Gekkófélék (Gekkonidae)
A csoport bejegyzései
Gekkófélék (Gekkonidae) – amit érdemes tudnod
A gekkófélék (Gekkonidae) a pikkelyes hüllők rendjébe és a gekkóalakúak közé tartozó gyíkcsalád. Nagy, sok nemzetséget és sok száz fajt magában foglaló csoport, amelyben fán, sziklafalakon, épületeken, talajon és sivatagi környezetben élő gekkók egyaránt előfordulnak. Közös témájuk a tapadó mozgás, a többnyire éjszakai aktivitás, a változatos hangadás és az élőhelyhez igazodó testfelépítés.
Egy család a gekkóalakúakon belül
A gekkófélék, tudományos nevükön Gekkonidae, a pikkelyes hüllők rendjének egyik gyíkcsaládját alkotják. Nem minden gekkó tartozik ide: a szemhéjas gekkók például az Eublepharidae családba kerülnek, míg a lemezesujjú és több más gekkócsoport szintén külön családot alkot.
A Gekkonidae családba többek között a valódi gekkók, a házigekkók, a nappaligekkók, a tokajgekkók és számos szikla- vagy sivatagi gekkónemzetség tartozik. A család rendszertani felosztása a genetikai vizsgálatok és az új fajleírások miatt időről időre változhat.
Tapadó lábujjak és különleges mozgás
A család számos képviselőjének lábujjain tapadófelületek találhatók. Ezeket mikroszkopikus szőrképletek, úgynevezett szeták alkotják, amelyek segítségével sok faj meredek, sima felületeken és akár fejjel lefelé is képes közlekedni.
A tapadó lábujj nem minden gekkófajnál ugyanolyan fejlett, és egyes fajok inkább karmokkal, pikkelyes talppal vagy homokos talajhoz alkalmazkodott lábakkal mozognak. A lábujjak alakja ezért az azonosításban és az életmód megértésében is hasznos bélyeg.
Sokféle élőhely Ázsiától Afrikáig
Gekkófélék természetes körülmények között Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, a Csendes-óceán szigetein és más melegebb térségekben élnek. Előfordulnak trópusi erdőkben, száraz szavannákon, sziklás hegyoldalakon, sivatagi területeken és emberi települések közelében is.
Az élőhelyhez igazodó különbségek jól láthatók a családon belül. A nappaligekkók többnyire növényzeten mozognak, a házigekkók épületeken is megtelepedhetnek, egyes sziklagekkók hasadékokhoz kötődnek, más fajok pedig a talajon vagy a homok felszínén keresik táplálékukat.
Éjszakai vadászok és nappali gekkók
A Gekkonidae családban sok éjszaka vagy alkonyatkor aktív faj található, de a nappal mozgó nemzetségek, például a Phelsuma képviselői is fontos részét alkotják a csoportnak. A napi aktivitás összefügg a testhőmérséklet szabályozásával, a ragadozók jelenlétével és a táplálék elérhetőségével.
A gekkófélék többsége rovarokat és más ízeltlábúakat fogyaszt. Egyes nagyobb fajok kisebb gerinceseket, mások gyümölcsöt, nektárt vagy virágport is felvehetnek, ezért egyetlen táplálkozási módot nem lehet az egész családra általánosítani.
Hangokkal is kommunikálnak
A gekkók a gyíkok között különösen feltűnő hangadó állatok. Több Gekkonidae-faj csipogó, kattogó, ugató vagy más, könnyen felismerhető hangokat ad ki, amelyek szerepet játszhatnak a párkeresésben, a terület védelmében és a társak felismerésében.
A hangadás erőssége és jelentősége nem azonos minden nemzetségben. A tokajgekkó hangos, ismétlődő hívása közismert, míg más fajok kevésbé feltűnő hangjeleket használnak, vagy elsősorban testtartással, színezettel és szagjelekkel kommunikálnak.
Szemhéj, bőr és felismerési bélyegek
A család sok képviselőjénél a szemhéjak nem mozgathatók különálló lemezként, hanem átlátszó szemfedő védi a szemet. Ezek a fajok a szemfelszínt a nyelvükkel tisztíthatják. Ettől eltérően a szemhéjas gekkók valódi, mozgatható szemhéjjal rendelkeznek, és nem a Gekkonidae család tagjai.
A gekkófélék azonosításában a pikkelyek mérete és mintázata, a testarányok, a farok formája, a lábujjak felépítése, valamint a hát és a fej rajzolata is fontos lehet. A színezés nappali fajoknál gyakran élénkebb, míg sok éjszakai gekkó rejtőszínnel olvad bele a kéregbe, sziklahasadékba vagy falak felületébe.
Ismert nemzetségek és természetvédelmi feladatok
A Gekkonidae család változatosságát jól mutatják a Hemidactylus házigekkói, a Gekko tokajgekkói, a Phelsuma nappaligekkói, a Gehyra gekkói, valamint a Cyrtodactylus és a Goniurosaurus többnyire ázsiai képviselői. Ezek a nemzetségek nem egyetlen életmódot követnek: a városi környezethez alkalmazkodó fajoktól a kis elterjedési területű erdei és sziklalakókig sokféle forma megtalálható.
A természetvédelmi helyzet fajonként jelentősen eltér. Az élőhelyek elvesztése és feldarabolódása, az erdőirtás, a szigeti élőhelyek átalakítása, valamint egyes ritka fajok befogása és kereskedelme különösen a kis állományú, szűk elterjedésű gekkókat veszélyeztetheti. A védelemhez ezért az élőhelyek megőrzése, a kereskedelem ellenőrzése és a fajonkénti állapotfelmérés egyaránt szükséges.