A dévérkeszeg (Abramis brama) a hazai horgászvizek egyik leggyakrabban fogott, ikonikus békés hala. Szinte mindenki találkozott már vele, aki valaha is finomszerelékes pecára adta a fejét, mégis rengeteg részlet van az életmódjával és tudatos horgászatával kapcsolatban, amit érdemes átgondolni. Az alábbiakban összefoglalom, hogyan ismerheted fel, hol keresd, mikor és hogyan ívik, mit eszik, hogyan fogd meg szakszerűen – és mire figyelj a tilalmak és etikus horgászat kapcsán.
Dévérkeszeg megjelenése
A dévérkeszeg teste oldalról erősen lapított, magas hátú, tipikus “keszegforma”, amely már messziről megkülönböztethető a többi fehérhaltól. Színe többnyire ezüstös, de az idősebb példányoknál a test enyhén aranybarnás árnyalatot vehet fel, különösen a hát- és farok környékén. A nagyobb, öregebb dévéreknek tekintélyt parancsolóan magas, “tányérszerű” testalkatuk van, ami a sodrásban és sekély vizekben is kedvez a lassú, energiatakarékos úszásnak.
Feje viszonylag kicsi, orra tompa, szeme közepes méretű, ami alkalmazkodás a zavaros, kevésbé átlátszó vizekhez. Szája félig alsó állású, kissé kinyúló, ajkai puhák – ez árulkodik arról is, hogy főként az aljzatról gyűjtögeti táplálékát. Fogai nincsenek a szájüregben, a zsákmányt garatfogakkal zúzza össze, ahogy a többi pontyfélére is jellemző.
Úszói közül külön említést érdemel a hosszú, enyhén ívelt hátúszó, valamint a sötétebb árnyalatú farokúszó. A fiatalabb példányok úszói világosabbak, míg az idősebbeknél gyakran sötétszürkék, feketés színűek. A pikkelyek közepes méretűek, viszonylag könnyen lepattannak, ezért érdemes óvatosan bánni a hallal, ha visszaengedjük: a felesleges “tapogatást” kerülni kell a nyálkaréteg védelme miatt.
Hol élnek a dévérkeszegek?
A dévérkeszeg rendkívül alkalmazkodó faj, amely sokféle édesvízi élőhelyen előfordul. Elsősorban lassabb folyású folyókban, nagyobb csatornákban, tavakban és holtágakban érzi jól magát, de megtalálható bányatavakban, mesterséges horgásztavakban is. A lényeg, hogy legyen elég táplálék, iszapos vagy kevert aljzat, és lehetőség a nagyobb csapatokban való együttélésre.
Tipikus élőhelyei:
- nagyobb folyók alsó, lassabb szakaszai
- folyók holtágai, mellékágai
- természetes tavak, víztározók, duzzasztott szakaszok
Kedvelt részek egy adott vízterületen:
- mélyebb medertörések, padkák, törések lábai
- akadókhoz, kövezésekhez közeli iszapos sávok
- nádasok előtti “csatornák”, külső ívek lassabb vizei
Jellemző viselkedési sajátosságai a különböző élőhelyeken:
- nappal gyakran mélyebben tartózkodik, este-virradókor sekélyebb részekre húzódik
- nagy csapatokba verődve mozog, főleg a fiatalabb korosztály
- a stabil, oxigéndús, de nem túl erős sodrást részesíti előnyben
Élőhely-típusok és jellegzetességeik:
| Élőhely típusa | Vízjárás / sodrás | Aljzat jellege | Dévér sűrűsége |
|---|---|---|---|
| Nagy folyók | Közepes–lassú sodrás | Iszapos, helyenként kavics | Magas |
| Holtágak, csatornák | Álló vagy alig áramló | Iszap, finom hordalék | Nagyon magas |
| Nagy tavak, tározók | Állóvíz, szélhullámzás | Iszap, agyag, keményebb foltok | Közepes–magas |
| Bányatavak | Változó, többnyire mély | Agyagos, kavicsos, lépcsőzetes | Változó, helyfüggő |
A dévérek ívása, szaporodása
A dévérkeszeg szaporodása erősen függ a víz hőmérsékletétől és az élőhely adottságaitól. Az ívás általában késő tavasztól kora nyárig, nagyjából 15–20 °C-os vízhőmérsékletnél kezdődik. Ilyenkor a csapatok sekély, növényzettel borított partközeli zónákba húzódnak, ahol elegendő rejteket találnak a fejlődő ikrák és az ivadékok számára.
