Tengeritehenek (Sirenia)
Válassz alcsoportot!2
Ismerd meg a csoport állatait!
Tengeritehenek (Sirenia) – amit érdemes tudnod
A tengeritehenek (Sirenia) az emlősök egyik rendjét alkotják, amelynek ma élő képviselői a három manátuszfaj és a dugong. Teljesen vízi, növényevő állatok: folyókban, mocsarakban, torkolatokban és sekély tengerparti vizekben élnek, ahol főként vízinövényekkel vagy tengeri fűfélékkel táplálkoznak. A kategóriában megismerheted jellegzetes testfelépítésüket, rendszertani csoportjaikat, életmódjukat és a rájuk leselkedő veszélyeket.
Egy rend, két ma élő család
A tengeritehenek a Sirenia rendbe tartoznak. A ma élő fajok két család között oszlanak meg: a Trichechidae családba három manátuszfaj, a Dugongidae családba pedig egyetlen ma élő faj, a dugong tartozik.
A rendhez történetileg további fajok is kapcsolódtak. A Steller-féle tengeritehén a Dugongidae család kihalt képviselője volt; a Mammal Diversity Database jelenlegi besorolása ezt a fajt Hydrodamalis gigas néven tartja nyilván.
A vízi élethez alakult test
A tengeritehenek teste teljesen vízi életmódhoz alkalmazkodott. Mellső végtagjaik úszólábakká alakultak, külső hátsó végtagjaik nincsenek, a farok pedig a vízben való hajtást segíti.
A manátuszok farka lekerekített, lapátszerű, míg a dugongé kétágú, félhold alakú farokúszóra emlékeztet. A széles pofa és a mozgatható ajkak a növényzet lecsippentésében, a sűrű bajuszszálak pedig a környezet érzékelésében segíthetnek.
Folyók, torkolatok és tengeri füves területek
A három manátuszfaj édesvízi és parti élőhelyeken is előfordulhat. Folyókban, tavakban, mocsarakban, lagúnákban és tengerparti vizekben keresnek táplálékot, elterjedésük pedig a trópusi és szubtrópusi régiókhoz kötődik.
A dugong elsősorban az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nyugati részének sekély, part menti vizeiben él. Elterjedésének fontos feltételei a tengeri füves élőhelyek, amelyek táplálékot és megfelelő táplálkozási területet biztosítanak számára.
Növényevő életmód, eltérő táplálékforrások
A tengeritehenek teljesen növényevő emlősök. A manátuszok vízinövényeket fogyasztanak, és a táplálékot ajkaikkal, valamint mellső úszólábaikkal juttatják a szájukhoz.
A dugong főként tengeri fűfélékkel táplálkozik, ezért a tengeri füves rétek állapota közvetlenül befolyásolja táplálkozási lehetőségeit. A növényzet fogyasztásával a vízi élőhelyek anyagforgalmában és a növényi biomassza alakulásában is szerepet játszanak, bár ennek mértéke élőhelyenként eltérhet.
Lassú mozgás és víz alatti kommunikáció
A tengeritehenek általában lassú úszók, és időről időre a felszínre emelkednek levegőt venni. A manátuszok melegebb vizű területeket kereshetnek, amikor a vízhőmérséklet csökken, mert testük nem alkalmazkodott a tartósan hideg környezethez.
Magányosan, párban vagy kisebb csoportokban is előfordulhatnak. Hangokkal tarthatják a kapcsolatot egymással, ami különösen az anya és a borjú közötti kommunikációban fontos.
Hasonló alapok, eltérő képviselők
A három manátuszfaj a Trichechus nemzetségbe tartozik: az amazóniai, a nyugat-indiai és a nyugat-afrikai manátusz eltérő földrajzi térségekben él. A nyugat-indiai manátuszhoz a karibi és floridai állományok kapcsolódnak, míg az amazóniai manátusz folyami és ártéri környezetben fordul elő.
A dugong a Dugong nemzetség egyetlen élő faja. Testfelépítése több ponton hasonlít a manátuszokéhoz, de tengeri életmódja, kétágú farka és tengeri fűfélékre épülő táplálkozása jól elkülöníti a tengeritehenek másik nagy ágától.
Fajonként eltérő természetvédelmi kihívások
A tengeritehenek veszélyeztetettségét nem lehet egyetlen általános tényezővel leírni. A dugong esetében fontos problémát jelenthet a tengeri füves élőhelyek pusztulása, a halászhálókba való belegabalyodás, a hajóforgalom és a közvetlen vadászat.
A manátuszokat egyes térségekben a motorcsónakokkal való ütközések, a folyók és part menti vizes élőhelyek átalakítása, a vízszennyezés, valamint a hideg víznek való kitettség veszélyezteti. A védelem ezért az adott faj és élőhely helyi körülményeihez igazított intézkedéseket igényel.