Motmotfélék (Momotidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Motmotfélék (Momotidae) – amit érdemes tudnod
A motmotfélék (Momotidae) a szalakótaalakúak rendjébe tartozó, Közép- és Dél-Amerikában élő madárcsalád. Az IOC World Bird List 15.2-es változata hat nemzetségben 14 fajt sorol ide; közös megjelenési jegyeik közé gyakran élénk zöldes-kék tollazat, erős csőr és hosszú farok tartozik, de a farok formája fajonként eltérő. A család több képviselője csendben ülve figyeli a zsákmányt, majd rövid kirohanással kapja el a talajon vagy a növényzetben mozgó állatokat.
Mely madarak tartoznak a motmotfélékhez?
A motmotfélék önálló madárcsaládot alkotnak a szalakótaalakúak rendjén belül. Az IOC World Bird List 15.2 hat nemzetséget és 14 fajt tart számon a családban, köztük az Electron, az Eumomota, a Momotus, az Aspatha és a Baryphthengus nemzetség képviselőit.
A család rendszertani határai és a fajok elnevezései egyes madárlistákon eltérhetnek, ezért az összehasonlításnál mindig érdemes megadni a tudományos nevet is. A motmotfélék nem azonosak a jégmadárfélékkel, a gyurgyalagfélékkel vagy a szalakótafélékkel, bár mindegyikük ugyanabba a rendbe tartozik.
A jellegzetes farok és a színes tollazat
Sok motmotfaj hosszú középső faroktollai miatt könnyen felismerhető. Ezeken a tollakon a tollzászló egy része idővel lekophat vagy a madár le is tisztíthatja, így a tollak végén csupasz szárrész és lapátszerű tollrész alakulhat ki. Ez a jellegzetesség azonban nem minden családtagra azonos mértékben jellemző.
A tollazatban gyakoriak a zöld, türkizkék, kék, barna és rozsdás árnyalatok. A széles, enyhén hajlott csőr több fajnál a rovarok és más kisebb zsákmányállatok megragadását segíti, miközben az egyes fajok fej- és farokmintázata jól elkülöníthető.
Közép- és Dél-Amerika erdei madarai
A motmotfélék elterjedése a neotrópusi térségre korlátozódik. Fajaik Mexikó déli részétől Közép-Amerikán át Dél-Amerika nagy részéig fordulnak elő, az egyes fajok elterjedési területe azonban jelentősen különbözhet.
Élőhelyük között esőerdők, szárazabb erdők, másodlagos erdők, erdőszegélyek, bozótosok és egyes fajoknál árnyékos kertek vagy kávéültetvények is szerepelnek. A türkizszemöldökű motmotként ismert Eumomota superciliosa például nyíltabb, félszáraz erdős és bozótos környezetben is megjelenhet, míg más motmotok sűrűbb erdőkhöz kötődnek.
Lesből támadó táplálékszerzés
A motmotfélék több képviselője hosszabb ideig mozdulatlanul ül egy ágon vagy más kiemelkedő leshelyen, majd rövid repüléssel csap le a zsákmányra. Táplálékukban különféle rovarok, pókok, gyíkok és más kisebb állatok szerepelhetnek, egyes fajok pedig gyümölcsöt is fogyasztanak.
A kék koronás motmotként ismert Momotus momota étrendjében például bogarak, kabócák, sáskák, pókok, kisebb gyíkok és gyümölcsök is előfordulnak. Ez a faj alkalmanként hangyák vonuló csapatai közelében is táplálkozik, mert a hangyák felzavarhatják a rejtőző zsákmányt.
Föld alatti költőüregek
A motmotfélék több faja nem faodúban, hanem talajba vagy földfalba vájt üregben költ. A járatot rendszerint mindkét szülő áshatja, és a végén tágasabb költőkamra alakul ki. A költőhely lehet folyóparti vagy útszéli földfalban, üreges partoldalban, szikla repedésében vagy más alkalmas laza talajban.
A kék koronás motmot és a türkizszemöldökű motmot esetében is ismert a hosszú, alagútszerű költőüreg használata. A tojások száma és a költés részletei fajonként változnak, de a kotlásban és a fiókák etetésében több vizsgált fajnál mindkét szülő részt vesz.
Faroklengetés és visszafogott viselkedés
A motmotok gyakran hosszabb ideig egy helyben ülnek, és rövid, gyors repülésekkel közlekednek az erdő alsóbb szintjei és a talaj között. Több faj párokban él vagy párban mozog, de a társas viselkedés nem minden családtagnál azonos.
Egyes motmotok veszély észlelésekor jellegzetesen oldalirányban lengetik a farkukat. A viselkedés szerepe nem minden helyzetben tisztázott, de összefügghet a ragadozó észlelésének jelzésével vagy az elrettentéssel. A faroklengetést ezért nem szabad minden fajra azonos jelentéssel általánosítani.
Néhány jellegzetes képviselő
A család ismert tagjai közé tartozik a laposcsőrű motmot (Electron platyrhynchum), a türkizszemöldökű motmot (Eumomota superciliosa), a kék koronás motmot (Momotus momota), a kék torkú motmot (Aspatha gularis) és a vöröses motmotok nemzetségébe tartozó Baryphthengus ruficapillus.
A fajok között testméretben, farokformában, színezetben, élőhelyhasználatban és elterjedésben is jelentős különbségek vannak. A család bemutatásakor ezért fontos elkülöníteni a széles körben jellemző tulajdonságokat azoktól, amelyek csak egy-egy nemzetségre vagy fajra jellemzők.