Keselyűfélék (Cathartidae)
A csoport bejegyzései
Hollókeselyű
A hollókeselyű az amerikai kontinens gyakori, társas életű dögevő madara. Főként tetemekkel táplálkozik, és…
Királykeselyű – jellemzői, élőhelye és életmódja
A királykeselyű Közép- és Dél-Amerika trópusi erdeinek nagy termetű dögevő madara. Színes, csupasz feje,…
Pulykakeselyű
A pulykakeselyű az amerikai kontinens széles körben elterjedt, kiváló szaglású dögevő madara. Tetemek fogyasztásával…
Andoki kondor
Az andoki kondor (Vultur gryphus) Dél-Amerika egyik legnagyobb röpképes madara és az Andok jellegzetes…
Újvilági keselyűfélék – amit érdemes tudnod
Az újvilági keselyűfélék, vagyis a Cathartidae család tagjai Észak- és Dél-Amerikában élő, elsősorban dögön táplálkozó madarak. A család hét ma élő faját öt nemzetségbe sorolják; közéjük tartoznak a keselyűk és a kondorok is, amelyek testméretben, táplálékkeresésben és társas viselkedésben egyaránt különböznek egymástól.
Egy család, hét élő faj
Az újvilági keselyűfélék a Cathartidae családot alkotják, tehát nem egyetlen fajt vagy nemzetséget jelölnek. A családba többek között a Cathartes nemzetség pulyka- és sárgafejű keselyűi, a Coragyps fekete keselyűje, a Sarcoramphus királykeselyűje, valamint a Gymnogyps és a Vultur kondorfajai tartoznak.
Az amerikai keselyűk külsőre hasonlíthatnak az Afrikában, Európában és Ázsiában élő óvilági keselyűkre, de a két csoport nem közeli rokonságban áll. Hasonló megjelenésük és életmódjuk a konvergens evolúció eredménye.
Észak- és Dél-Amerika lakói
A család elterjedési területe Észak-Amerika déli részétől Közép-Amerikán át Dél-Amerika nagy részéig húzódik. Egyes fajok, például a pulykakeselyű és a fekete keselyű, sokféle tájon megélnek, míg a nagyobb kondorok elterjedése szűkebb, élőhelyi igényeik pedig sajátosabbak.
Keselyűkkel erdők, füves területek, sivatagos vidékek, hegyvidékek, tengerpartok és ember által átalakított tájak fölött is találkozhatsz, ha elegendő táplálék és biztonságos pihenőhely áll rendelkezésükre.
Kopasz fej és széles szárnyak
A család tagjaira jellemző a széles szárny, amely lehetővé teszi, hogy hosszú ideig vitorlázzanak a felszálló légáramlatokon. A csupasz fej és nyak a dög fogyasztásakor praktikus alkalmazkodás: kevesebb toll szennyeződik a táplálkozás közben.
A testalkat fajonként jelentősen eltér. A fekete keselyű zömökebb, erőteljesebben csapkodó repülésű madár, míg a pulykakeselyű hosszabb szárnyakkal és jellegzetes, enyhén V alakú szárnytartással siklik.
Látás és szaglás a táplálék nyomában
Az újvilági keselyűfélék tápláléka döntően elhullott állatok teteme. A legtöbb faj elsősorban látás alapján keresi a táplálékot, a Cathartes nemzetség fajai azonban a szaglásukat is hatékonyan használják. A pulykakeselyű így a növényzet alatt rejtőző tetemeket is megtalálhatja.
A fajok együtt is megjelenhetnek egy tetemnél, de nem azonos módon jutnak hozzá a táplálékhoz. A fekete keselyű például gyakran a pulykakeselyűk mozgását követve talál rá a táplálékra, majd társas viselkedésére támaszkodva vesz részt a táplálkozásban.
Siklás, pihenés és társas élet
A melegedő légáramlatok kihasználása csökkenti a repülés energiaigényét, ezért a keselyűk nagy területeket járhatnak be szinte szárnycsapás nélkül. A biztonságos pihenőhelyek fontosak számukra; egyes fajok közös éjszakázóhelyeket használnak, mások inkább magányosan vagy kisebb csoportokban pihennek.
A társas viselkedés sem egységes a családon belül. A fekete keselyű erősen társas faj, míg a nagyobb kondorok gyakran ritkábban és kisebb létszámú csoportokban figyelhetők meg. A párok és a szülők utódgondozása több fajnál hosszú időn át fennmarad.
Pulykakeselyűtől az andoki kondorig
A pulykakeselyű nagy elterjedésű, gyakran nyílt területek és utak közelében is megjelenő faj. A fekete keselyű rövidebb farkáról, zömökebb testéről és csoportos életmódjáról ismerhető fel, míg a királykeselyű trópusi-amerikai erdőségekhez kötődő, feltűnő színezetű képviselő.
A család legnagyobb termetű tagjai közé tartoznak a kondorok. Az andoki kondor a magashegységi tájak jellegzetes madara, a kaliforniai kondor pedig Észak-Amerika egyik kiemelt természetvédelmi jelentőségű faja.
A tetemek eltakarításának ökológiai szerepe
Az újvilági keselyűfélék a tetemek gyors elfogyasztásával részt vesznek a szerves anyag lebontásában és a tápanyagok körforgásában. Erősen savas gyomruk segíti a nehezen emészthető táplálék feldolgozását, és olyan kórokozók elviselését is lehetővé teszi, amelyek más állatok számára veszélyesek lehetnek.
A család fajait ugyanakkor élőhelyvesztés, üldözés, mérgezés, áramütés és az ólomsöréttel szennyezett tetemek elfogyasztása is veszélyeztetheti. A kaliforniai kondor megőrzésében a fogságban történő tenyésztés, a visszatelepítés és az ólommérgezés visszaszorítása is fontos szerepet kap.