Seregélyfélék (Sturnidae)
Ismerd meg a csoport állatait!

Pásztormadár
A pásztormadár feltűnő, rózsaszín és fekete tollazatú seregélyféle, amely főként Eurázsia nyílt, száraz vidékein…

Óriás-fényseregély
Az óriás-fényseregély Dél-Afrika száraz erdeinek és fás szavannáinak látványos, kékeszölden csillogó madara. Többnyire állandó…

Seregély
A seregély közepes termetű, rendkívül alkalmazkodó énekesmadár, amely Európa és Ázsia nagy részén őshonos,…
Seregélyfélék (Sturnidae) – amit érdemes tudnod
A seregélyfélék (Sturnidae) a verébalakúak rendjébe tartozó madárcsalád, amelybe a seregélyek, a pásztormadarak, a bülbülpásztorokhoz hasonló életmódú mynák és több ázsiai, afrikai, valamint óceániai rokon csoport tartozik. Képviselőik között vannak nyílt területeken csapatokban táplálkozó, erdőkben élő, üregekben költő és szigetekhez kötődő fajok is. A családon belül ezért a megjelenés, az élőhelyhasználat, a vonulás és a természetvédelmi helyzet jelentősen eltérhet.
Egy család, többféle seregélyféle
A seregélyfélék a verébalakúak rendjén belül önálló madárcsaládot alkotnak, nem pedig egyetlen faj vagy nemzetség gyűjtőnevei. A családba többek között a valódi seregélyek, a mynák, a fényes tollazatú afrikai seregélyek és néhány Fülöp-szigeteki rokon csoport tartozik.
A rokonság ellenére nincs minden fajukra érvényes, egyetlen jellegzetes testforma. Méretük, tollazatuk, csőrük, élőhelyük és társas viselkedésük is változatos lehet.
Erős lábak és sokféle csőr
Sok seregélyféle zömök testű, erős lábú madár, amely gyakran sétálva vagy futva keresi táplálékát a talajon. Csőrük többnyire hegyes és erőteljes, de alakja a különböző táplálkozási módokhoz igazodva fajonként eltérhet.
A testfelépítés önmagában nem azonosít minden fajt biztosan: a családon belül földön táplálkozó, lombkoronában mozgó és gyümölcsöket kereső madarakat is találsz.
Afrikától Óceániáig
A seregélyfélék természetes elterjedési területe főként Afrikára, Eurázsiára, Délkelet-Ázsiára, a Fülöp-szigetekre, Wallaceára és Ausztrália északi részére terjed ki. Képviselőik erdőkben, szavannákon, füves területeken, mezőgazdasági tájakon, városokban és szigeteken is élhetnek.
Egyes fajok jól alkalmazkodnak az ember által átalakított környezethez, míg mások kis elterjedési területű erdei vagy szigeti madarak. Az élőhelyvesztés ezért nem minden seregélyfélét azonos mértékben érint.
Rovaroktól a gyümölcsökig
A család tagjai között mindenevő, rovarokra vadászó, gyümölcsevő és magvakat is fogyasztó fajokat találni. A közönséges seregély például rovarokat és más gerincteleneket, gyümölcsöket, magvakat, valamint emberi környezetben elérhető táplálékot is hasznosíthat.
Az étrend az évszak és az élőhely szerint is változhat. Ez segíti az alkalmazkodást, ugyanakkor a nagy csapatokban táplálkozó fajok mezőgazdasági területeken helyenként károkat is okozhatnak.
Csapatok, hangutánzás és közös éjszakázóhelyek
Sok seregélyféle társas madár, amely a költési időszakon kívül nagyobb csapatokba verődhet. A közös éjszakázóhelyekre gyülekező madarak látványos mozgó rajokat alkothatnak, miközben hangadással tartják a kapcsolatot egymással.
A közönséges seregély hangrepertoárja különösen változatos, és más madarak hangjait, illetve környezeti zajokat is utánozhat. Ez a képesség azonban nem minden családtagra azonos mértékben jellemző.
Üregekben költő madarak
Sok seregélyféle faodvakban, sziklahasadékokban, épületek üregeiben vagy más védett helyeken költ. A fészekanyag és a költőhely típusa fajonként különbözhet, ezért a család szaporodási viselkedése sem teljesen egységes.
A költési időszakban a párok vagy kisebb családi csoportok területet védhetnek, a költésen kívül viszont ugyanazok a fajok gyakran sokkal társasabbá válnak. A fiókák gondozásának módja szintén az adott faj életmódjához igazodik.
Gyakori fajok és természetvédelmi ellentétek
A közönséges seregély (Sturnus vulgaris) nagy elterjedésű, alkalmazkodó faj, amely természetes eurázsiai területén kívül több régióba betelepítve is megjelent. Ezzel szemben a Bali-seregély vagy Bali-myna (Leucopsar rothschildi) kis szigeti elterjedésű, veszélyeztetett madár, amelyet az élőhelyvesztés és az illegális madárkereskedelem is fenyeget.
A példák azt mutatják, hogy a seregélyféléket nem lehet egységesen gyakori vagy veszélyeztetett csoportként kezelni. A természetvédelemben mindig az egyes fajok állományát, elterjedését és konkrét veszélyeztető tényezőit kell vizsgálni.



