Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Ausztrál levelibéka

Pelodryas caerulea

Az ausztrál levelibéka nagy termetű, éjszakai aktivitású kétéltű, amely Ausztrália és Új-Guinea változatos élőhelyein fordul elő. Nedvességmegőrző bőrváladéka és tapadókorongos ujjvégei a szárazabb környezethez és a mászó életmódhoz is alkalmazkodást segítik.

Pelodryas caerulea
Ausztrál levelibéka · Pelodryas caerulea

Kép forrása: canva.com

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névPelodryas caerulea
TesthosszLegfeljebb körülbelül 11–12 cm
Farok / egyéb méretNem alkalmazható
TesttömegNincs megbízható adat
ÉlettartamNincs megbízható adat
ElterjedésAusztrália és Új-Guinea; betelepítve Florida és Új-Zéland
ÉlőhelyErdők, szavannák, mocsarak, vízfolyások és települések
TáplálkozásFőként rovarok és más ízeltlábúak; kisebb gerincesek is
Aktív időszakÉjszakai
Társas életTöbbnyire magányos; szaporodáskor összeverődik
Szaporodási időSzaporodása főként a nedves évszakban zajlik
Vemhesség / költésNem alkalmazható; peték fejlődnek
Utódok számaPetecsomók és vízben fejlődő ebihalak
UtódgondozásNincs utódgondozás
PihenőhelyFaodvak, repedések, kéreg alatti helyek és épületek
ÉrzékelésJó látás; érzékeny bőr a nedvesség érzékelésére
HangadásMély, ismétlődő károgó hívóhang
MozgásMászás és rövid ugrások
Ökológiai szerepRagadozóként rovarokat fogyaszt, maga is zsákmány
Magyarországi jelenlétMagyarországon nem őshonos; terráriumi fajként fordulhat elő

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Élőhelye

Sokféle környezetben megél a nedves partvidéki területektől a szárazabb belső vidékekig. Gyakran választ faodvakat, sziklahasadékokat, épületeket és vízgyűjtő helyeket búvóhelyül.

Táplálkozása

Éjszaka indul zsákmánykeresésre, és elsősorban rovarokat, pókokat és más ízeltlábúakat fogyaszt. Nagy szája miatt a kisebb gerincesek, például gyíkok és más békák is zsákmányává válhatnak.

Szaporodása

A hímek eső után vagy a nedves évszakban hangos hívóhanggal vonzzák a nőstényeket. A petéket sekély, álló vagy időszakosan megtelő vizekbe rakják, ahol az ebihalak fejlődnek.

Élőhely

Erdők, szavannák, mocsarak, vízfolyások és települések

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Ausztrália és Új-Guinea; betelepítve Florida és Új-Zéland

Őshonos elterjedése Ausztrália nagy részének északi, keleti, illetve belső területeire, valamint Új-Guinea déli részére terjed ki. A források az új-guineai elterjedést eltérő részletességgel kezelik, ezért a térképes országlista nem feltétlenül jelzi az összes helyi előfordulási területet.

01 Egy érdekes részlet

Viaszos bőrváladékkal védekezik a kiszáradás ellen

A faj nappali pihenéskor viaszos anyagot választ ki a bőrére, amely csökkenti a párologtatást és segít átvészelni a szárazabb időszakokat.

Ez az alkalmazkodás különösen fontos, mert a béka bőre a légzésben is részt vesz, ezért teljesen nem zárhatja el a környezetétől.

02 Egy érdekes részlet

A neve régi rendszertani örökséget őriz

A fajt a közelmúltig széles körben Litoria caerulea néven ismerték, az újabb rendszertani munkák azonban a Pelodryas caerulea név alá sorolják.

A régebbi név ezért ma is gyakran megjelenik múzeumi adatbázisokban, állattartási útmutatókban és tudományos hivatkozásokban.

03 Egy érdekes részlet

A bőrváladéka kutatási szempontból is érdekes

Az ausztrál levelibéka bőrváladékából bioaktív peptideket, köztük caeruleint is azonosítottak, ezért a faj a kétéltűek élettani kutatásában is jelentős.

Ezek az anyagok a béka természetes védekezésének részei, és vizsgálatuk az emésztési, hormonális és bőrvédelmi folyamatok jobb megértését segítheti.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Mekkora az ausztrál levelibéka?

A kifejlett példányok testhossza általában több centiméter, a nagyobb nőstények körülbelül 11–12 cm-esek lehetnek.

Hol őshonos ez a faj?

Ausztráliában és Új-Guinea déli részén őshonos; egyes területekre betelepítették.

Mikor aktív?

Főként éjszaka aktív, nappal rejtett, nedvesebb helyeken pihen.

Mit eszik?

Elsősorban rovarokat és más ízeltlábúakat fogyaszt, de kisebb gerinceseket is elejthet.

Miért található meg gyakran házak közelében?

A világítótestek odavonzzák a rovarokat, a fürdőhelyek és víztartályok pedig nedves búvó- vagy szaporodóhelyet kínálhatnak.

Veszélyeztetett fajnak számít?

A rendelkezésre álló IUCN-besorolás szerint a faj a nem fenyegetett kategóriába, a Least Concern csoportba tartozik.

Ez is érdekelhet

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.