelybe három élő faj tartozik: a holarktikus elterjedésű csonttollú, az Észak-Amerikában élő cédruscsonttollú és a Kelet-Ázsiában előforduló japán csonttollú.

A kis fajszám ellenére a család földrajzilag kiterjedt területen jelenik meg. A fajok rokonságát elsősorban jellegzetes testfelépítésük, tollazatuk és hasonló táplálkozási stratégiáik kapcsolják össze.

A felismerés kulcsa: bóbitás fej és viaszszerű tollcsúcsok

A csonttollúfélék zömök, selymes tollazatú madarak, amelyeknek feltűnő bélyege a hegyes fejbóbita, a fekete szemmaszk és a kontrasztos szárnyrajzolat. Farkuk végén rendszerint sárga szegély látható, a szárny egyes evezőtollain pedig vörös, viaszszerű képződmények jelenhetnek meg.

A tollcsúcsok mérete és száma egyedenként, életkor szerint és fajonként is változhat. A csonttollún a vörös tollcsúcsok, a sárga farokvég és a szárny fehér mintázata együtt különösen jellegzetes megjelenést ad.

Bogyókra hangolt táplálkozás

A család fajai főként lédús terméseket és bogyókat fogyasztanak. Táplálékuk lehet például boróka, madárberkenye vagy más fás szárú növény termése, a költési időszakban pedig a rovarok szerepe is megnőhet.

A gyümölcsök cukortartalma nagy energianyereséget biztosít, ezért a csonttollúfélék gyakran nagyobb csapatokban jelennek meg a termő fákon és cserjéken. A termések elfogyasztásával a magok terjesztésében is részt vehetnek.

Északi erdők lakói, délebbre vándorló csapatok

A csonttollú főként az északi tajga tűlevelű és elegyes erdeiben költ, gyakran tavak, patakok vagy mocsaras területek közelében. A cédruscsonttollú Észak-Amerika erdeiben, ligeteiben és gyümölcstermő élőhelyein fordul elő, míg a japán csonttollú Kelet-Ázsiához kötődik.

A költési időszakon kívül több faj nagyobb távolságokra is elmozdulhat, ha a megszokott táplálékforrások kimerülnek. Ilyenkor városi parkokban, kertekben és út menti fasorokban is feltűnhetnek, ahol elegendő bogyós termést találnak.

Csapatos és nomád életmód

A csonttollúfélék társas madarak: táplálkozás közben gyakran kisebb vagy nagyobb csapatokban mozognak. A termőhelyeket hangjelzésekkel és folyamatos mozgással keresik fel, majd a készletek fogyásával továbbállnak.

A csonttollú vonulása nem minden évben ugyanúgy alakul. Ha az északi költőterületeken kevés a hozzáférhető termés, délebbre nagyobb számban jelenhet meg; bőséges táplálék esetén viszont a faj egy része északabbra maradhat.

Költés erdős környezetben

A csonttollúfélék szaporodása többnyire a nyári időszakhoz igazodik, amikor a rovarok és más állati eredetű táplálékok könnyebben elérhetők a fiókák számára. Fészküket rendszerint fákon, ágak között építik, és a költési időben a sűrűbb erdei növényzet nyújt védelmet.

A család fajainak költőterülete és fészkelési viselkedése nem teljesen azonos, ezért a csonttollú jellemzőit nem érdemes automatikusan a cédrus- vagy a japán csonttollúra is kiterjeszteni.

Természetvédelmi jelentőség és megfigyelés

A csonttollúfélék megfigyelésekor a termő fákat és cserjéket érdemes figyelni, különösen ősszel és télen. A csapatok érkezése évről évre változhat, mert a madarak mozgását a termés mennyisége, az időjárás és a költőterületek körülményei is befolyásolják.

Az erdők, ligetek és gyümölcstermő cserjések megőrzése egyszerre segíti a táplálkozó- és költőhelyek fennmaradását. A család fajainak állapotát külön-külön kell értékelni, mivel elterjedésük, élőhelyhasználatuk és veszélyeztetettségük eltérhet.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.