Jellemzői, élőhelye, táplálkozása, szaporodása
Gyermekkorom óta lenyűgöznek azok az élőlények, amelyek szinte láthatatlanul, a szemünk elől rejtve élik mindennapjaikat. Különösen igaz ez a magyar földikutyára, erre a különleges, föld alatt élő rágcsálóra, amely évezredek óta alakítja a Kárpát-medence talajvilágát, mégis csak kevesen találkozhattak vele. Talán éppen ez a rejtőzködő életmód és a faj körüli titokzatosság az, ami miatt évek óta kutatom és figyelem ezt a rendkívüli állatot, amely nemcsak biológiai szempontból egyedi, hanem természetvédelmi jelentősége is kiemelkedő.
A magyar földikutya (Nannospalax leucodon hungaricus) egy kizárólag föld alatt élő, endemikus rágcsálófaj, amely evolúciós fejlődése során tökéletesen alkalmazkodott a szubterrán életmódhoz. Egyesek pusztán egy „vak vakondnak” tekintik, mások a mezőgazdaság ellenségének bélyegzik, míg a természetvédők a pannon biogeográfiai régió egyik legértékesebb és legveszélyeztetettebb emlősfajaként tartják számon. Ez a sokféle megközelítés jól mutatja, hogy a földikutya megítélése és megismerése mennyire összetett kérdés.
A következőkben részletesen bemutatom ezt a különleges állatot: megismerkedhetsz egyedülálló biológiai jellemzőivel, speciális életmódjával, elterjedésével és azokkal a veszélyekkel, amelyek a fennmaradását fenyegetik. Szó lesz arról is, milyen erőfeszítések történnek a megmentésére, és hogy miért fontos mindannyiunk számára, hogy ez a rejtélyes földalatti emlős továbbra is része maradjon a Kárpát-medence élővilágának.
A magyar földikutya különleges biológiája
Az evolúció csodálatos példája a magyar földikutya, amely külsejében és belső felépítésében is tökéletesen alkalmazkodott a föld alatti élethez. Ez a hengeres testű, 15-25 cm hosszú rágcsáló első pillantásra talán nem tűnik különlegesnek, ám ha közelebbről megvizsgáljuk, számos meglepő adaptációt fedezhetünk fel rajta.
A földikutyák talán legszembetűnőbb jellemzője, hogy nincs látható szemük és fülkagylójuk. Szemüket vastag bőr fedi, amely tökéletesen védi a földalatti járatok ásása közben. Bár a faj egyedei gyakorlatilag vakok, szemük nem tűnt el teljesen – apró, csökevényes szemgolyójuk megmaradt a bőr alatt, és képesek érzékelni a fény és sötétség közötti különbséget, ami elegendő tájékozódási információt nyújt számukra a föld alatt.
„A földikutya evolúciós alkalmazkodása a föld alatti életmódhoz az egyik legteljesebb és legtökéletesebb példa arra, hogyan formálja át a természetes szelekció egy faj teljes anatómiáját és életmódját.”
Hatalmas, előreálló metszőfogai nem csupán a táplálkozást szolgálják, hanem valódi „ásóeszközként” funkcionálnak. A földikutya járatainak jelentős részét nem a lábaival, hanem éppen ezekkel a fogakkal ássa ki, miközben fejét és nyakát különleges izomzata segítségével erőteljesen mozgatja. Fogai folyamatosan nőnek, ezzel ellensúlyozva a járatásás során bekövetkező kopást.
A földikutya testfelépítésének további jellegzetességei:
🌱 Hengeres, áramvonalas test, amely megkönnyíti a szűk járatokban való mozgást
🌱 Rövid, erőteljes végtagok, amelyek kiválóan alkalmasak az ásásra
🌱 Fejlett tapintószőrök, amelyek segítik a tájékozódást a sötét járatokban
🌱 Különlegesen érzékeny hallás és szaglás, amely kompenzálja a látás hiányát
🌱 Speciális vérkeringési rendszer, amely lehetővé teszi az alacsony oxigéntartalmú környezetben való létezést
Légzőrendszere is rendkívüli módon alkalmazkodott a föld alatti körülményekhez. A járatokban uralkodó alacsony oxigén- és magas szén-dioxid-koncentráció ellenére a földikutyák kiválóan érzik magukat ebben a környezetben. Vörösvérsejtjeik különleges hemoglobint tartalmaznak, amely hatékonyabban köti meg az oxigént, mint a felszínen élő emlősöké.
