Bankafélék (Upupidae)
A csoport bejegyzései
Bankafélék (Upupidae) – amit érdemes tudnod
A bankafélék (Upupidae) a madarak Bucerotiformes rendjébe tartozó családja, amelyet a Upupa nemzetség képvisel. Jellegzetes külsejük, talajon folytatott táplálkozásuk és üregekhez kötődő költésük jól elkülöníti őket a rend más családjaitól. A legismertebb képviselőjük a búbos banka (Upupa epops).
Hová tartoznak a bankafélék?
A bankafélék családja a madarak osztályán belül a Bucerotiformes rend része. Nem azonosak a szarvascsőrűmadár-alakúak egész rendjével, amely több különálló családot foglal magába.
A családot a Upupa nemzetség alkotja. Legismertebb képviselője a búbos banka (Upupa epops), amely Európában is előforduló, feltűnő megjelenésű madár.
A búbos banka jellegzetes megjelenése
A bankák legkönnyebben a hosszú, enyhén lefelé hajló csőrükről és felmereszthető bóbitájukról ismerhetők fel. A búbos banka teste barnás-vörhenyes árnyalatú, szárnyán és farkán pedig erős fekete-fehér mintázat látható.
Repülése hullámzó, nyugodt helyzetben a bóbita többnyire lesimul, izgalom vagy riasztás hatására azonban kinyílik. A hangadás és a tollazat mintázata a faj felismerésében egyaránt segítséget jelent.
Meleg, nyílt élőhelyek lakói
A búbos banka elsősorban olyan félig nyílt, meleg területeken él, ahol a ritkás növényzetű talaj táplálkozásra, a fák, sziklafalak vagy épületek üregei pedig pihenésre és költésre is alkalmasak. Gyakori élőhelyei közé tartozhatnak a legelők, gyümölcsösök, szőlők, száraz gyepek és ligetes mezőgazdasági területek.
Elterjedése Európa, Ázsia és Afrika jelentős részére kiterjed. A hidegebb térségekben élő állományok vonulhatnak, míg a melegebb régiókban egyes populációk egész évben a költőterületen maradnak.
Hosszú csőrrel kutat a talajban
A bankák főként a talaj felszínén keresik táplálékukat. Hosszú csőrükkel a puha, csupasz vagy gyéren növényes talajba szúrnak, és rovarokat, lárvákat, bábokat, pókokat, valamint más talajlakó gerincteleneket emelnek ki.
A táplálék elérhetőségét ezért erősen befolyásolja a talaj állapota és a növényzet sűrűsége. A rövid füvű, ritkás növényzetű foltok különösen fontosak lehetnek a zsákmány felkutatásához.
Üregekben költő madarak
A búbos banka nem maga vájja ki költőüregét, hanem meglévő természetes odúkat, harkályok üregeit, sziklahasadékokat, falréseket és más védett nyílásokat használ. Megfelelő környezetben mesterséges odút is elfogadhat.
A fészkelőhelyhez a nyílt táplálkozóterület közelsége is fontos. A költési időszakban a felnőtt madarak a talajból előkerülő nagyobb rovarokkal és más gerinctelenekkel etetik fiókáikat.
Védelem: táplálék és fészkelőhely együtt
A bankafélék védelménél nem elég önmagában az odúk megőrzése. A fajok számára egyszerre szükségesek a nagyobb rovarokban gazdag, nyílt talajfoltok és a biztonságos költőüregek, ezért a változatos, kevésbé intenzíven kezelt mezőgazdasági tájak különösen értékesek lehetnek.
A búbos banka globális értékelése a nem fenyegetett kategóriába sorolja, de egyes térségekben a táplálékforrások és a fészkelőhelyek csökkenése miatt állományvédelmi intézkedésekre van szükség. A természetvédelmi helyzetet mindig az adott faj és földrajzi régió alapján érdemes vizsgálni.