Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae)

A csoport bejegyzései

Ismerd meg közelebbről

Elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) – amit érdemes tudnod

Az elevenszülő fogaspontyfélék a fogaspontyalakúak rendjébe tartozó halcsalád, amelynek számos képviselője belső megtermékenyítéssel szaporodik, és fejlett utódokat hoz világra. Főként az amerikai kontinens édesvizeiben élnek, de egyes fajok brakkvízben is előfordulnak. A családba tartozó guppik, mollik, plattik és kardfarkú halak mellett kevésbé ismert, szűk elterjedésű és veszélyeztetett fajok is vannak.

Önálló rendszertani család a fogaspontyalakúakon belül

Az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) a sugarasúszójú halak osztályába és a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe tartozó család. Nem egyetlen fajról vagy nemzetségről van szó: a csoport több tucat nemzetséget és több száz leírt fajt foglal magában.

Ismert képviselőik közé tartozik a szivárványos guppi (Poecilia reticulata), a különféle mollik (Poecilia), a plattik és a kardfarkú halak (Xiphophorus), valamint több Gambusia és Poeciliopsis faj.

A gonopódium teszi lehetővé a belső megtermékenyítést

A család hímjeinek anális úszója módosult: ebből alakult ki a gonopódium, amely a spermiumok nősténybe juttatásában vesz részt. Ez a szaporodási mód eltér a legtöbb csontos hal külső megtermékenyítésétől.

A nőstények egyes párosodások után később is felhasználhatják a tárolt spermiumot, ezért az utódok világra hozatala nem feltétlenül követi közvetlenül az egyetlen párzási eseményt. A részletek fajonként változnak.

Elevenszülés, de nem minden faj szaporodik teljesen ugyanúgy

Az elevenszülő fogaspontyfélék embriói a nőstény testében fejlődnek, majd a nőstény élő utódokat hoz világra. A fejlődő embriók és az anya közötti tápanyagkapcsolat erőssége fajonként eltérő, ezért az elevenszülés biológiai háttere a családon belül is változatos.

Az újszülött halak önállóan úsznak és táplálkoznak. A szülői gondoskodás nem jellemző rájuk, és több fajnál a kifejlett halak, illetve más vízi állatok is elfogyaszthatják a fiatalokat.

Jellegzetes testalkat és látványos ivari különbségek

A család számos képviselője kis vagy közepes termetű, megnyúlt testű hal. Általános jellemző a pikkelyes test, az egyetlen hátúszó és a hímek módosult anális úszója, de a testforma, a színezet és az úszók alakja nemzetségenként, illetve fajonként jelentősen eltérhet.

Sok fajnál a hímek kisebbek és feltűnőbb színűek a nőstényeknél, amelyek gyakran nagyobb testűek. A guppik, a mollik, a plattik és a kardfarkú halak díszhal-változatai ezt a különbséget mesterséges szelekcióval tovább erősítették.

Patakokban, tavakban és parti vizekben is előfordulnak

Az elevenszülő fogaspontyfélék természetes elterjedési területe főként Észak-, Közép- és Dél-Amerikára esik. Élőhelyeik között lassú folyású vizek, patakok, tavak, mocsaras területek és parti lagúnák is vannak.

Egyes fajok a változó sótartalmú brakkvizet is elviselik, míg mások szűk elterjedésű édesvízi élőhelyekhez kötődnek. Emiatt a családon belül egyaránt találunk széles körben alkalmazkodó és nagyon sérülékeny fajokat.

A guppitól a kardfarkú halig

A szivárványos guppi (Poecilia reticulata) kis termetű, feltűnő színezetű faj, amely természetes elterjedési területén főként édesvizekben él, és világszerte elterjedt akváriumi hal. A mollik közé több, eltérő testformájú és sótűrésű faj tartozik.

A mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus hellerii) hímjeinek farokúszóján kard alakú alsó nyúlvány fejlődik. A Gambusia és a Poeciliopsis nemzetség fajai kevésbé ismertek a díszhal-tartásban, de a család evolúciójának és szaporodásbiológiájának kutatásában fontosak.

A díszhal-kereskedelem és a természetvédelem kettős arca

A család több tagját régóta tartják akváriumban, ezért a guppi, a molly, a platti és a kardfarkú hal világszerte ismert. A kereskedelmi állományok azonban gyakran tenyésztett szín- és formaváltozatok, amelyek nem feltétlenül tükrözik a vadon élő populációk megjelenését.

A természetes élőhelyek átalakítása, a vízszennyezés, az idegenhonos fajok és a kis elterjedési terület több poeciliida fajt veszélyeztet. A veszélyeztetett fajok megőrzésében a tiszta, összefüggő vízi élőhelyek védelme, a természetes populációk nyomon követése és szükség esetén a tenyésztési programok is szerepet kaphatnak.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.