Az állat szőrzete rövid, tömött és selymes tapintású, színe a világos homokszíntől a sötétbarnáig terjedhet, alkalmazkodva élőhelyének talajszínéhez. Érdekes módon a földikutya képes hátrafelé is ugyanolyan könnyedén mozogni a járataiban, mint előre, ami szintén a föld alatti életmódhoz való alkalmazkodás jele.
A földikutya élőhelye és elterjedése
A magyar földikutya a Kárpát-medence endemikus faja, vagyis kizárólag ezen a területen fordul elő természetes körülmények között. Történelmi elterjedési területe egykor jóval nagyobb volt, a mai Magyarország alföldi területeinek jelentős részén megtalálható volt, de az elmúlt évszázadok során élőhelyeinek nagy része eltűnt vagy feldarabolódott.
Jelenleg Magyarországon mindössze néhány szigetszerű populációja maradt fenn:
- Hajdúság (Hajdúbagos környéke)
- Nagykunság (Mezőtúr környéke)
- Délkelet-Magyarország (Battonya és Mezőhegyes térsége)
- Kelebia környéke
- Nyírség (Debrecen-Józsa és Hajdúhadház környéke)
Ezek a populációk genetikailag is elkülönülnek egymástól, ami tovább növeli a faj természetvédelmi értékét és a megőrzésük fontosságát.
„A magyar földikutya fennmaradt populációi olyan élő kövületek, amelyek évezredek óta formálják a pannon sztyeppék ökoszisztémáját, és pótolhatatlan részei természeti örökségünknek.”
A földikutyák kizárólag olyan területeken képesek megélni, ahol a talaj megfelelő szerkezetű és minőségű. Ideális élőhelyük a laza szerkezetű, de stabil, közepesen kötött talaj, amely nem túl nedves, de nem is túlságosan száraz. Előnyben részesítik a füves pusztákat, legelőket és a természetközeli gyepeket.
Az alábbi táblázat összefoglalja a magyar földikutya számára ideális élőhelyi feltételeket:
| Élőhelyi tényező | Optimális feltételek | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Talajtípus | Közepesen kötött, homokos vagy löszös talaj | A túl kemény vagy túl laza talajban nem tud járatokat ásni |
| Talajnedvesség | Közepesen száraz | A vizes talajban a járatok összeomlanak, elárasztódnak |
| Növényzet | Természetes gyepek, legelők | A gyökerek fontos táplálékforrást jelentenek |
| Domborzat | Sík vagy enyhén lejtős területek | Az eróziónak kitett meredek lejtőket kerüli |
| Emberi zavarás | Minimális | Érzékeny a talajbolygatásra, mezőgazdasági tevékenységre |
A földikutya járatrendszere rendkívül összetett és kiterjedt lehet. Egy-egy egyed akár 100 méternél is hosszabb alagútrendszert hozhat létre, amelynek különböző funkciójú részei vannak: táplálékgyűjtő járatok, pihenőkamrák, raktárhelyiségek és ürüléklerakó helyek. A járatok általában 10-20 cm mélyen futnak a talajban, de a pihenőkamrák és a téli szálláshelyek akár 1-1,5 méter mélyen is lehetnek.
Az állat területhasználata szezonálisan változik. Tavasszal és nyáron aktívabban mozog és nagyobb területet használ, míg télen aktivitása csökken, és főként a korábban felhalmozott táplálékraktárait használja.
Táplálkozási szokások
A magyar földikutya növényevő állat, táplálékának legnagyobb részét különböző növények föld alatti részei: gumók, hagymák, gyökerek alkotják. Ez a táplálkozási stratégia tökéletesen illeszkedik életmódjához, hiszen így ritkán kell elhagynia a biztonságot nyújtó járatrendszerét.
Táplálékszerzés közben a földikutya folyamatosan új járatokat ás, miközben a talajban található növényi részeket fogyasztja. A megtalált nagyobb gumókat és hagymákat gyakran elraktározza a járatrendszerében kialakított élelemtároló kamrákban, amelyek fontos tartalékot jelentenek a téli időszakra.
