Hangyászfélék (Myrmecophagidae)
A csoport bejegyzései
Hangyászfélék (Myrmecophagidae) – amit érdemes tudnod
A hangyászfélék a szőrös vendégízületesek rendjébe és a hangyászok alrendjébe tartozó emlősök családja. A jelenlegi emlős-taxóniai adatbázis három élő fajt sorol ide két nemzetségben: a sörényes hangyászt, valamint az északi és a déli tamanduát; a selyemhangyászok külön családot, a Cyclopedidae családot alkotják. Közös sajátosságuk a hangyákra és termeszekre specializálódott táplálkozás, a fogatlan száj és a hosszú, ragadós nyelv, miközben a fajok között jelentős különbség van a testméretben, a mozgásban és az élőhelyhasználatban.
Mely fajok tartoznak a hangyászfélék közé?
A Myrmecophagidae családba két nemzetség és három élő faj tartozik. A Myrmecophaga nemzetség egyetlen képviselője a sörényes hangyász (Myrmecophaga tridactyla), a Tamandua nemzetséget pedig az északi tamandua (Tamandua mexicana) és a déli tamandua (Tamandua tetradactyla) alkotja.
A selyemhangyászok külsőre hasonló, hangyákkal és termeszekkel táplálkozó állatok, de nem ebbe a családba tartoznak: önálló családjuk a Cyclopedidae. Ez a különbség a hangyászok tágabb csoportján belüli rendszertani határok megértéséhez is fontos.
A hangyák és termeszek specialistái
A család fajai elsősorban hangyákat és termeszeket fogyasztanak. Hosszú, keskeny orrukhoz kicsi, fogatlan szájnyílás kapcsolódik, nyelvük pedig messzire kinyújtható és ragadós nyállal borított, így az állatok a rovarokat a fészkekből és bolyokból gyűjthetik ki.
A tamanduák a talajon és a fákon is kereshetnek táplálékot, míg a sörényes hangyász alapvetően földön élő faj. Egyes fajok alkalomszerűen más rovarokat, a déli tamandua pedig méhet vagy mézet is fogyaszthat.
Hosszú orr, erős karmok és kapaszkodó farok
A hangyászfélék megjelenését a megnyúlt fej, a kis szem és a lekerekített fül mellett a hosszú, többnyire szőrös farok határozza meg. A tamanduák farka kapaszkodásra is alkalmas, ami segíti őket a fák közötti mozgásban.
Mellső lábukon erős karmokat viselnek. Ezekkel felnyithatják a hangya- és termeszfészkeket, a sörényes hangyász pedig veszély esetén védekezésre is használhatja őket. A talajon járó fajok a karmok védelmében részben a mellső lábuk külső oldalára terhelnek.
Különböző méretű és eltérő életmódú fajok
A család legnagyobb tagja a sörényes hangyász: testének hossza körülbelül 1–1,4 méter, farka további 60–90 centiméteres lehet. Főként nyílt füves területeken, szavannákon, erdőkben, mocsaras élőhelyeken és mangrovékban mozog.
Az északi és a déli tamandua kisebb termetű, félig fán élő állat. Trópusi és szubtrópusi erdőkben, mangrovékban, ligeterdőkben és részben bolygatott élőhelyeken is előfordulhatnak, a fákon és a talajon egyaránt táplálkozhatnak.
Hol élnek a hangyászfélék?
A család elterjedése Közép- és Dél-Amerikára korlátozódik. Az északi tamandua Mexikó déli részétől Közép-Amerikán át Északnyugat-Dél-Amerikáig fordul elő, a déli tamandua pedig az Andoktól keletre, többek között az Amazonas-medence és a kontinens délebbi térségeinek élőhelyein él.
A sörényes hangyász elterjedési területe Honduras északkeleti részétől Dél-Amerika több országán át a Gran Chacóig húzódik. Előfordulását a rovarfészkek jelenléte, a megfelelő takarás, a vízellátás és a táj állapota is befolyásolja.
Magányos keresők, változó aktivitással
A hangyászfélék általában nem alkotnak tartós, nagyobb csoportokat. A tamanduák aktivitása lehet nappali, éjszakai vagy szürkületi, amit a hőmérséklet és a táplálék hozzáférhetősége is befolyásolhat. A sörényes hangyász hosszú távokat tehet meg táplálékot keresve.
A nőstények egyetlen utódot hoznak világra, amelyet több faj esetében az anya a hátán hordoz. A sörényes hangyász kölyke hónapokig az anyja hátán utazik, majd fokozatosan válik önállóvá.
Fajonként eltérő természetvédelmi helyzet
A hangyászfélék veszélyeztetettsége nem egységes. A sörényes hangyász az IUCN vörös listáján sebezhető, állományát több térségben élőhelyvesztés, tüzek, közúti gázolás, vadászat és az emberi települések terjedése veszélyezteti.
Az északi és a déli tamandua jelenleg nem fenyegetett kategóriában szerepel, de esetükben is gondot okozhat az erdők átalakítása, az utak forgalma, a tüzek, a vadászat és a kedvtelésből tartott állatok kereskedelme. A természetvédelmi intézkedéseket ezért az egyes fajok elterjedéséhez és helyi veszélyeihez kell igazítani.