Függőcinege-félék (Remizidae)
A csoport bejegyzései
Függőcinege-félék (Remizidae) – amit érdemes tudnod
A függőcinege-félék (Remizidae) a verébalakúak rendjébe tartozó madárcsalád, nem a cinegefélék (Paridae) közé tartozó fajok gyűjteménye. Az AviList v2026 szerint a család 11 élő fajt és három nemzetséget foglal magában: a Remiz, az Anthoscopus és a Cephalopyrus nemzetséget. Képviselőik Afrikában, Eurázsiában és Észak-Amerikában élnek, életmódjukat pedig fajonként eltérő élőhelyek és táplálkozási stratégiák jellemzik.
Önálló madárcsalád, nem valódi cinegék
A függőcinege-félék a Verébalakúak rendjének önálló családját alkotják. Nevük és több fajuk apró, cinegeszerű megjelenése ellenére nem a Cinegefélék (Paridae) közé tartoznak.
Az AviList v2026 szerint a Remizidae családba 11 ma élő faj tartozik három nemzetségben. A Remiz nemzetség Eurázsiában, az Anthoscopus főként Afrikában, a Cephalopyrus pedig Dél- és Kelet-Ázsia térségeiben képviseli a családot.
A három nemzetség változatossága
A családon belül nem minden faj él azonos környezetben, és a testalkatuk, tollazatuk, valamint fészkelésük sem teljesen egyforma. A Remiz fajai közül a függőcinege (Remiz pendulinus) Európa és Ázsia vizes élőhelyein is előfordul, míg az Anthoscopus fajai között afrikai bozótosok és szárazabb tájak lakói találhatók.
A Cephalopyrus flammiceps a Himalája és Délkelet-Ázsia erdős vidékein élő, különálló fejlődési vonalat képvisel. A család közös vonásait ezért érdemes a fajok és nemzetségek közötti különbségekkel együtt értelmezni.
Vizes élőhelyektől a száraz bozótosokig
A függőcinege-félék élőhelyei földrészenként és fajonként eltérnek. A függőcinege elsősorban tavak, folyók és mocsarak szegélyében, nádasok, gyékényesek, füzesek és nyárasok közelében költ.
Az afrikai függőcinegék között olyan fajok is vannak, amelyek szavannákon, félsivatagos területeken vagy száraz cserjésekben élnek. Ez jól mutatja, hogy a család nem kizárólag a nádasokhoz kötődő madarakból áll.
A jellegzetes függő fészek
A család legismertebb sajátossága több faj nagy, növényi rostokból és pehelyanyagból szőtt, lelógó fészke. A függőcinege fészke zárt, erszényszerű építmény, amelyet rendszerint vízparti fák vagy magasabb növényzet ágaira függeszt.
A fészek bejárata csőszerű nyílásként jelenik meg a felső részen. Az építmény alakja és anyaga fajonként változhat, ezért nem minden Remizidae-faj fészke teljesen azonos felépítésű.
Rovarok, lárvák és magvak az étrendben
A függőcinege-félék tápláléka többnyire apró gerinctelenekből áll. A függőcinege különösen rovarokat és azok lárváit fogyasztja, amelyeket a vízparti növényzeten és a fák ágain keres.
Egyes fajok étrendjét magvak is kiegészítik. A táplálkozás összetétele az élőhelytől, az évszaktól és a rendelkezésre álló tápláléktól függően változhat, ezért egyetlen faj étrendje sem jellemzi automatikusan az egész családot.
Mozgás és szaporodási viselkedés
A függőcinege európai és északi állományai rendszeresen vonulhatnak, míg délebbre több állomány egész évben a költőterület közelében marad. A családon belül a párkapcsolatok és a szülői szerepek sem teljesen egységesek.
A függőcinegénél előfordulhat monogámia, de a faj szaporodási rendszere gyakran változatosabb, és a költésben nem mindig ugyanaz a pár vesz részt. A tojások száma és a költési időszak szintén fajonként eltérhet.
A függőcinege mint európai képviselő
A függőcinege (Remiz pendulinus) a család egyik legismertebb faja, amely Európa nagy részén és Ázsia jelentős területein fordul elő. Magyarországon elsősorban folyók, tavak és mocsarak növényzettel szegélyezett részein figyelhető meg.
A BirdLife adatai szerint a faj világállománya nagy, elterjedési területe kiterjedt, természetvédelmi kategóriája pedig nem fenyegetett. Ez nem jelenti azt, hogy minden helyi állomány biztonságban van: a vizes élőhelyek állapota és a fészkelőhelyek megőrzése továbbra is fontos.