Kígyónyakúteknős-félék (Chelidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) – amit érdemes tudnod
A kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) a teknősök Testudines rendjének egyik családját alkotják. Többségük édesvízi élőhelyeken él Ausztráliában, Új-Guineában és Dél-Amerikában, és a fejük, illetve nyakuk oldalra hajtásával húzódik a páncél védelmébe. A családon belül hosszú nyakú, rövid nyakú, álcázott és különleges zsákmányszerzési módokra specializálódott fajokat is találsz.
Mely teknősök tartoznak a Chelidae családba?
A kígyónyakúteknős-félék a teknősök egyik családját alkotják, nem önálló fajcsoportot vagy egyetlen nemzetséget. A családba többek között a Chelodina, az Emydura, a Pseudemydura, az Elusor és a Chelus nemzetség képviselői tartoznak.
Elnevezésük megtévesztő lehet, mert nem minden fajnak hosszú a nyaka. A rövid nyakú nyugati mocsári teknős (Pseudemydura umbrina) szintén ebbe a családba tartozik.
Az oldalra behajló nyak jellegzetessége
A Chelidae fajai a fejüket és nyakukat nem egyszerűen hátrahúzzák a páncélba, hanem oldalra hajtják a nyakat a páncél pereme alá. Ez a pleurodir teknősökre jellemző bélyeg, amely a család és a Pelomedusidae család közös sajátossága.
A nyak hossza erősen változó. A Chelodina nemzetség hosszúnyakú fajainál a nyak és a fej együtt a páncél hosszának jelentős részét elérheti, míg egyes rövidnyakú fajoknál a fej csak a páncél elülső része alá hajlik.
Hol élnek a kígyónyakúteknős-félék?
A család természetes elterjedése Ausztráliára, Új-Guineára és Dél-Amerikára korlátozódik. Folyókban, tavakban, mocsarakban, időszakosan vízzel borított laposokban és lassú folyású édesvizekben fordulnak elő.
Az élőhelyek igénye fajonként eltér. Egyes teknősök állandó vizű folyókhoz kötődnek, mások sekély, időszakosan kiszáradó mocsarakban élnek. A vízminőség, a megfelelő búvóhelyek és a szaporodásra alkalmas partok egyaránt fontosak számukra.
Hosszú nyak, rövid nyak és különleges páncél
A fajok megjelenése változatos. A hosszúnyakú teknősök nyaka karcsú és feltűnően megnyúlt lehet, az Emydura nemzetség tagjai általában rövidebb nyakúak, a Chelus nemzetség mata-matáit pedig lapos, háromszögletű fej, csőszerű orr és bőrfüggelékek jellemzik.
A mata-mata páncélján és fején található dudorok, bordák és bőrlebenyek a környezetbe olvadást segítik. Más fajok simább, kevésbé feltűnő páncélt viselnek, ezért a család egészére nem jellemző egyetlen egységes színezet vagy testforma.
Táplálkozás a víz alatt
Sok kígyónyakúteknős-féle főként állati eredetű táplálékot fogyaszt. Étrendjükben előfordulhatnak vízi rovarok, puhatestűek, rákok, halak, kétéltűek és más kisebb vízi állatok, de egyes fajok növényi táplálékot is felvesznek.
A mata-maták különleges példát jelentenek: gyors szájnyitással és a torok kitágításával szívóhatást keltenek, így a közeli zsákmányt a vízzel együtt a szájukba húzzák. Ez a módszer nem általános a család minden tagjára.
Jellegzetes képviselők a családból
A Chelodina nemzetségbe tartozó keleti kígyónyakú teknős Ausztrália délkeleti részének édesvizeiben él, és hosszú, karcsú nyakáról ismerhető fel. Az Emydura fajai között rövidnyakú ausztráliai édesvízi teknősöket találsz.
A dél-amerikai mata-maták a Chelus nemzetséget képviselik, a nyugati mocsári teknős pedig a Pseudemydura nemzetség egyetlen ismert fajaként különösen rövid nyakával tűnik ki. Az Elusor macrurus, vagyis a Mary River-i teknős szintén a család egyik jellegzetes ausztráliai képviselője.
Veszélyeztetett édesvízi teknősök
A család egyes fajait az élőhelyek csökkenése és átalakítása, a vízszennyezés, a folyók megváltoztatása, a ragadozók, a közúti pusztulás és az illegális befogás is veszélyeztetheti. A hatások nem minden fajra azonosak, mert eltérő víztestekhez és szaporodási környezethez kötődnek.
A nyugati mocsári teknős (Pseudemydura umbrina) Ausztráliában kritikusan veszélyeztetett. Védelmében élőhely-helyreállítás, ragadozókezelés, tenyésztési programok és visszatelepítés is szerepet kap, ami jól mutatja, hogy a családon belül egyes fajok megőrzése célzott beavatkozásokat igényel.