Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Fedezd fel az állatvilágot

Ördögrájafélék (Mobulidae)

Atlanti ördögrája

Ismerd meg a csoport állatait!

Ismerd meg közelebbről

Ördögrájafélék (Mobulidae) – amit érdemes tudnod

Az ördögrájafélék (Mobulidae) a porcos halak Myliobatiformes rendjének tengeri rájacsaládja. A családba tartoznak a mantaráják és az ördögráják, amelyek jelenlegi rendszertani kezelések szerint a Mobula nemzetség képviselői; életmódjuk többnyire nyílt vízi, táplálékuk pedig főként planktonikus szervezetekből áll.

Melyik állatcsoport az ördögrájafélék?

Az ördögrájafélék egy családot alkotnak a porcos halak között, rendszertani helyük a Myliobatiformes rendben van. Nem egyetlen fajról van szó: a családba a mantaráják és az ördögráják tartoznak.

A korszerű adatbázisok a család valamennyi élő faját a Mobula nemzetségbe sorolják. A FishBase jelenlegi listája tíz érvényes fajt tart számon, köztük az óceáni mantaráját, a korallzátonyi mantaráját és több ördögrájafajt.

Széles mellúszók és feji lebenyek

Az ördögrájafélék testét nagy, rombusz alakú mellúszók jellemzik. Ezek a fej oldalához kapcsolódnak, és hullámzó mozgásukkal a ráják jellegzetes, repülésre emlékeztető úszását teszik lehetővé.

A száj két oldalán páros feji lebenyek találhatók. Ezek a táplálkozás során a planktonban gazdag vizet a szájnyílás felé terelik. A fajok testmérete, színezete, farokformája és a feji lebenyek aránya eltérő lehet, ezért az azonosításhoz több bélyeget kell együtt figyelni.

Mantas és ördögráják változatossága

A család legismertebb képviselői a mantaráják, amelyek nagy termetű, széles szárnyú ráják. Az óceáni mantarája (Mobula birostris) a világ legnagyobb rájafaja, míg a korallzátonyi mantarája (Mobula alfredi) rendszerint partközelibb élőhelyeken fordul elő.

Az ördögráják között kisebb termetű fajok is vannak. Ide tartozik például a tüskésfarkú ördögrája (Mobula mobular), a sarlóúszójú ördögrája (Mobula tarapacana) és a hajlott úszójú ördögrája (Mobula thurstoni). A közös családi bélyegek mellett ezeknek a fajoknak az elterjedése és élőhelyhasználata különböző.

Nyílt tengeri élőhelyek

Az ördögrájafélék többsége trópusi és szubtrópusi tengerekben él, de egyes fajok melegebb mérsékelt övi vizekben is megjelennek. Előfordulhatnak part menti területeken, szigetek körül, tengerhegyek közelében és a nyílt óceánban is.

Mozgásukat gyakran a plankton mennyisége, a feláramlások, az árapály és a víz hőmérséklete befolyásolja. Egyes állományok szezonálisan visszatérnek táplálkozó- vagy tisztogatóhelyekre, más fajok nagyobb távolságokat tesznek meg a táplálék követésére.

Szűrő táplálkozás planktonnal

Az ördögrájafélék jellegzetesen szűrő táplálkozású ráják. Úszás közben vizet és apró zsákmányállatokat juttatnak a szájukba, majd a kopoltyúlemezek kiszűrik a táplálékot a vízből.

Étrendjükben főként zooplankton, például krill, evezőlábú rákok, mysidák, ráklarvák és más apró planktonikus állatok szerepelnek. Egyes nagyobb fajok kis és közepes méretű halakat is fogyaszthatnak, ezért a táplálkozás részletei nem minden családtagon azonosak.

Vándorlás, csoportosulás és szaporodás

Sok ördögrájaféle magányosan vagy kisebb csoportokban mozog, de táplálkozóhelyeken, tisztogatóállomásokon és szaporodási időszakban nagyobb gyülekezések is kialakulhatnak. A mantaráják között összetett táplálkozási együttmozgást is megfigyeltek, például egymás mögött haladó táplálkozási láncokat.

A család fajaira általában késői ivarérettség, lassú növekedés és kevés utód jellemző. A nőstények rendszerint egyszerre egy utódot hoznak világra, ezért az állományok a nagyobb veszteségekből lassan tudnak helyreállni.

Mi veszélyezteti az ördögrájaféléket?

A legfontosabb veszélyek közé tartozik a célzott halászat és a járulékos fogás. A ráják különösen sérülékenyek a kopoltyúlemezeik iránti nemzetközi kereslet, valamint az olyan halászeszközök miatt, amelyekből nehezen tudnak kiszabadulni.

A védelemben fontos a halászati járulékos fogás csökkentése, a biztonságos visszaengedés, a szaporodó- és táplálkozóhelyek megőrzése, valamint a vándorló állományok nemzetközi szintű nyomon követése. A fajok veszélyeztetettségi kategóriája eltérhet, ezért a természetvédelmi helyzetet mindig az adott faj alapján kell értékelni.

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.