Szerző: Állatmagazin

A kakas hangja, vagyis a kukorékolás messziről felismerhető. Általában hajnalban halljuk, de nappal is gyakran kiadja ezt az éles, jellegzetes hangot.

A kuvik (Athene noctua) hazánk egyik legismertebb bagolyfaja. Jellegzetes, éles hangját gyakran hallani éjszaka, főként nyílt, mezőgazdasági területeken.

A farkas hangja, vagyis üvöltése (Canis lupus) nemcsak kommunikáció, hanem az összetartozás jele is a falka tagjai között. Távolra hord, és különböző jelentései lehetnek.

A sárgarigó hangja, vagyis az Oriolus oriolus jellegzetesen dallamos, csengő „hú-vííí” kiáltás, amelyet főleg tavaszi és nyári hajnalokon hallani a lombos fák között.

A búbosbanka hangja igazán jellegzetes: legtöbbször „up-up-up” hangokat hallat, innen kapta latin nevét is. Tavasszal messziről felismerhető e különös, dallamos hangja.

Az uhu bagoly (Bubo bubo) hangja mély, huhogó „uhu-uhu”, amit főként éjszaka hallhatunk. Ez a jellegzetes, messzire hallatszó hang a territóriumuk jelzésére szolgál.

Az afrikai elefánt hangja mély és erőteljes, főként trombitálásra emlékeztet. Ezzel kommunikálnak, jeleznek veszélyt, vagy hívják társaikat, akár kilométerekre is.

A macskabagoly (Strix aluco) hangja jellegzetes, búgó „huhogás”, amely főleg éjszaka hallható. Gyakran így kommunikálnak egymással, párkereséskor is ezt a hangot használják.

A fülemüle (Luscinia megarhynchos) éneke igazán különleges: hangos, változatos és dallamos. Főként éjszaka hallhatjuk, amikor az erdő csendjében igazán kitűnik.