Az ívás főbb jellemzői:
- általában áprilistól júniusig tart, vízhőmérséklettől függően
- csoportos, zajos, intenzív mozgással jár a sekély parti sávban
- a hímek ívási kiütéseket (érdes pöttyök) fejlesztenek a fejen és a testen
Szaporodási stratégia és ikra:
- ragadós ikrákat raknak a vízinövényekre, bedőlt fákra, gyökerekre
- egy nagyobb nőstény több százezer ikrát is lerakhat részletekben
- a természetes elhullás miatt ez a nagy ikraszám biztosítja az állomány fennmaradását
Ivadékfejlődés és túlélés:
- a kikelés néhány nap, hőmérséklettől függően
- a friss ivadék eleinte planktonnal és mikroszkopikus élőlényekkel táplálkozik
- a túlélési arányt erősen befolyásolja a vízszint-ingadozás, a ragadozók és a vízminőség
Dévérkeszeg táplálkozása
A dévérkeszeg elsősorban mindenevő aljzatkutató, ami azt jelenti, hogy étlapján egyaránt szerepelnek apróbb állati és növényi eredetű táplálékok. Szívesen túrja az iszapot, miközben apró rovarlárvákat, férgeket, kagylókat, csigákat keres. Ezzel fontos szerepet játszik az üledék “átdolgozásában”, oxigénellátásában is, tehát ökológiailag hasznos tevékenységet végez.
További állatos cikkek
Fiatal korában inkább planktonikus élőlényeket – apró rákokat, egysejtűeket – fogyaszt, majd ahogy nő, egyre inkább áttér a nagyobb falatokra és a dúsabb fenéktáplálékra. Emellett jelentős mennyiségű elhalt szerves anyagot, moszatot, fonalas algát, magvakat és növényi törmeléket is felvesz. Ez a változatos étrend teszi lehetővé, hogy nagyon különböző víztípusokhoz is jól tudjon alkalmazkodni.
A horgászat szempontjából fontos, hogy táplálkozása erősen napszakos: gyakran a kora reggeli és késő délutáni–esti órákban a legaktívabb, ilyenkor az etetésre gyorsabban reagál. Nyáron éjszaka is jól táplálkozhat sekélyebb részeken, míg hideg vízben inkább visszahúzódik a mélyebb, stabilabb hőmérsékletű zónákba, és jóval óvatosabbá válik. Ez az óvatosság finomabb szereléket és mértékletesebb etetést igényel.
Dévérkeszeg horgászata
A dévérkeszeg horgászata a finomszerelékes pecázás egyik “iskolapéldája”. Gyakran úszós módszerrel – rakósbottal, spiccbottal, matchbottal – eredményes, de feederbottal, pickerbottal is nagyon jól fogható. A kulcs a pontos, rendszeres etetés, a megfelelő csali és az adott körülményhez igazított szerelék. A dévér óvatos, de ha biztonságban érzi magát és jó az etetés, hajlamos csapatostul beállni a horgászhelyre.