A földikutya étrendje szezonálisan változik, az éppen elérhető növényi táplálék függvényében:
- Tavasszal: hagymás, gumós növények (pl. gyöngyvirág, tulipán, hóvirág hagymái)
- Nyáron: lágyszárú növények gyökerei, föld feletti hajtások
- Ősszel: különböző magvak, termések, amelyeket télire elraktároz
- Télen: főként a korábban összegyűjtött tartalékok
Érdekes megfigyelés, hogy a földikutya képes szelektíven táplálkozni, és bizonyos növényfajokat előnyben részesít másokkal szemben. Ez a szelektív táplálkozás jelentős hatással lehet az élőhelyén található növényzet összetételére is.
„A földikutya táplálkozása során folyamatosan átalakítja környezetét, lazítja a talajt, és befolyásolja a növényzet összetételét, így valódi ökoszisztéma-mérnök fajnak tekinthető.”
Vízszükségletét szinte teljes egészében a táplálékából fedezi, nincs szüksége külön ivóvízre. Anyagcseréje rendkívül hatékony, képes a táplálékban található nedvességet maximálisan hasznosítani, ami szintén fontos adaptáció a szárazabb élőhelyekhez.
A táplálkozási szokásai miatt a mezőgazdaságban időnként kártevőnek tekintik, különösen ott, ahol termesztett növények közelében él. Valójában azonban a természetes gyepekben a földikutya tevékenysége inkább pozitív hatású: a talaj lazításával, a tápanyagok körforgásának elősegítésével és a növényfajok diverzitásának fenntartásával jelentősen hozzájárul az ökoszisztéma egészséges működéséhez.
Szaporodás és életciklus
A magyar földikutya szaporodási időszaka tavasszal, általában március-április hónapokban kezdődik, amikor a hímek aktívan keresik a nőstényeket. Mivel a földikutyák magányos életmódot folytatnak, és minden egyed saját járatrendszerrel rendelkezik, a párzási időszak az egyetlen, amikor a különböző nemű egyedek találkoznak egymással.
A párzást követően a nőstény egyedül neveli utódait. A vemhesség időtartama körülbelül 28-30 nap, ami után a nőstény 2-4 kölyöknek ad életet a járatrendszer mélyén kialakított fészekkamrában. Az újszülött földikutyák fejletlenül, csupaszon és vakon jönnek a világra, teljesen kiszolgáltatottak és anyjuk gondoskodására szorulnak.
„A földikutya kölykök felnevelése az egyik legkülönlegesebb folyamat a rágcsálók világában, hiszen teljes fejlődésük a föld alatt, a külvilág hatásaitól teljesen elszigetelve zajlik, miközben anyjuk egyedül biztosítja számukra a túléléshez szükséges feltételeket.”
A kölykök fejlődése:
- 0-2 hét: Teljesen fejletlenek, a fészekben maradnak, kizárólag anyatejjel táplálkoznak
- 3-4 hét: Megjelenik a szőrzetük, elkezdik felfedezni a fészek környékét
- 5-6 hét: Elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, anyjuk mellett tanulják a táplálékkeresést
- 7-8 hét: Önállóan is képesek táplálékot keresni, de még anyjuk járatrendszerében maradnak
- 3-4 hónap: Teljesen önállóvá válnak, elhagyják anyjuk járatrendszerét, és saját területet alakítanak ki
A fiatal földikutyák területfoglalása és önálló életének kezdete általában a nyár végére, ősz elejére esik. Ebben az időszakban a fiatalok néha a felszínre is kijönnek, ami rendkívül veszélyes számukra, hiszen ilyenkor könnyen a ragadozók áldozatává válhatnak. Ez a felszíni mozgás azonban evolúciós szempontból fontos, mivel lehetővé teszi a különböző populációk közötti génáramlást és az új területek kolonizálását.
A földikutyák ivarérettségüket általában egyéves korukra érik el, bár ez nagyban függ az egyedek kondíciójától és a környezeti feltételektől. A vadon élő földikutyák átlagos élettartama 3-5 év, de kedvező körülmények között akár 6-8 évig is élhetnek.
Érdekes megfigyelés, hogy a földikutyák populációdinamikája nem mutat olyan drasztikus ingadozásokat, mint sok más rágcsálófajé. Szaporodási rátájuk viszonylag alacsony, és a populáció méretét elsősorban az élőhely eltartóképessége és minősége határozza meg.
