Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Turákófélék (Musophagidae)

Óriásturákó

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Turákófélék (Musophagidae) – amit érdemes tudnod

A turákófélék (Musophagidae) a turákóalakúak (Musophagiformes) rendjének egyetlen családját alkotják. Afrika Szaharától délre eső területein élnek, többnyire fás élőhelyeken, és a családba tartozó fajok között a jellegzetes zöld-vörös turákók mellett szürkés tollazatú növényevő madarak is megtalálhatók.

Egy család a turákóalakúak rendjében

A turákófélék a madarak osztályán belül a turákóalakúak rendjébe tartozó önálló családot alkotják. A nemzetközi madárlisták 23 ma élő fajt sorolnak ide, több nemzetségben, köztük a Corythaeola, Tauraco, Musophaga, Corythaixoides és Crinifer nemzetségben.

A családba tartoznak a szűkebb értelemben vett turákók, valamint a plantain-eatereknek és go-away-birdsnek nevezett afrikai madarak is. Elnevezésük és külsejük változatos, közös vonásaik azonban a fás életmódhoz és a gyümölcsfogyasztáshoz kapcsolódnak.

Afrika erdeinek és szavannáinak madarai

A turákófélék természetes elterjedése Afrikára, azon belül főként a Szaharától délre eső területekre korlátozódik. Fajaik esőerdőkben, galériaerdőkben, erdős szavannákon, bozótosokban és hegyvidéki erdőkben is előfordulnak, ezért a családon belül az élőhelyhasználat sem teljesen egységes.

Több faj elsősorban a lombkoronában mozog, ahol táplálékot keres, pihen és gyakran a fészkét is elhelyezi. Az elterjedési terület és az élőhelyigény fajonként eltér; a Livingstone-turákó (Tauraco livingstonii) például Kelet- és Délkelet-Afrika erdős térségeiben él.

Feltűnő színek és különleges tollpigmentek

A turákók között találni élénk zöld, kékes, bíbor és vörös színeket viselő fajokat, de a család minden tagja nem ilyen rikító. A nagy turákó (Corythaeola cristata) zöldes tollazata és a bíboros turákók, például a Ross-turákó (Musophaga rossae) vöröses színei jól mutatják a család látványos változatosságát.

A turákók tollazatának színében a turakoverdin nevű zöld pigment, illetve több faj vörös tollazatában a turacin nevű pigment is szerepet játszik. A vörös pigment réztartalmú porfirin, és a madarak tollazatának egyik sajátos biokémiai jellegzetessége.

Gyümölcsök a lombkoronában

A turákófélék táplálkozásában általában fontos szerepet töltenek be a gyümölcsök, amelyeket többnyire a fák és cserjék ágai között keresnek meg. A család tagjai nem teljesen azonos étrendűek: a növényi táplálék mellett egyes fajok leveleket, rügyeket vagy más, alkalmanként elérhető táplálékot is fogyaszthatnak.

A gyümölcsevő életmód miatt a turákók több afrikai erdőben részt vehetnek a magok terjesztésében. A magok sorsa és terjedési távolsága azonban az adott növény- és madárfajtól, valamint a táplálkozás helyétől függ.

Erős lábak, hosszú farok és hangos jelzések

A turákók közepes termetű, hosszú farkú, gyakran feltűnő bóbitát viselő madarak. Lábuk és ujjaik alkalmasak az ágakon való kapaszkodásra, ezért a lombkoronában ügyesen mozognak, és sokszor rövid repülésekkel, ugrásokkal váltanak helyet.

Több faj hangos, messzire hallatszó hívóhangokat ad. A hangadás kapcsolatot tarthat fenn a pár tagjai között, jelezheti a terület használatát vagy a veszélyt, de a pontos jelentés és a társas viselkedés fajonként eltér.

Fészek, tojások és közös utódgondozás

A turákófélék többnyire laza, ágakból álló fészket készítenek a fák ágai között. A fészek nem feltétlenül masszív, ezért elhelyezése és a környező növényzet fontos védelmet nyújthat a tojásoknak és a fiókáknak.

A pár mindkét tagja részt vehet a költésben és a fiókák gondozásában. A turákófélék szaporodási adatai nem minden faj esetében egyformán ismertek, ezért a költési idő, a fészekhasználat és a szülői szerepek részleteit nem lehet az egész családra azonosan kiterjeszteni.

Erdőirtás és fajonként eltérő veszélyeztetettség

A turákófélék állományaira elsősorban az erdők átalakítása, az élőhelyek feldarabolódása és a megfelelő táplálékot biztosító növényzet csökkenése hathat. A veszélyeztetettség nem azonos minden fajnál: a Livingstone-turákó például jelenleg a nem fenyegetett kategóriába tartozik, miközben egyes kis elterjedésű, erdőkhöz kötődő fajok védelmi figyelmet igényelhetnek.

A természetvédelemben ezért a fajok pontos elterjedésének, élőhelyigényének és állományváltozásának ismerete fontos. Az őshonos erdők megőrzése, a nagyobb összefüggő élőhelyek fenntartása és a helyi állományok nyomon követése több turákófaj számára is kedvező lehet.

Meddig érvényes a választásom?

A böngésződ legfeljebb 180 napig tárolja a választásodat. A láblécből bármikor módosíthatod.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.