Kétéltűek
Válassz alcsoportot!2
A csoport bejegyzései
Afrikai karmosbéka
Az afrikai karmosbéka szinte teljesen vízi életmódú, erőteljes úszó, amely álló- és lassú folyású…
Afrikai ökörbéka
Az afrikai ökörbéka Afrika egyik legnagyobb békafaja, amely a száraz időszakot föld alatti üregben,…
Keleti unka
A keleti unka Kelet-Ázsia sekély vizekhez kötődő, feltűnő hasoldalú unkája. Hátoldala rejtőszínű, veszély esetén…
Aranybékácska
Az aranybékácska apró, élénk narancssárga vagy aranysárga madagaszkári béka. Szűk elterjedési területe és élőhelyeinek…
Ausztrál levelibéka
Az ausztrál levelibéka nagy termetű, éjszakai aktivitású kétéltű, amely Ausztrália és Új-Guinea változatos élőhelyein…
Vietnámi mohabéka
A vietnámi mohabéka zöldes, szemölcsös bőrével és mohaszerű mintázatával szinte beleolvad a sziklák és…
Phyllomedusa sauvagii
A Phyllomedusa sauvagii a dél-amerikai Chaco száraz erdeinek éjszakai, fán élő békája. Bőrének lipidjei…
Vörösszemű levelibéka
A vörösszemű levelibéka Közép-Amerika és Északnyugat-Dél-Amerika trópusi erdeinek feltűnő, éjszakai békafaja. Zöld teste, piros…
Ceratophrys cranwelli
A Ceratophrys cranwelli a dél-amerikai Gran Chaco időszakos vizekhez alkalmazkodott, szárazföldi békafaja. A száraz…
Festőbéka
A festőbéka feltűnő színezetű, nappal aktív nyílméregbéka a Guajánai-pajzs esőerdeiből. Főként hangyákkal és más…
Vöröshasú unka – Bombina bombina
A vöröshasú unka apró, síkvidéki kétéltű, amely sekély, növényzettel benőtt vizekben él. Élénk hasi…
Barlangi vakgőte
A barlangi vakgőte a Dinaridák föld alatti, sötét karsztvizeinek különleges kétéltűje. Lassú anyagcseréje, fejlett…
Kétéltűek – amit érdemes tudnod
A kétéltűek az Amphibia osztály képviselői: ide tartoznak a békák és varangyok, a szalamandrák és gőték, valamint a kevéssé ismert, lábatlan gilisztagőték. Közös jellemzőik közé tartozik a vízáteresztő bőr és a környezet hőmérsékletétől függő testhőmérséklet, miközben életmódjuk, fejlődésük és élőhelyük rendkívül változatos.
Mely állatok tartoznak a kétéltűek közé?
A kétéltűek önálló állatosztályt alkotnak, nem csupán a békák összefoglaló nevei. Három ma élő rendjük a békákat és varangyokat magában foglaló Anura, a szalamandrák és gőték rendje, a Caudata, valamint a lábatlan gilisztagőtéket tömörítő Gymnophiona.
A csoport képviselői között megtalálhatók a Magyarországon is ismert barna varangyok, levelibékák, unkák, gőték és szalamandrák, de a trópusi területeken számos különleges testfelépítésű faj él.
A bőrük több feladatot is ellát
A kétéltűek bőre általában vékony és vízáteresztő, ezért a kiszáradásra érzékenyek, és sok faj számára fontos a nedves környezet. A bőr nemcsak a külvilágtól választja el őket, hanem a légzésben és a víz- és sóháztartás szabályozásában is szerepet játszik.
Testhőmérsékletük elsősorban a környezet hőmérsékletétől függ. Emiatt aktivitásukat, táplálkozásukat és szaporodásukat erősen befolyásolja a víz, a levegő páratartalma és az évszakok változása.
A fejlődésük nem mindig egyforma
Sok békafaj petéből kikelő ebihallal kezdi életét, amely fokozatos átalakulással válik kifejlett állattá. Az ebihalak rendszerint vízben fejlődnek, a metamorfózis során pedig megjelennek a végtagok, átalakul a táplálkozás és megváltozik a légzés módja is.
A kétéltűek fejlődése azonban fajonként eltérhet. Egyes békák közvetlenül fejlett utódokat hoznak világra, a szalamandrák között pedig vízi lárvák, szárazföldi fejlődés és a lárvakori bélyegeket felnőttként is megőrző fajok egyaránt előfordulnak.
Nedves erdőkben és időszakos vizekben is élhetnek
A kétéltűek a sivatagok és a tartósan fagyos területek kivételével sokféle élőhelyen megjelennek. Fajokat találhatsz tavakban, patakokban, mocsarakban, erdőkben, gyepeken és a trópusi lombkoronaszintben is.
A békák a világ számos részén előfordulnak, a szalamandrák főként az északi féltekén elterjedtek, a gilisztagőték pedig elsősorban a trópusi Amerikában, Afrikában és Ázsiában élnek. Sok faj szaporodásához különösen fontosak az időszakos vizek, amelyekben kevesebb ragadozó hal él.
Ragadozók, zsákmányállatok és táplálékláncok részei
A kifejlett békák, varangyok és sok szalamandrafaj főként apró gerinctelenekkel táplálkozik. Az ebihalak egy része algákat és növényi törmeléket fogyaszt, más fajok lárvái viszont ragadozók, ezért a kétéltűek táplálkozása fejlődési szakaszonként is változhat.
A kétéltűek egyszerre szabályozhatják a rovarok és más apró állatok mennyiségét, miközben maguk is fontos zsákmányai madaraknak, kígyóknak, emlősöknek és nagyobb vízi ragadozóknak.
Ismert fajok sokféle alkalmazkodást mutatnak
A kategóriában szereplő fajok között megtalálható a vöröshasú unka, a zöld levelibéka, a barna varangy, a foltos szalamandra, az alpesi gőte és a dunai tarajosgőte. Ezek nem egyetlen családba vagy nemzetségbe tartoznak, hanem a kétéltűek osztályán belül több különböző rendszertani csoportot képviselnek.
A barlangi vakgőte különösen szélsőséges életmódú példa: föld alatti, sötét vízi élőhelyekhez alkalmazkodott, és felnőttként is megőrzi néhány lárvakori bélyegét.
Miért veszélyeztetettek a kétéltűek?
A kétéltűeket világszerte fenyegeti élőhelyeik eltűnése és romlása, a vízszennyezés, a betegségek, az inváziós fajok, a klímaváltozás és egyes területeken a túlzott gyűjtés. A kitridgombák okozta betegségek különösen sok faj állományára hatottak, a szalamandrákat pedig Európában a Batrachochytrium salamandrivorans nevű kórokozó is veszélyezteti.
A vizes élőhelyek megőrzése, az időszakos szaporodóhelyek védelme, az élőhelyek összekapcsolása és a betegségek terjedésének visszaszorítása egyaránt fontos természetvédelmi feladat. A legfrissebb globális felmérések szerint a kétéltűek a leginkább veszélyeztetett gerinces állatcsoportok közé tartoznak.