Az alábbi táblázat összefoglalja a magyar földikutya életciklusának főbb jellemzőit:
| Életciklus szakasz | Időtartam/Időpont | Jellemzők |
|---|---|---|
| Párzási időszak | Március-április | Hímek aktívan keresik a nőstényeket, időszakos felszíni mozgás |
| Vemhesség | 28-30 nap | Nőstény speciális fészket készít a járatrendszer mélyén |
| Kölykök száma | 2-4 egyed | Fejletlenül, csupaszon születnek |
| Szoptatási időszak | 4-5 hét | Kizárólagos anyatejes táplálás, majd fokozatos átállás szilárd táplálékra |
| Önállósodás | 3-4 hónap | Saját járatrendszer kialakítása, táplálékkeresés |
| Ivarérettség elérése | 10-12 hónap | Következő szaporodási időszakban már részt vehetnek |
| Várható élettartam | 3-8 év | Nagyban függ a környezeti feltételektől és a ragadozóktól |
A földikutya társas viselkedése és kommunikációja
Bár a magyar földikutya alapvetően magányos életmódot folytat, társas viselkedése és kommunikációs rendszere meglepően összetett. Minden egyed saját, elkülönült járatrendszerrel rendelkezik, amelyet aktívan véd a fajtársaival szemben.
A territóriumok határait a földikutyák különböző jelzésekkel, elsősorban szagjelekkel jelölik ki. Mirigyváladékaikkal és vizeletükkel „aláírják” járataik falát, ezzel jelezve a terület foglaltságát más egyedek számára. Ha két földikutya járatrendszere találkozik, általában agresszív interakció alakul ki közöttük, amely során a gyengébb egyed visszavonulásra kényszerül.
A párzási időszak kivételével a földikutyák kerülik egymás társaságát. Ilyenkor azonban a hímek aktívan keresik a nőstényeket, és akár jelentős távolságokat is megtesznek a föld alatt, hogy párzási lehetőséget találjanak.
„A földikutya kommunikációs rendszere a föld alatti élet kihívásaihoz adaptálódott, ahol a vizuális jelzések helyett a rezgések, hangok és szagok váltak a legfontosabb információhordozókká.”
A földikutyák kommunikációjában különösen fontos szerepet játszanak:
- Akusztikus jelek: Különböző hangadásokkal (kopogás, dobbantás) jeleznek egymásnak, amelyek a talajon keresztül terjedve nagy távolságra is eljuthatnak
- Vibrációs jelek: A járatok falának ütögetésével, kaparásával rezgéseket keltenek, amelyeket más egyedek érzékelnek
- Kémiai jelek: Szagjelzések, amelyek információt hordoznak az egyed koráról, neméről, szaporodási állapotáról
- Tapintási ingerek: A járatok találkozásánál közvetlen fizikai kontaktus során
Érdekes megfigyelés, hogy a földikutyák képesek felismerni és megkülönböztetni egymást ezeknek a jelzéseknek az alapján, ami arra utal, hogy egyfajta „egyéni azonosítóval” rendelkeznek a populáción belül.
A földikutyák napi aktivitása nem követ szigorú mintázatot, mivel a föld alatt nincsenek kitéve a napszakok váltakozásának. Aktivitásukat inkább a táplálékkeresés szükségessége és az évszakok változása befolyásolja. Általában 3-4 órás aktív periódusok és hasonló hosszúságú pihenőidőszakok váltják egymást a nap folyamán.
Természetvédelmi helyzet és veszélyeztető tényezők
A magyar földikutya Magyarország egyik legveszélyeztetettebb emlősfaja, amely fokozottan védett státuszt élvez. Természetvédelmi értéke 1.000.000 Ft, ami jól mutatja kiemelkedő jelentőségét. A faj szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján is, ahol a „veszélyeztetett” kategóriába sorolták.
A földikutya populációinak drasztikus csökkenése az elmúlt évszázadban következett be, elsősorban az emberi tevékenység hatására. Az egykor összefüggő élőhelyek feldarabolódtak, méretük jelentősen csökkent, és minőségük is romlott.
A fajt veszélyeztető legfontosabb tényezők:
🔴 Élőhelyvesztés: A természetes gyepek feltörése, beépítése, infrastrukturális fejlesztések
🔴 Mezőgazdasági tevékenység: Intenzív földművelés, mélyszántás, amely közvetlenül pusztítja a járatrendszereket
🔴 Élőhelyek feldarabolódása: Az elszigetelt populációk közötti génáramlás megszűnése, genetikai elszegényedés
🔴 Predáció: A megváltozott tájban megnövekedett ragadozó nyomás (róka, kóbor kutyák, macskák)
🔴 Klímaváltozás: Szélsőséges időjárási események, aszályok, amelyek befolyásolják a talaj állapotát
„A magyar földikutya megmentése nem csupán egy faj megőrzéséről szól, hanem az ősi pannon gyepek teljes ökoszisztémájának védelméről, amelynek ez a különleges rágcsáló évezredek óta szerves része és alakítója.”
