Pelefélék (Gliridae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Nagy pele
A nagy pele (Glis glis) éjszakai, fán mozgó rágcsáló, amely főként idős lomb- és…
Mogyorós pele
A mogyorós pele apró, főként éjszakai és ügyesen mászó rágcsáló, amely sűrű cserjésekben, erdőszéleken…
Erdei pele
Az erdei pele rejtőzködő, éjszakai és többnyire fán élő rágcsáló, amely Európa, a Közel-Kelet…
Pelefélék (Gliridae) – amit érdemes tudnod
A pelefélék (Gliridae) a rágcsálók rendjének egyik családját alkotják. Képviselőik Afrika, Európa és Ázsia különböző erdeiben, cserjéseiben, szavannáin, sziklás területein és száraz vidékein élnek; sok faj ügyesen mászik, éjszaka aktív, a mérsékelt övi fajok közül pedig több téli álmot is alszik. A kategóriában a pelék rendszertani helyéről, megjelenéséről, táplálkozásáról, viselkedéséről és fontosabb képviselőiről olvashatsz.
Egy család a rágcsálók rendjén belül
A pelefélék, vagyis a Gliridae a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó emlősök családja. A jelenlegi rendszertani összesítések kilenc ma élő nemzetséget különítenek el, amelyek három alcsaládba sorolhatók.
A családba tartozik többek között a mogyorós pele, a nagy pele, az erdei pele, az afrikai Graphiurus nemzetség több faja, valamint a Japánban élő japán pele. A fajok száma és rendszertani besorolása a kutatások nyomán változhat.
Régi világban elterjedt pelék
A pelefélék az óvilági faunához kötődnek: Afrikában, Európában és Ázsiában fordulnak elő. Elterjedésük a szubszaharai területektől Európa mérsékelt övén át Kelet-Ázsiáig húzódik, egyes fajok pedig szűk, helyi elterjedésűek.
A családon belül jelentős földrajzi különbségek vannak. A Graphiurus fajai főként Afrikában élnek, a Glirulus japonicus Japán szigeteinek lakója, míg az európai pelék többnyire erdős és cserjés élőhelyeken fordulnak elő.
Puha szőrzet, bozontos farok és mászó életmód
A pelék többnyire kis vagy közepes termetű, tömött testű rágcsálók. Szőrzetük általában puha és sűrű, farkuk sok fajnál bozontos, lábaik pedig a mászást is segítik. A testalkat azonban nem egységes: egyes képviselők inkább talajon mozognak, mások főként a fák és cserjék ágai között élnek.
A legtöbb faj jó mászó, a fán élő peléknek pedig a kapaszkodást segítő ujjaik és talppárnáik is vannak. A koponya és az állkapocs formája a fajok eltérő táplálkozásával és élőhelyével is összefügg.
Éjszakai mozgás és téli nyugalom
A pelefélék többsége éjszaka vagy alkonyatkor aktív. Napközben faodvakban, sűrű növényzetben, természetes üregekben vagy növényi anyagokból készített gömbölyű fészkekben húzódhatnak meg.
A mérsékelt égövben élő fajok közül több ősszel zsírt halmoz fel, majd hosszabb téli nyugalmi időszakba kerül. A hibernáció időtartama és módja fajonként, valamint az időjárási és táplálékviszonyoktól függően is eltérhet.
Gyümölcsöktől a gerinctelenekig
A pelék táplálkozása változatos. Sok faj gyümölcsöket, magvakat, dióféléket és más növényi részeket fogyaszt, de étrendjükben rovarok és egyéb gerinctelenek is szerepelhetnek.
Egyes fajok opportunista módon kisebb állati eredetű táplálékot is elfogyasztanak, így a család egészére nem jellemző a szigorúan növényevő étrend. A táplálék összetételét az évszak, az élőhely és az adott faj életmódja egyaránt befolyásolja.
Mogyorós pelétől az afrikai pelefajokig
A család európai képviselői közé tartozik a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius), a nagy pele (Glis glis) és az erdei pele (Dryomys nitedula). Életmódjukban közös az éjszakai aktivitás, de élőhelyhasználatuk, testméretük és táplálkozásuk között különbségek vannak.
A Graphiurus nemzetség afrikai fajai erdőkben, szavannákon és más melegebb élőhelyeken fordulnak elő. A száraz, közép-ázsiai környezethez a Selevinia nemzetség egyetlen ismert faja alkalmazkodott, míg a japán pele Japán erdeinek különleges képviselője.
Szerepük a táplálékhálózatban és védelmük
A pelék növényi részek és gerinctelenek fogyasztóiként, valamint számos ragadozó zsákmányállataiként kapcsolódnak az ökoszisztémákhoz. Magvak és termések fogyasztásával, illetve mozgásuk során egyes fajok a növények terjedésében is részt vehetnek.
Természetvédelmi helyzetük fajonként eltérő. Az erdők és cserjések eltűnése, az élőhelyek feldarabolódása, a búvóhelyek csökkenése és a mezőgazdasági tájak átalakulása különösen az élőhelyhez szorosan kötődő fajokat érintheti. A védelemhez az adott pelefaj élőhelyének és ökológiai igényeinek megőrzése szükséges.