Pókmajomfélék (Atelidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Geoffroy-pókmajom
A Geoffroy-pókmajom Közép-Amerika és Dél-Mexikó erdeinek hosszú végtagú, kapaszkodó farkú főemlőse. Állománya az erdőirtás,…
Mellényes bőgőmajom
A mellényes bőgőmajom Közép-Amerika és Dél-Amerika északnyugati részének erdeiben élő, lombkoronaszinten mozgó főemlős. Levelekből,…
Fekete pókmajom
A fekete pókmajom az Amazonas-medence északi részének lombkoronaszintjén élő, hosszú végtagú főemlős. Gyümölcsevő étrendjével…
Fekete bőgőmajom
A fekete bőgőmajom (Alouatta caraya) Dél-Amerika erdeinek lombkoronájában élő, főként levelekkel táplálkozó főemlős. Mély…
Pókmajomfélék – amit érdemes tudnod
A pókmajomfélék (Atelidae) nem egyetlen pókmajomnemzetséget jelölnek, hanem a főemlősök egyik családját. Ide tartoznak többek között a pókmajmok, a bőgőmajmok, a gyapjasmajmok és a muriquik; közös, jellegzetes vonásuk a kapaszkodásra alkalmas farok, miközben testfelépítésük, társas viselkedésük és táplálkozásuk nemzetségenként is eltérhet.
Mely majmok tartoznak a pókmajomfélékhez?
A pókmajomfélék az emlősök osztályán belül a főemlősök rendjének egyik családját alkotják, tudományos nevük Atelidae. A családba több nemzetség tartozik, köztük a pókmajmok (Ateles), a bőgőmajmok (Alouatta), a gyapjasmajmok (Lagothrix), a muriquik (Brachyteles) és a sárgafarkú gyapjasmajom nemzetsége (Oreonax).
A Mammal Diversity Database jelenlegi taxonómiai adatbázisa 23 élő fajt sorol az Atelidae családba. A rendszertani lista idővel módosulhat, mert az új genetikai és terepi eredmények hatással lehetnek a fajok és nemzetségek besorolására.
A farok, amely szinte ötödik végtagként működik
A pókmajomfélék minden fajának kapaszkodó farka van. A farok végének alsó oldalán érzékeny, részben szőrtelen bőrfelület segíti a fogást, ezért az állatok ágakon függeszkedve is mozoghatnak és táplálékot is elérhetnek vele.
A pókmajmok és a muriquik különösen jól alkalmazkodtak a függeszkedő, karlengető mozgáshoz. Hosszú végtagjaik, hajlékony farkuk és kampószerű ujjaik lehetővé teszik, hogy a lombkoronában az ágak alatt vagy azok között haladjanak.
Közép- és Dél-Amerika erdeinek lakói
A pókmajomfélék természetes elterjedése Közép- és Dél-Amerikára korlátozódik. Többségük trópusi erdőkben, különösen a magas lombkoronaszintben él, ahol a hosszú végtagok és a kapaszkodó farok előnyt jelentenek.
Az élőhelyigény nem minden nemzetségnél azonos. A pókmajmok elsősorban az összefüggő erdők felső szintjén mozognak, míg egyes bőgőmajmok változatosabb erdőtípusokban is előfordulnak. Az erdők feldarabolása ezért fajonként eltérő mértékben, de általában nehezíti a mozgásukat és a táplálékforrások elérését.
Gyümölcsevő pókmajmok és levélevő bőgőmajmok
A család fajai főként növényi táplálékot fogyasztanak, de az étrend összetétele változó. A pókmajmok többnyire érett gyümölcsöket keresnek, emellett leveleket, virágokat, magvakat és más növényi részeket is fogyaszthatnak.
A bőgőmajmok étrendjében a levelek általában nagyobb szerepet kapnak, mint a pókmajmokéban. A táplálék mennyisége és összetétele az évszakokkal, az élőhely állapotával és a helyben elérhető növényekkel együtt változik.
Laza társaságok és jellegzetes hangok
A pókmajomfélék jellemzően nappali, fán élő állatok, de társas rendszerük nem egységes. A pókmajmok nagyobb közösségei gyakran kisebb, változó összetételű táplálkozó alcsoportokra bomlanak, amelyek a nap folyamán külön mozoghatnak.
A bőgőmajmok a nevüket messzire hallatszó hangjelzéseikről kapták. A hangadásban a megnagyobbodott nyelvcsonti apparátus is szerepet játszik, amely felerősíti a hímek jellegzetes bőgését. Ez a tulajdonság nem jellemző a család valamennyi tagjára.
A család legismertebb képviselői
A pókmajmok nemzetségét például a fekete pókmajom (Ateles paniscus), a fehérhasú pókmajom (Ateles belzebuth) és a közép-amerikai pókmajom (Ateles geoffroyi) képviseli. Ezek karcsú testükről, hosszú végtagjaikról és a lombkoronában használható kapaszkodó farkukról ismerhetők fel.
A család más ágaihoz tartozik a fekete bőgőmajom (Alouatta caraya), a gyapjasmajmok több faja és a muriquik nemzetsége. Külső megjelenésük és mozgásuk eltérhet a pókmajmokétól, ezért a család neve nem használható valamennyi ide tartozó faj köznyelvi megnevezéseként.
Mi veszélyezteti a pókmajomféléket?
A veszélyeztetettség fajonként eltérő, ezért az egész családra nem adható egyetlen egységes természetvédelmi besorolás. Több faj állományaira az erdőirtás, az élőhelyek feldarabolódása és a vadászat is nyomást gyakorolhat.
A védelemben fontos az összefüggő erdőterületek megőrzése, a lombkoronaszintet összekötő élőhelyfolyosók fenntartása, valamint az egyes fajok állományainak rendszeres felmérése. Az IUCN a veszélyeztetett kategóriákba sorolt fajokat külön-külön értékeli, így a természetvédelmi intézkedéseket is az adott faj elterjedéséhez és fenyegetéseihez kell igazítani.