Főbb horgászmódszerek:
- úszós horgászat (spicc, rakós, match)
- fenekezés feeder- vagy pickerbottal
- hagyományos fenekező szerelék is működhet, de kevésbé szelektíven
Gyakori csalik:
- szúnyoglárva, giliszta, trágyagiliszta, csontkukac
- pinki, gyűrűsférgek, iszapolható élő anyag az etetőanyagban
- tészta, kenyér, kukorica (főként nagyobb dévérek szelektálására)
Etetőanyag és etetési technika:
- közepesen kötős, finom szemcséjű, világos-barnás etetőanyag
- élő anyag (csonti, pinki, szúnyoglárva) keverése az etetőanyagba
- elején néhány nagyobb gombóc, utána folyamatos, kis adagokban történő utánetetést érdemes alkalmazni
Példa felszerelés dévérkeszegre különböző módszerekkel:
| Módszer | Bot típusa | Zsinór vastagság | Horog méret | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| Spiccbotos | 4–7 m spiccbot | 0,12–0,16 mm | 14–18-as | Sekély parti peca, pontos lebegtetés |
| Matchbotos | 3,9–4,2 m match | 0,14–0,18 mm | 12–16-os | Távdobás, állóvíz, lassú vontatás |
| Feeder | 3,3–3,6 m feeder | 0,16–0,20 mm főzsinór, 0,10–0,14 mm előke | 14–18-as | Áramlásban, mélyebb vizet jól “fogja” |
| Picker | 2,7–3,0 m picker | 0,14–0,18 mm | 14–18-as | Rövid távra, lassan áramló vízre |
Dévérkeszeg tilalom
A dévérkeszegre vonatkozó tilalmi idő és méretkorlátozás a hazai jogszabályokban (halászati–horgászati jogszabályok, MOHOSZ szabályzat stb.) kerül meghatározásra, és időről időre változhat, pontosítható. Mivel a dévér hazánk egyik leggyakoribb békés hala, több vízterületen nincs általános országos tilalmi idő rá, viszont egyes vízkezelők, egyesületek helyi horgászrendben írhatnak elő rá szigorúbb szabályokat. Ezért mindig a konkrét vízterület aktuális horgászrendjét kell ellenőrizni.
Tipikus szabályozási elemek, amelyek előfordulhatnak:
- fajlagos tilalmi idő az ívási időszakra (helyi rendben megadva)
- alsó méretkorlátozás (pl. minimum kifogható testhossz)
- napi darabszám- vagy súlykorlátozás, ha épp érvényben van az adott vízen
Mit kell horgászként mindenképp megtenni:
- indulás előtt átnézni az országos horgászrend és a területi engedély szabályait
- figyelni a kifogott példányok méretére, állapotára (ívás előtt, ívás alatt)
- vitás helyzetben inkább visszaengedni a halat, mint kockáztatni a szabályszegést
Etikus hozzáállás az állomány védelméhez:
- ívási időszakban, sekély, ívóhelyek közelében önmérsékletet gyakorolni
- a sérült, ikrás, tejes egyedeket kíméletesen, gyorsan visszaengedni
- a szükségnél több halat nem elvinni, inkább a sportértékért horgászni
Az alábbiakban néhány gyakran felmerülő kérdés, amelyek a tilalomhoz és az etikus dévérfogáshoz kapcsolódnak:
- ❓ Mikor van pontosan tilalmi idő a dévérre azon a vízen, ahol horgászni szeretnék?
- ❓ Van-e érvényben méretkorlátozás vagy napi darabszám-korlát a dévérkeszegre?
- ❓ Az ívó, ikrás dévért minden esetben érdemes-e visszaengedni akkor is, ha a jogszabály engedné az elvitelt?
A dévérkeszeg és horgászata tökéletes terep a finom szerelékek, az etetés és a halfogás apró trükkjeinek gyakorlására. Ha ismered a hal megjelenését, élőhelyét, szaporodási és táplálkozási szokásait, sokkal tudatosabban tudod megválasztani a módszert, a csalit és az etetést. Mindezt pedig érdemes a szabályok és az etikus horgászat szellemében tenni, hogy a jövőben is legyenek szép, egészséges dévérállományok, amelyek újra és újra élményt adnak a parton ülő horgászoknak.