Az elmúlt évtizedekben számos természetvédelmi program indult a faj megmentése érdekében. Ezek közé tartozik az élőhelyek védetté nyilvánítása, a megmaradt populációk rendszeres monitorozása, valamint áttelepítési programok, amelyek célja új, stabil populációk létrehozása megfelelő élőhelyeken.
Különösen fontos mérföldkő volt a 2013-ban indult áttelepítési program, amelynek során a Kiskunsági Nemzeti Park területén sikeresen hoztak létre egy új, életképes populációt. Ez a siker reményt ad arra, hogy megfelelő védelmi intézkedésekkel a faj hosszú távú fennmaradása biztosítható.
A hatékony védelem érdekében azonban elengedhetetlen a különböző érdekcsoportok (természetvédők, gazdálkodók, önkormányzatok, lakosság) együttműködése, valamint a fajjal kapcsolatos ismeretek bővítése és a tudatosság növelése a társadalomban.
Érdekes tények a magyar földikutyáról
A magyar földikutya biológiája és életmódja számos olyan különlegességet rejt, amely még a szakemberek számára is folyamatos meglepetéseket tartogat. Íme néhány kevésbé ismert, de annál érdekesebb tény erről a rejtélyes állatról:
Rendkívüli oxigénhasznosítás
A földikutyák légzési rendszere olyan hatékonyan működik, hogy az állat képes a járataiban található, alacsony oxigéntartalmú levegőt is optimálisan hasznosítani. Vérük különleges hemoglobint tartalmaz, amely a normál emlősökhöz képest sokkal hatékonyabban köti meg az oxigént. Ez az adaptáció teszi lehetővé számukra, hogy a zárt járatrendszerekben, ahol az oxigénszint akár 6-7%-ra is csökkenhet (a normál légköri 21% helyett), komfortosan érezzék magukat.
Fogak mint multifunkciós eszközök
A földikutya metszőfogai valódi „svájci bicskák” – nem csupán táplálkozásra használja őket, hanem:
- Járatásásra (a talaj lazítására és eltávolítására)
- Növényi részek aprítására és szállítására
- Védekezésre a betolakodókkal szemben
- Kommunikációra (a járat falának kopogtatásával)
Fogai olyan erősek, hogy képes velük akár a betonhoz hasonló keménységű talajrétegeket is áttörni.
„A földikutya fogai a természet egyik leghatékonyabb földmunkagépei, amelyek nem csupán az állat túlélését biztosítják, hanem folyamatosan alakítják és formálják a talaj szerkezetét, hozzájárulva ezzel az élőhely változatosságához.”
Föld alatti időjárás-előrejelzés
Megfigyelések szerint a földikutyák viselkedése összefüggést mutat az időjárás változásaival. Időjárás-változás előtt gyakran fokozott aktivitást mutatnak, több földhányást készítenek. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy érzékelik a légnyomás változásait, ami befolyásolja a járatrendszerben lévő levegő összetételét és nyomását is.
Túlélési rekorder
A földikutya rendkívüli túlélő. Kísérleti körülmények között kimutatták, hogy:
- Akár 11 órán keresztül is képes túlélni olyan környezetben, ahol szinte nincs oxigén
- Anyagcseréjét képes drasztikusan lelassítani, ha kedvezőtlen körülmények közé kerül
- Testhőmérsékletét az átlagos 37°C-ról akár 34°C-ra is képes csökkenteni, hogy energiát takarítson meg
Természetes talajjavító
A földikutya járatásó tevékenysége jelentősen javítja a talaj minőségét:
- Lazítja a talajt, javítva annak vízáteresztő képességét
- Járatai természetes csatornaként szolgálnak a csapadékvíz elvezetésére
- A mélyebb talajrétegekből tápanyagokat hoz a felszín közelébe
- Ürüléke természetes trágyaként gazdagítja a talajt
Genetikai sokszínűség
A különböző földikutya-populációk között jelentős genetikai különbségek mutathatók ki, annak ellenére, hogy külsőre nagyon hasonlóak. Ez a genetikai változatosság rendkívül értékessé teszi a fajt evolúcióbiológiai szempontból, hiszen valódi „élő laboratóriumként” szolgál az adaptáció és a fajképződés folyamatainak tanulmányozásához.
