Tarisznyarákfélék (Cancridae)
A csoport bejegyzései
Tarisznyarákfélék (Cancridae) – amit érdemes tudnod
A tarisznyarákfélék, vagyis a Cancridae a tízlábú rákok rendjébe és a rövidfarkú rákok közé tartozó tengeri rákcsalád. Tagjaikra többnyire széles, ovális vagy hatszögletű páncél, erős olló és a járásra szolgáló, nem úszólábbá módosult utolsó lábpár jellemző. A család több nemzetséget foglal magába, ezért a nagy tarisznyarák mellett más, eltérő elterjedésű és megjelenésű fajokkal is találkozhatsz.
Egy család a rövidfarkú rákok között
A Cancridae rendszertani család a tízlábú rákok (Decapoda) rendjén belül a rövidfarkú rákokhoz (Brachyura) tartozik. Nem azonos a teljes tarisznyarák-alakkal: a hasonló, széles testforma több, egymástól különálló rákcsoportban is kialakulhatott.
A család legismertebb nemzetsége a Cancer, de a rendszertani felosztás más nemzetségeket is elkülönít, köztük a Metacarcinus, a Romaleon, a Glebocarcinus és a Platepistoma képviselőit.
Milyen a testfelépítésük?
A tarisznyarákfélék páncélja általában széles, ovális vagy hatszögletű, oldalsó szegélyén gyakran fogak vagy lebenyek sorakoznak. Elülső járólábaik erős ollóban végződnek, amelyek zsákmányszerzésre, védekezésre és táplálékdarabolásra is használhatók.
Az utolsó járólábpár nem úszólábbá alakult, ezért ezek a rákok alapvetően a tengerfenéken mozognak. A páncél felszínének mintázata, a szegély fogazata és az ollók alakja fontos bélyeg lehet a közeli rokon nemzetségek elkülönítésében.
Tengeri élőhelyek homoktól a sziklákig
A család fajai tengeri környezetben élnek, többek között homokos, iszapos, kavicsos és sziklás fenéken. Egyes fajok nyílt, kevés búvóhelyet kínáló aljzaton fordulnak elő, mások a sziklák, kövek vagy egyéb szerkezetek között találnak menedéket.
A Cancridae elterjedése főként a mérsékelt övi tengerekhez kötődik, bár az egyes nemzetségek és fajok földrajzi határai különböznek. A hőmérséklet, a mélység és a tengerfenék jellege egyaránt befolyásolja, hol élhetnek.
A nagy tarisznyarák és rokonai
A kategória ismert képviselője a nagy tarisznyarák (Cancer pagurus), amely az Atlanti-óceán északkeleti részén, valamint az európai partvidék több térségében fordul elő. Széles páncélja, erős ollói és a páncél szélén látható lekerekített lebenyek segítenek a felismerésében.
A Cancridae család más fajai ettől eltérő elterjedésűek. Észak-Amerika atlanti partvidékén például a Jonah-rák (Cancer borealis) is a család tagja; sziklás partok közelében és mélyebb, puhább fenéken egyaránt előfordulhat.
Mit esznek a tarisznyarákfélék?
A család fajai között mindenevő táplálkozású rákok is vannak. A Jonah-rák például csigákat, kagylókat, tengeri sünöket, algákat és más ízeltlábúakat is fogyaszt, ami jól mutatja, hogy a Cancridae tápláléka nem egyetlen zsákmánycsoportra korlátozódik.
Az erős ollók különösen hasznosak a kemény héjú állatok megragadásában és feltörésében. A pontos tápláléklista azonban fajonként és élőhelyenként változhat, ezért egyetlen faj étrendje nem általánosítható automatikusan az egész családra.
Szaporodás és fejlődés a tengerben
A tarisznyarákfélék szaporodása tengeri környezethez kötődik. A nőstények a petéket a potrohuk alatt hordozzák, a kikelő fiatalok pedig több fejlődési szakaszon keresztül jutnak el a fenéken élő életmódig.
A párzás és a szaporodási időszak fajonként eltérhet. Egyes Cancridae-fajoknál a nőstények évszakosan a sekélyebb parti vizek felé húzódhatnak, majd később mélyebb területekre térhetnek vissza.
Szerepük a tengeri táplálékhálózatokban
A tarisznyarákfélék egyszerre ragadozók, dögevők és zsákmányállatok lehetnek. A fenéklakó gerinctelenek fogyasztásával hatással vannak a helyi közösségekre, miközben halak, tengeri emlősök és más nagyobb ragadozók táplálékául szolgálhatnak.
Több faj halászati szempontból is jelentős, ezért állományaikat a célzott halászat, a járulékos fogás és a tengeri élőhelyek változása egyaránt érintheti. A fenntartható kezeléshez mindig az adott faj állományát és földrajzi előfordulását kell vizsgálni.