Puhatestűek
Válassz alcsoportot!19
Ismerd meg a csoport állatait!
Maláj tornyoscsiga
A Maláj tornyoscsiga meleg vizű édesvizekben élő, kúpos héjú vízicsiga. Többnyire szűznemzéssel szaporodik, ezért…
Szávai szurokcsiga
A szávai szurokcsiga gyors folyású európai folyók kavicsos medrében élő, héjfedős vízicsiga. Magyarországon főként…
Pettyescsiga
A Esperiana esperi gyors folyású, tiszta vizű folyókban élő édesvízi csiga. Héja apró vörösesbarna…
Nagy kosárkagyló
A Nagy kosárkagyló (Corbicula fluminea) kelet-ázsiai eredetű édesvízi kagyló, amely Európában és más kontinenseken…
Amuri kagyló
Az amuri kagyló nagy termetű, kelet-ázsiai eredetű édesvízi kagyló, amely Európában behurcolt inváziós faj.…
Karcsú csiga
A karcsú csiga sekély álló- és lassú folyású édesvizek, mocsarak és időszakos pocsolyák tüdővel…
Tompa folyamkagyló
A tompa folyamkagyló tiszta vizű, gyorsabb folyású patakok és folyók aljzatában élő édesvízi kagyló.…
Tompa hólyagcsiga
A tompa hólyagcsiga kisméretű, édesvízi tüdős csiga, amely Európa álló- és lassú folyású vizeiben…
Hegyes folyamkagyló
A hegyes folyamkagyló közepes termetű, európai elterjedésű édesvízi kagyló. Főként lassú folyású vizekben, holtágakban…
Fülcsiga
A fülcsiga nagy termetű, édesvízi tüdőscsiga, amely főként álló- és lassú folyású, növényzetben gazdag…
Acroloxus lacustris
A Acroloxus lacustris apró termetű, lapos házú édesvízi csiga, amely főként álló- és lassú…
Kárpáti patakcsiga
A kárpáti patakcsiga apró, hideg és tiszta forrásokban, valamint hegyi patakokban élő édesvízi csiga.…
Puhatestűek – amit érdemes tudnod
A puhatestűek a Mollusca törzsbe tartozó gerinctelen állatok, amelyek között csigákat, kagylókat, fejlábúakat, cserepesteknőszerű kitineket és több kevésbé ismert tengeri csoportot is találunk. Testük felépítése rendkívül változatos: a köpeny sok fajnál meszes héjat hoz létre, míg másoknál a héj csökevényes vagy teljesen hiányzik. A kategóriában az azonosítás, az alkalmazkodás, a táplálkozás, a szaporodás és a puhatestűek ökológiai szerepe kerül előtérbe.
Egy törzs, sokféle testforma
A puhatestűek a Mollusca törzs képviselői, vagyis nem egyetlen osztályt vagy kisebb csoportot jelölnek. Ide tartoznak többek között a csigák, a kagylók, a fejlábúak, a cserepes testű kitinek, a lapátfogú kagylók és több, főként tengeri életmódú, kevéssé ismert csoport.
A közös alapvonások közé a lágy, tagolatlan test és a köpeny tartozik. A köpeny sok fajban héjat választ ki, de ez a védelem a meztelencsigák, a nudibranchok és a polipok esetében erősen módosult vagy hiányzik.
Csigák: a szárazföldtől a tengerfenékig
A csigák és meztelencsigák a puhatestűek legváltozatosabb csoportjába, a haslábúak közé tartoznak. Tengerekben, édesvizekben és szárazföldi élőhelyeken is előfordulnak, testük pedig a spirálisan felcsavarodó héjú formáktól a héj nélküli alakokig terjed.
Sok haslábú reszelőnyelvével, a radulával fogyasztja táplálékát. A táplálék lehet növényi eredetű, szerves törmelék, algabevonat vagy más állat, ezért egy-egy faj életmódját nem lehet minden csigára általánosítani.
Kagylók: két héj és szűrő életmód
A kagylók héját két, zsanérral összekapcsolt teknő alkotja. Többségük vízben él, és kopoltyúján keresztül szűri ki a vízből a táplálékul szolgáló apró részecskéket, például planktonszervezeteket és szerves anyagokat.
A kagylók között vannak tengerfenéken élő, sziklákhoz rögzült, üledékbe ásódó és édesvízi formák is. A folyami kagylók szaporodása különösen összetett lehet: lárváik egyes fajoknál meghatározott halfajokhoz kapcsolódnak.
Fejlábúak: aktív vadászok a tengerekben
A tintahalak, szépiák, polipok és nautiluszok a fejlábúak közé tartoznak. Testükön a láb módosult, és a száj körül karok vagy tapogatók alakultak ki, amelyek a zsákmány megragadásában segítenek.
A fejlábúak többsége aktív ragadozó. Jól fejlett érzékszerveik, gyors mozgásuk, tintakibocsátásuk és sok fajnál a szín- vagy mintázatváltoztatás képessége a zsákmányszerzésben, a rejtőzködésben és a védekezésben is szerepet játszhat.
Héjak, radulák és más alkalmazkodások
A puhatestűek megjelenése alapján könnyű lenne egységes állatcsoportnak gondolni őket, de a héj formája és jelenléte, a láb működése, a táplálkozás módja és a mozgás is jelentősen eltérhet. A csigák egy része a láb izmainak hullámzó működésével halad, a kagylók pedig ásásra vagy rögzülésre használhatják módosult lábukat.
A radula sok puhatestűnél fontos táplálkozási szerv, de a kagylókban hiányzik. Ez is mutatja, hogy a csoport közös jellemzői csak együtt, több anatómiai tulajdonság alapján értelmezhetők.
Tengeri, édesvízi és szárazföldi élőhelyek
A puhatestűek szinte minden jelentősebb vízi környezetben jelen vannak: a part menti sekély vizektől és korallzátonyoktól a mélytengerig. Édesvízi képviselőik tavakban, folyókban és lassú vizű csatornákban élhetnek, míg a szárazföldi csigák és meztelencsigák főként nedves talajfelszíneken, avarban és növényzet között fordulnak elő.
Az élőhelyhez való alkalmazkodást a héj, a légzés, a test vízháztartása és a mozgás módja is befolyásolja. Ezért a tengerben élő polipok, a folyami kagylók és a kerti csigák életfeltételei alapvetően különböznek egymástól.
Ökológiai szerep és természetvédelem
A puhatestűek táplálékként, ragadozóként, lebontóként vagy szűrő szervezetként is részt vesznek az ökoszisztémák működésében. A kagylók a vízből szűrik ki a lebegő részecskéket, héjaik pedig más szervezeteknek is búvóhelyet vagy tapadási felületet biztosíthatnak.
Különösen az édesvízi kagylókat veszélyezteti az élőhelyek átalakítása, a vízszennyezés, a túlzott üledékterhelés, a duzzasztás és a halfajok vándorlását akadályozó műtárgyak. Védelmükhöz ezért nemcsak magukat a kagylókat, hanem a folyók vízminőségét, medrét és a gazdahalként szolgáló fajokat is óvni kell.