Varjúfélék (Corvidae)
Ismerd meg a csoport állatait!

Rövidcsőrű varjú
A rövidcsőrű varjú Észak-Amerika egyik leggyakoribb, fekete tollazatú varjúféléje. Mindenevő, intelligens és alkalmazkodó madár,…

Csóka
A csóka kisebb termetű, társas varjúféle, amely Európa, Észak-Afrika és Ázsia jelentős részén él.…

Havasi csóka
A havasi csóka Eurázsia és Északnyugat-Afrika magashegységeinek jellegzetes, sárga csőrű varjúféle madara. Többnyire állandó,…

Fenyőszajkó
A fenyőszajkó Eurázsia fenyveseinek jellegzetes varjúféle madara, amely főként fenyőmagvakkal és más termésekkel táplálkozik.…

Holló
A holló az északi félteke egyik legnagyobb és legelterjedtebb énekesmadara. Intelligens, alkalmazkodó faj, amely…
Kék szajkó
A kék szajkó feltűnő tollazatú, hangos varjúféle Észak-Amerikában. Makkokat és más táplálékot rejt el,…

Szajkó
A szajkó Európa és Ázsia erdeinek jellegzetes varjúféle madara, amely feltűnő kék szárnyfoltjáról és…

Vetési varjú
A vetési varjú nyílt mezőgazdasági tájakon élő, telepesen fészkelő varjúféle. Táplálékát főként talajlakó gerinctelenek,…

Amerikai kékvarjú
Az amerikai kékvarjú, más néven plush-crested jay, Dél-Amerika erdős és bozótos élőhelyein élő varjúféle.…

Szarka
A szarka feltűnő, hosszú farkú varjúféle, amely Európa és Ázsia nagy részén gyakori, Magyarországon…

Dolmányos varjú
A dolmányos varjú Európa és Ázsia nagy részén előforduló, jellegzetes szürke-fekete tollazatú varjúféle. Mindenevő,…
Varjúfélék – amit érdemes tudnod
A varjúfélék (Corvidae) a verébalakúak rendjének egyik jellegzetes madárcsaládját alkotják. Ide tartoznak többek között a varjak, hollók, csókák, szarkák, szajkók, diótörők és havasi csókák, amelyek méretben, tollazatban, élőhelyben és társas viselkedésben is jelentősen különböznek egymástól. Sok fajuk rugalmasan alkalmazkodik a változó környezethez, egyes képviselőik pedig összetett problémamegoldó viselkedést mutatnak.
Egy család, sokféle képviselő
A varjúfélék a madarak Aves osztályán belül a Verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. A csoportba nemcsak a köznyelvben varjúnak nevezett fajok tartoznak, hanem például a hollók, a csókák, a szarkák, a szajkók, a diótörők és a havasi csókák is.
A családon belül közepes és nagyobb termetű madarakat is találsz. A fajok rendszertani rokonsága és elnevezése a korszerű genetikai vizsgálatok nyomán időről időre pontosulhat.
Felismerésük a csőrtől a farokig
Sok varjúféle zömök testű, erős lábú és vaskos csőrű madár, de a megjelenésük nem egységes. A tollazat lehet teljesen fekete, szürkével tarkított, kékes, zöldes vagy élénkebb mintázatú, a farok alakja pedig a szajkók, a szarkák és a varjúfélék elkülönítésében is segítséget adhat.
A csőr formája és a lábak felépítése a táplálkozási módhoz kapcsolódik. Egyes fajok főként a talajon keresnek táplálékot, mások a lombkoronában vagy sziklás élőhelyeken mozognak, és vannak olyanok is, amelyek városi környezetben érzik jól magukat.
Erdők, szántók és városi terek
Varjúfélékkel számos élőhelyen találkozhatsz: lombos és tűlevelű erdőkben, erdőszegélyeken, mezőgazdasági területeken, gyepeken, hegyvidéki tájakon, tengerpartokon és településeken is élnek képviselőik. Az egyes fajok elterjedése jelentősen eltérhet, ezért a család nem köthető egyetlen éghajlati övhöz vagy élőhelytípushoz.
A szajkók és diótörők sok esetben erdős környezethez kapcsolódnak, míg a varjak, a csókák és a szarkák nyíltabb tájakon, falvakban és városokban is rendszeresen megjelenhetnek. A hollók ennél változatosabb élőhelyeken, többek között hegyvidéken és ritkábban lakott területeken is előfordulnak.
Mindenevők, magfogyasztók és dögevők
A varjúfélék táplálkozása fajonként változik, de sok képviselőjük többféle táplálékforrást hasznosít. Étrendjükben szerepelhetnek rovarok, más gerinctelenek, magvak, diófélék, gyümölcsök, tojások, kisebb állatok, dög és emberi eredetű táplálékmaradványok is.
A szajkók és a diótörők a magvak, különösen a nagyobb erdei termések elrejtésével és későbbi felkutatásával is kapcsolatba hozhatók. A varjak és hollók gyakran opportunista táplálkozók, vagyis az adott élőhelyen éppen elérhető forrásokat használják ki.
Tanulás, kommunikáció és társas élet
A varjúfélék között több olyan fajt ismerünk, amely képes új helyzetekhez alkalmazkodni, tárgyakat eszközként használni vagy összetett feladatokat megoldani. Ezeket a tulajdonságokat nem szabad minden fajra azonos mértékben általánosítani, de a család több képviselőjénél dokumentáltak fejlett tanulási és problémamegoldó viselkedést.
Kommunikációjukban a hangok, a testtartások és a társas helyzetekhez igazodó viselkedések egyaránt szerepet kapnak. Egyes fajok párban vagy családi csoportokban élnek, mások a költési időszakon kívül nagyobb csapatokhoz és közös éjszakázóhelyekhez is csatlakozhatnak.
Szajkók, varjak és szarkák a környezetben
A varjúfélék több ökológiai folyamatban is részt vesznek. A termések és magvak elfogyasztásával, majd egy részük elrejtésével hozzájárulhatnak a növények terjedéséhez, a dögöt fogyasztó fajok pedig a szerves anyagok lebontásának természetes folyamataiban töltenek be szerepet.
A magyarországi tájakon gyakori példáik közé tartozik a szajkó, a vetési varjú, a dolmányos varjú, a csóka és a szarka. A kategóriában emellett olyan távolabbi rokonaikról is olvashatsz, mint a kék szajkó, az amerikai kékvarjú és a közönséges holló.
Védelem fajonként eltérő kihívásokkal
A varjúfélék természetvédelmi helyzete nem egységes. Vannak gyakori, emberi környezethez jól alkalmazkodó fajok, miközben egyes szigeti vagy kis elterjedésű képviselőket az élőhelyvesztés, a betelepített ragadozók, a betegségek és az állományok kis mérete is veszélyeztethet.
A ritka fajok védelmében az élőhelyek megőrzése, a költőhelyek védelme és az állományok rendszeres felmérése különösen fontos. A Mariana-szigeteki varjú példája mutatja, hogy egyetlen szigetre korlátozódó, kis létszámú populáció gyorsan sérülékennyé válhat.