Földalatti építész
A földikutya járatrendszere igazi mérnöki remekmű. A főjáratokból kiágazó mellékjáratok, táplálékraktárak, pihenőkamrák és ürüléklerakó helyek bonyolult hálózata precízen megtervezett rendszert alkot. Egy-egy járatrendszer teljes hossza elérheti a 100-150 métert is, miközben a járatok átmérője mindössze 5-7 cm.
„A földikutya járatrendszere olyan összetett és funkcionális, mintha egy tapasztalt építész tervezte volna – tökéletes példája annak, hogyan képes az evolúció rendkívül hatékony megoldásokat létrehozni az életben maradás érdekében.”
Extrém hallás
Bár a földikutya szeme csökevényes, hallása rendkívül fejlett. Képes érzékelni olyan alacsony frekvenciájú hangokat és talajrezgéseket is, amelyeket az ember nem érzékel. Ez a képessége nemcsak a fajtársakkal való kommunikációban segíti, hanem a ragadozók (például kígyók) észlelésében is, még mielőtt azok elérnék a járatrendszerét.
Kutatási eredmények és a jövő kilátásai
A magyar földikutya tudományos kutatása az elmúlt évtizedekben jelentősen felgyorsult, köszönhetően a faj kritikus természetvédelmi helyzetének és a modern vizsgálati módszerek elérhetőségének. A kutatások több területre fókuszálnak: genetikai vizsgálatok, ökológiai felmérések, viselkedéskutatás és természetvédelmi biológia.
A genetikai vizsgálatok egyik legfontosabb eredménye, hogy a Kárpát-medencében élő földikutya-populációk között jelentős genetikai különbségek mutathatók ki. Ez arra utal, hogy amit korábban egységes fajnak tekintettek, valójában több, egymástól jól elkülönülő fajt vagy alfajt foglal magában. Ez az eredmény alapvetően megváltoztatta a földikutyák rendszertani besorolását és természetvédelmi megítélését is.
Az ökológiai kutatások részletes képet adnak a földikutyák élőhelyhasználatáról, táplálkozási szokásairól és populációdinamikájáról. Ezek az információk nélkülözhetetlenek a hatékony védelmi stratégiák kidolgozásához.
„A földikutya-kutatás nemcsak egy veszélyeztetett faj megmentéséhez járul hozzá, hanem olyan alapvető biológiai folyamatok megértéséhez is, mint az adaptáció, a fajképződés vagy a szélsőséges környezethez való alkalmazkodás mechanizmusai.”
A jövőbeli kutatási irányok között különösen fontosak:
- A különböző populációk genetikai kapcsolatainak feltárása
- A klímaváltozás potenciális hatásainak vizsgálata a földikutya élőhelyeire
- Az áttelepítési programok hosszú távú sikerességének nyomon követése
- A földikutya ökoszisztémában betöltött szerepének részletesebb megismerése
- Új, non-invazív monitorozási módszerek kifejlesztése
A faj jövőbeli kilátásai szempontjából kulcsfontosságú a megmaradt élőhelyek szigorú védelme és a populációk közötti kapcsolatok helyreállítása. Az elszigetelt populációk között „ökológiai folyosók” kialakítása segíthetne a genetikai változatosság fenntartásában és a faj alkalmazkodóképességének megőrzésében.
Biztató jel, hogy az elmúlt években több sikeres áttelepítési program is zajlott, amelyek eredményeként új, stabil populációk jöttek létre korábban üres élőhelyeken. Ezek a programok azt mutatják, hogy megfelelő szakértelemmel és erőforrásokkal a faj hosszú távú fennmaradása biztosítható.
A földikutya megőrzése azonban nem lehet kizárólag a természetvédelmi szakemberek feladata. Szükség van a helyi közösségek, gazdálkodók, önkormányzatok és döntéshozók aktív részvételére és támogatására is. A faj és élőhelyeinek védelme csak akkor lehet sikeres, ha az a társadalom széles rétegeinek egyetértésével és közreműködésével valósul meg.
A magyar földikutya sorsa szorosan összefonódik a pannon gyepek és az alföldi tájak jövőjével. Ha sikerül megőriznünk ezt a különleges rágcsálót, azzal nem csupán egy fajt mentünk meg, hanem hozzájárulunk egy teljes ökoszisztéma és egy páratlan természeti örökség fennmaradásához is.