Ülőszemű tüdőscsigák Basommatophora
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Ülőszemű tüdőscsigák Basommatophora – amit érdemes tudnod
A Basommatophora elnevezést hagyományosan az ülőszemű, főként édesvízi tüdőscsigák csoportjára használták. A név mai rendszertani helyzete nem egységes: a modern besorolások sok ide sorolt csigát a Hygrophila csoportban kezelnek, ezért a Basommatophora inkább történeti vagy tágabb gyűjtőnévként fordul elő. Képviselőik között mocsárcsigák, hólyagcsigák, tányércsigák és kagylószerű héjú vízicsigák is találhatók.
Mit jelent a Basommatophora név?
A Basommatophora nem egyetlen faj vagy család, hanem a csigák rendszerezésében korábban használt magasabb szintű csoportnév. Hagyományosan főként levegőt lélegző, vízben élő csigákat soroltak ide, köztük a mocsárcsigaféléket, a hólyagcsigaféléket és a tányércsigaféléket.
A modern molekuláris rendszertan alapján a csoport határai és rokonsági viszonyai nem minden besorolásban azonosak. A Hygrophila ma elfogadottabb elnevezés az ide kapcsolt édesvízi tüdőscsigák jelentős részére, míg a Basommatophora régebbi vagy alternatív névként maradt használatban.
Az ülőszemek és a tapogatók
A név a szemek elhelyezkedésére utal: ezeknél a csigáknál a szemek a tapogatók tövénél, nem pedig azok csúcsán ülnek. Ez jól elkülöníti őket a szárazföldi tüdőscsigák, például a Stylommatophora sok képviselőjének jellegzetes nyeles szemeitől.
A hagyományosan ide sorolt édesvízi formák általában egy pár tapogatót viselnek. A tapogatók alakja, a héj formája és a test arányai családonként, nemzetségenként és fajonként is eltérhetnek.
Levegővétel a víz alatt
Ezek a csigák tüdőszerűvé módosult köpenyüreggel lélegeznek, ezért időnként a vízfelszínre emelkednek levegőt venni. A légzés módja különösen sekély, növényzettel benőtt vagy lassú folyású vizekben jelent előnyt, ahol a csigák a meder felszínén és a vízinövényeken mozognak.
A levegővétel gyakoriságát a víz hőmérséklete, oxigéntartalma, a csiga aktivitása és az adott faj életmódja is befolyásolhatja. E tulajdonságok ezért nem minden, korábban Basommatophora néven kezelt csigánál azonos módon jelennek meg.
Változatos héjak a tavaktól a patakokig
A csoporthoz kapcsolt csigák héja lehet magasabb, megnyúlt, lapított vagy kagylószerűen alacsony. A mocsárcsigák, például a Radix nemzetség fajai rendszerint jól látható, spirálisan felcsavarodó héjat viselnek, míg egyes vízicsigák héja laposabb vagy sapkaszerűbb lehet.
A héj alakja az azonosításban hasznos támpont, de önmagában nem mindig elegendő. A héj színe és mintázata környezeti hatásoktól is függhet, ezért a pontos meghatározáshoz a test, a héjnyílás, az élőhely és a földrajzi előfordulás együttes vizsgálata szükséges.
Táplálkozás a vízinövényeken és az üledéken
Sok ide sorolt édesvízi tüdőscsiga a radulájával algabevonatokat, baktériumtelepeket és a növények felszínén található szerves anyagokat kaparja le. Más fajok elhalt növényi részeket, finom szerves törmeléket vagy a vízben elérhető egyéb táplálékot is fogyaszthatnak.
A táplálkozás módja nem egységes az egész csoportban. Az algát fogyasztó tányércsigák, a növényzeten keresgélő mocsárcsigák és az eltérő táplálékforrásokat használó hólyagcsigák életmódja között jelentős különbségek lehetnek.
Szaporodás és petecsomók
A hagyományosan Basommatophora néven kezelt édesvízi csigák között több hermafrodita faj található. A petéket sok esetben kocsonyás csomókban rakják le vízinövényekre, kövekre, faanyagokra vagy más szilárd felületekre.
A petékből rendszerint apró, a kifejlett állatra hasonlító csigák kelnek ki. A fejlődés sebességét és a szaporodási időszakot a vízhőmérséklet, a táplálék mennyisége, a vízjárás és az adott faj sajátosságai határozzák meg.
Példák a csoporthoz kapcsolt csigákra
A mocsárcsigafélék közé tartozó fülcsiga, a Radix auricularia tavakban, holtágakban és lassú folyású vizekben fordulhat elő. A család több más fajával együtt a vízinövényzeten és a sekély mederrészeken keresgél, miközben időnként a felszínre emelkedik levegőt venni.
A Basommatophora hagyományos körébe gyakran a Planorbidae, a Physidae, a Lymnaeidae és egyes kagylószerű héjú vízicsigák vonalait is bevonták. Ezek nem egyetlen család tagjai, ezért héjuk, elterjedésük, táplálkozásuk és szaporodásuk sem tekinthető egységesnek.
Élőhelyvédelem és vízminőség
Az édesvízi tüdőscsigák fennmaradásához fontos a megfelelő vízminőség, a természetes meder, a vízinövényzet és az olyan sekély területek megőrzése, ahol táplálékot és petézőhelyet találnak. A lecsapolás, a part menti élőhelyek átalakítása, a szennyezés és az üledék túlzott felhalmozódása egyaránt kedvezőtlenül hathat rájuk.
A csoporton belül vannak gyakori, emberi környezetben is megjelenő fajok, de egyes helyhez kötött vagy kis elterjedésű vízicsigák érzékenyek lehetnek az élőhelyváltozásokra. Védelmük ezért elsősorban a tavak, patakok, mocsarak és holtágak természetes állapotának megőrzését jelenti.