Földimalacfélék (Orycteropodidae)
A csoport bejegyzései
Földimalacfélék (Orycteropodidae) – amit érdemes tudnod
A földimalacfélék az emlősök Tubulidentata rendjének egyetlen ma élő családja. A Mammal Diversity Database szerint a család egyetlen élő nemzetséget és egyetlen fajt foglal magában: a földimalacot (Orycteropus afer), amely Szubszaharai Afrika füves, szavannás és nyílt erdős területein él.
Egy család, egy ma élő faj
A földimalacfélék családjába jelenleg egyetlen élő faj tartozik, a földimalac (Orycteropus afer). A faj egyben a Földimalac (Orycteropus) nemzetség egyetlen ma élő képviselője, ezért a család és a faj leírása nagyrészt ugyanahhoz az állathoz kapcsolódik.
A család a Csőfogúak (Tubulidentata) rendjébe tartozik. Nem rokona közeli értelemben sem az amerikai hangyászoknak, sem a tobzoskáknak, noha mindegyikük rovarokkal táplálkozik.
A földimalac jellegzetes testfelépítése
A földimalac hosszú, csőszerű orráról, nagy füleiről, erős végtagjairól és ásásra alkalmas, lapátszerű karmairól ismerhető fel. Testét ritkás szőrzet borítja, farka vaskos és izmos, így az állat megjelenése több más afrikai emlőstől is jól elkülönül.
Szaglása és hallása fejlett, látása viszont gyengébb. A füleit ásás közben hátra tudja hajtani, hogy kevesebb föld jusson a hallójáratokba.
Éjszakai táplálékkereső a szavannán
A földimalac főként éjszaka aktív, és elsősorban hangyákat, valamint termeszeket fogyaszt. Erős karmaival felnyitja a bolyokat és termeszvárakat, majd hosszú, ragadós nyelvével gyűjti össze a rovarokat.
Táplálékát többnyire rágás nélkül nyeli le. A megemésztést izmos, zúzógyomorhoz hasonló gyomorrész segíti, amely a kemény kitinvázú rovarok feldolgozásához alkalmazkodott.
Ásásra épülő életmód
A földimalac nemcsak táplálékszerzéskor ás: nappali pihenőhelyét is üregben tölti. Olyan talajokat részesít előnyben, amelyekben könnyebb járatokat készíteni, ezért a nagyon kemény, sziklás vagy gyakran elöntött területeket általában kerüli.
Az üregek ideiglenes menedékként és összetett, több bejáratú járatrendszerként is szolgálhatnak. Az állat rendszerint magányosan él, és csak a szaporodási időszakban, illetve a kölyök nevelése idején kerül tartósabban kapcsolatba fajtársával.
Elterjedés és élőhelyek
A földimalac Szubszaharai Afrikában széles körben elterjedt, de a nyugat- és közép-afrikai esőerdőkben ritka vagy hiányzik. Leggyakrabban füves pusztákon, szavannákon, bozótosokban és nyílt erdőségekben fordul elő.
Előfordulását erősen befolyásolja a hangyák és termeszek jelenléte, valamint az, hogy a talaj alkalmas-e üregásásra. Éjszakai mozgása miatt ritkán kerül szem elé; jelenlétére inkább üregei, nyomai és ásásnyomai utalnak.
Üregek, amelyek más állatoknak is menedéket adnak
A földimalac ökológiai szerepe túlmutat a rovarfogyasztáson. Ásott üregei hűvösebb és védettebb mikroélőhelyet biztosíthatnak más állatoknak is, különösen a forró, száraz időszakokban.
Az elhagyott járatokat többféle gerinces használhatja pihenő- vagy búvóhelyként. Emiatt a földimalac élőhelyformáló fajnak tekinthető: ásási tevékenysége más fajok számára is hozzáférhető menedékeket hoz létre.
Természetvédelmi helyzete
A földimalac globális természetvédelmi besorolása jelenleg nem fenyegetett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden helyi állománya biztonságban van: a mezőgazdasági terjeszkedés, az élőhelyek átalakítása, a vadászat és a táplálékállatok visszaszorulása egyes térségekben problémát okozhat.
A faj védelmét elsősorban a természetes szavannák, gyepek és nyílt erdőségek megőrzése, valamint az üregek és a rovarokban gazdag táplálkozóhelyek háborítatlansága segíti.