Hangyászsünfélék (Tachyglossidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Hangyászsünfélék (Tachyglossidae) – amit érdemes tudnod
A hangyászsünfélék a kloákások rendjébe tartozó emlősök családja, amelyet ma két élő nemzetség és négy faj alkot. Ausztráliában és Új-Guineában fordulnak elő, testüket tüskék borítják, táplálékukat pedig hosszú nyelvükkel és csőszerű csőrükkel szerzik meg. A család tagjai tojást raknak, mégis emlősökként tejjel táplálják utódaikat.
Egy család, két eltérő testalkatú nemzetség
A Tachyglossidae családba a rövidcsőrű hangyászsünök (Tachyglossus) és a hosszúcsőrű hangyászsünök (Zaglossus) tartoznak. A Mammal Diversity Database jelenlegi rendszerezése szerint az első nemzetséget egy élő faj, a másodikat három élő faj képviseli.
A rövidcsőrű hangyászsün kisebb, rövidebb csőrű és szélesebb körben elterjedt. A hosszúcsőrű fajok nagyobb termetűek, megnyúltabb csőrrel rendelkeznek, és kizárólag Új-Guineában élnek.
Ausztrália és Új-Guinea különleges emlősei
A rövidcsőrű hangyászsün Ausztrália nagy részén, Tasmániában és Új-Guinea egyes területein is előfordul. Sokféle környezetben megél, a mérsékelt övi és trópusi erdőktől a füves, szárazabb tájakig és a sivatagos területekig.
A hosszúcsőrű hangyászsünök elterjedése jóval szűkebb. Új-Guinea nedvesebb hegyvidéki és erdei élőhelyeihez kötődnek, ezért életmódjuk és fennmaradásuk szorosabban függ a megfelelő talaj- és erdőviszonyoktól.
Tüskék, csőr és ásásra alkalmas végtagok
A hangyászsünfélék zömök testét szőrzet és hátoldali tüskék borítják. Rövid, erős lábaikhoz hosszú karmok kapcsolódnak, amelyekkel a talajt feltúrják, rovarfészkeket bontanak meg, illetve veszély esetén elrejtőzhetnek.
Nincsenek valódi fogaik. Megnyúlt, érzékeny csőrük és nyelvük segítségével kutatnak táplálék után, a szájüregükben található elszarusodott lemezek pedig a zsákmány feldolgozásában játszanak szerepet.
Hangyák és termeszek helyett tágabb étrend
A rövidcsőrű hangyászsün főként hangyákat, termeszeket, bogarakat, lárvákat és férgeket fogyaszt. Táplálékát ásással, korhadó fatörzsek felnyitásával és a talaj átvizsgálásával keresi meg, ragadós nyelvével pedig a kisebb gerincteleneket is könnyen felveszi.
A hosszúcsőrű hangyászsünök étrendjében különösen fontosak a földigiliszták és más talajlakó gerinctelenek. A két nemzetség eltérő csőrhossza és nyelvműködése az eltérő táplálékszerzési módokhoz kapcsolódik.
Tojásrakó emlősök erszényszerű költőtasakkal
A hangyászsünfélék a kacsacsőrűfélékkel együtt a ma élő kloákások közé tartoznak, vagyis tojást rakó emlősök. A nőstény rendszerint egy puha héjú tojást hoz világra, amelyet egy időszakosan kialakuló költőtasakban melegít.
A kikelt kölyök az anya tejével táplálkozik. A hangyászsünöknek nincsenek kiálló emlőbimbóik: a tej tejmezőkön keresztül jut a kölyök bundájára, ahonnan az felnyalja.
Többnyire magányosan, rejtőzködve élnek
A hangyászsünfélék általában magányos állatok, és idejük nagy részét táplálékkereséssel vagy pihenéssel töltik. Karmokkal ásott üregekben, természetes üregekben vagy más védett helyeken húzódhatnak meg.
Veszély esetén tüskéiket használják védekezésre, illetve gyorsan beáshatják magukat. A rövidcsőrű hangyászsün a változatos éghajlathoz is alkalmazkodhat: hideg időben vagy táplálékhiány idején átmenetileg lelassíthatja anyagcseréjét.
A hangyászsünök természetvédelmi jelentősége
A család fajainak elterjedése és veszélyeztetettsége nem azonos. A rövidcsőrű hangyászsün nagy földrajzi területen él, míg a három hosszúcsőrű faj új-guineai élőhelyekhez kötődik, ahol az erdők átalakítása és a vadászat is kedvezőtlenül hathat rájuk.
Üregásó életmódjukkal a talajt is bolygatják, ami befolyásolhatja a talaj szerkezetét és a benne élő szervezetek környezetét. Megőrzésükhöz az élőhelyek védelme, a vadászati nyomás mérséklése és a fajonként eltérő állományhelyzet pontos követése egyaránt fontos.