Lappantyú hangja

A lappantyú hangja igazi különlegességnek számít a hazai madárvilágban. Bár a lappantyú (Caprimulgus europaeus) kevéssé ismert madár hazánkban, hangja annál érdekesebb, és sokak számára titokzatos élményt jelent egy meleg, nyári éjszakán. Cikkünkben bemutatjuk, milyen is ez a hang, mire kell figyelni, ha lappantyút szeretnénk hallani, illetve hogy mennyire gyakori Magyarországon a hallatuk. Az írás végén gyakori kérdésekkel is segítjük az érdeklődőket.

Milyen a lappantyú hangja és miért érdekes?

A lappantyú hangja rendkívül különös és nehezen összetéveszthető az európai madarak között. Főként a nyári estéken hallható, amikor a hímek távoli, monoton, reszelős „prrrrr”-szerű hangolásukban udvarolnak a tojóknak. Ez a hang szinte úgy szól, mintha valaki egy kis motort járatna a távolban, és percekig, vagy akár fél órán át is tarthat egyhuzamban.

A szakemberek számára különösen izgalmas, hogy ez a hang folyamatos, gépszerű, ráadásul a madár időnként magasságot vált közben, amely felerősíti vagy elhalkítja a hangot. A frekvenciatartománya nagyjából 1-2 kHz között van, ami azt jelenti, hogy nem túl magas, de nem is mély zörej. Ha valaki egyszer meghallja, könnyen ráismer később is.

A lappantyú hangja azért is érdekes, mert elsőre talán nem is madárnak tulajdonítjuk, hiszen nem csiripelés, nem dal, hanem inkább egy furcsa berregés, zümmögés. Erre utal a faj egyik népies neve is: „dorongos madár”, ami a zajosságára és különös énekére utal.

Az is különlegessé teszi a hangját, hogy főként sötétedés után vagy hajnalban hallhatjuk. A lappantyú ugyanis éjszakai életmódot folytat, így hangjával a természet és a madarászat szerelmeseinek egyik titkos kedvencévé válik.

Hogyan ismerjük fel a lappantyú jellegzetes hangját?

A lappantyú hangjának felismerése gyakorlást igényel, de néhány jellemző tulajdonság alapján már kezdő madármegfigyelők is könnyen beazonosíthatják:

• Monoton, motorhang-szerű: Olyan, mintha egy kis robogó vagy láncfűrész berregne a távolban.
• Folyamatos „prrrrr”-zés: Nem szaggatott vagy dallamos, hanem szinte megszakítás nélkül szól.
• Felerősödés és halkulás: A madár helyváltoztatásával a hang hangereje ritmikusan változik, ilyenkor úgy tűnik, mintha „hullámozna”.
• Sötétedés után szinte mindig ugyanarról a pontról hallatszik, általában tisztások, fenyvesek, homokos vagy bokros területek közelében.

Érdemes leszögezni, hogy a lappantyú nem énekel nappal, így aki kora délután hall „gépszerű” hangot, valószínűleg más zaj forrását találta meg. Az élmény fokozható, ha hangfelvételt is hallgatunk, mielőtt a természetben keresnénk a madarat.

A lappantyú éneke általában májustól augusztus végéig hallható, akkor is főként alkonyat és napfelkelte környékén. Ha ezekre az időszakokra időzítjük sétánkat, jó eséllyel találkozhatunk a lappantyú különös énekével.

További állatos cikkek

Miért kelepel a gólya?

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) hangja

Bölény (Bison bonasus) hangja

Segítségképpen az alábbi táblázat foglalja össze a felismerés fő szempontjait:

Milyen gyakran hallható a lappantyú hazánkban?

• Magyarországon a lappantyú elsősorban az Alföld homok- és fenyőerdőiben, a Dunántúl ritkásabb részein fordul elő.
• Állománya országosan változó, de helyenként meglepően gyakori, főleg ott, ahol a megfelelő élőhelyek – nyílt, ligetes erdők és erdei tisztások – megtalálhatók.
• A madár aktivitása szoros összefüggésben áll az időjárással: meleg, szélcsendes estéken a hangja gyakran berreg a magyar tájakon, míg esős vagy viharos időben elcsendesedik.
• A lappantyú Magyarországon védett, így élőhelyei is főként a természetvédelmi területeken maradtak meg.

A lappantyú hangja főként májustól augusztusig hallható, amikor a madarak fészkelnek és a hímek próbálnak maguknak párt találni. A legnagyobb esélyt a nyári hónapok adják, ilyenkor akár minden este hallhatjuk egy-egy megfelelő helyen a reszelős „prrrr”-t.

Ha célzottan keresnénk, akkor érdemes felkeresni az erdei tisztásokat, fenyveseket, vagy éppen a homokbuckás részeket az Alföldön. Nagyobb esélyünk van, ha naplemente után, szinte teljes sötétségben indulunk útnak, mert ilyenkor már zajlik a szezonális „koncert”.

Fontos megjegyezni, hogy a lappantyú hangja a természet csendjében jobban hallható, mint lakott területek közelében. Aki madármegfigyeléssel foglalkozik, annak remek élmény lehet, ha sikerül ezt a különleges hangot felvenni vagy akár csak élőben meghallani.

Gyakori kérdések a lappantyú hangjával kapcsolatban

❓ Mikor a legnagyobb eséllyel hallható a lappantyú?
Az esti szürkület utáni órákban, meleg, szélcsendes nyári estéken.

❓ Összetéveszthető más madár hangjával?
Nem igazán, mert ilyen monoton, motorhanghoz hasonló berregést más madarunk nem ad ki.

❓ Hol érdemes lappantyút keresni hazánkban?
Az Alföld homokos, ritkás erdeiben, illetve a Dunántúl ligetes tagolt erdei tisztásain.

❓ Fűrész vagy motor is okozhat ilyen hangot?
Igen, a madár hangja könnyen összetéveszthető távoli motor vagy láncfűrész hangjával, ezért érdemes a tájékozódást természetes élőhelyeken kezdeni.

❓ Mire figyeljünk, ha biztosan lappantyút akarunk hallani?
Kerüljük a zajos, lakott helyeket, és inkább esti órákban sétáljunk fenyőerdők vagy tisztások környékén.

A lappantyú hangja egyedülálló természeti élményt nyújt mindazoknak, akik nyitott füllel járják a hazai erdőket, tisztásokat. Ez a monotonnak tűnő, de mégis magával ragadó berregés egy igazi ritkaság a madarak világában. Figyeljük a sötétedést, keresünk megfelelő élőhelyet, és nyitott szívvel, füllel hallgassuk a természet koncertjét – talán éppen egy lappantyú csendül fel a távolban!