Tüdőshal-alakúak (Ceratodontiformes)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Tüdőshal-alakúak (Ceratodontiformes) – amit érdemes tudnod
A tüdőshal-alakúak (Ceratodontiformes) a tüdőshalak rendje, amelybe a FishBase jelenlegi összesítése szerint három ma élő család és hat faj tartozik. Képviselőik Afrika, Dél-Amerika és Ausztrália édesvizeiben élnek, és kopoltyúik mellett módosult úszóhólyaggal vagy tüdővel is képesek levegőt venni. Ebben a kategóriában a rend közös testfelépítését, eltérő légzési és túlélési stratégiáit, valamint legismertebb képviselőit ismerheted meg.
Egy rend, három ma élő család
A Ceratodontiformes a tüdőshalak rendje, nem egyetlen család vagy faj. A jelenleg élő képviselőket a neoceratodontfélék (Neoceratodontidae), az afrikai tüdőshalfélék (Protopteridae) és a dél-amerikai tüdőshalfélék (Lepidosirenidae) családjába sorolják.
A rend hat ma élő faja három földrajzilag elkülönült térséghez kötődik: az ausztráliai tüdőshal Ausztráliában, az afrikai tüdőshalak Afrikában, a dél-amerikai tüdőshal pedig Dél-Amerikában honos.
Kopoltyúval és levegővel is lélegeznek
A tüdőshalak kopoltyúi a vízben oldott oxigén felvételét szolgálják, de a rend különlegessége a levegővételt lehetővé tevő légzőszerv. Az ausztráliai tüdőshal páratlan, erősen erezett úszóhólyaggal vesz fel levegőt, míg az afrikai és a dél-amerikai tüdőshalak páros tüdővel rendelkeznek.
A levegővétel különösen akkor fontos, amikor a víz oxigéntartalma alacsony. A légzés módja és jelentősége azonban a családok és fajok között eltér, ezért az egyik tüdőshalra jellemző alkalmazkodás nem általánosítható a teljes rendre.
Hosszú test és húsos úszók
A tüdőshal-alakúak testét rendszerint nagy, lemezes pikkelyek borítják, páros úszóik pedig húsos, belső vázelemeket tartalmazó függelékek. Úszóik formája családonként különbözhet: az ausztráliai tüdőshal szélesebb, lapátszerű páros úszókat visel, az afrikai és dél-amerikai fajoké inkább fonalszerű.
A hát-, farok- és farok alatti úszó több fajnál összefüggő szegélyt alkot. Ez a testfelépítés lehetővé teszi a lassú, kígyózó mozgást a növényzettel benőtt vizekben és az aljzat közelében.
Élőhelyek folyókban, tavakban és mocsarakban
A rend képviselői édesvízi környezetekhez kötődnek. Az ausztráliai tüdőshal főként lassú folyású folyókban és állóvizekben él, míg az afrikai és dél-amerikai fajok között olyanok is vannak, amelyek időszakosan kiszáradó mocsarakban és sekély vizekben fordulnak elő.
Az élőhely vízmélysége, oxigéntartalma, növényzete és időszakos kiszáradása meghatározza, hogy az egyes fajok milyen légzési és túlélési stratégiát alkalmaznak. Emiatt a rend élőhelyi változatossága elsősorban a három család eltérő környezeti alkalmazkodásából adódik.
Táplálkozás az aljzat közelében
A tüdőshalak többnyire a meder közelében keresik táplálékukat. Fogyaszthatnak vízi gerincteleneket, puhatestűeket és más kisebb állatokat, az ausztráliai tüdőshal étrendjében pedig növényi eredetű táplálék is jelentős lehet.
Erős, lemezes fogazati képleteik az aljzaton talált táplálék összeroppantásában segítenek. A táplálék összetétele és a vadászati viselkedés fajonként eltérhet, ezért nem minden tüdőshal ugyanazt az ökológiai szerepet tölti be a vízi közösségben.
Különböző túlélési stratégiák
Az afrikai és a dél-amerikai tüdőshalak képesek iszapba húzódni, amikor élőhelyük kiszárad. Nyálkás burkot képezhetnek, és anyagcseréjük jelentős lelassításával vészelhetik át a kedvezőtlen időszakot. Ez a képesség nem jellemző az ausztráliai tüdőshalra.
Az ausztráliai faj általában állandóbb vizű élőhelyeken marad, ahol a légköri levegő felvétele az alacsony oxigéntartalmú vízben jelent előnyt. A rend különböző tagjai így ugyanahhoz az alapvető problémához, a vízi légzés korlátaihoz, eltérő módon alkalmazkodtak.
Ősi fejlődési vonal és természetvédelem
A tüdőshalak a húsosúszójú gerincesek közé tartozó, evolúciós szempontból különösen fontos csoportot alkotnak. Testfelépítésük és levegővételük olyan jellegeket őriz, amelyek segítenek megérteni a vízi gerincesek szárazföldi élethez vezető alkalmazkodásait, de a tüdőshalak nem közvetlenül az élő kétéltűek vagy hüllők ősei.
A természetvédelmi problémák fajonként különböznek. Az ausztráliai tüdőshal korlátozott elterjedésű, és szaporodóhelyeit gátak, vízszabályozás, szennyezés és az idegenhonos fajok is veszélyeztethetik. A faj az IUCN vörös listáján veszélyeztetettként szerepel.