Tengeriteknős-félék (Cheloniidae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Tengeriteknős-félék (Cheloniidae) – amit érdemes tudnod
A tengeriteknős-félék (Cheloniidae) a teknősök (Testudines) rendjének egyik családját alkotják. Öt nemzetségben hat ma élő faj tartozik közéjük, köztük az álcserepesteknős, a közönséges levesteknős, a cserepesteknős, a két Lepidochelys-faj és a laposhátú teknős. Kemény, szarupajzsokkal fedett páncéljuk és úszólábbá alakult végtagjaik a tengeri életmódhoz kapcsolódnak, miközben a nőstények a tojásrakás idején szárazföldre járnak ki.
Egy család, öt nemzetség, hat ma élő faj
A Tengeriteknős-félék kategória egy családot jelöl a Testudines renden belül, nem pedig az összes tengeri teknőst. A Cheloniidae család öt nemzetséget foglal magába: Caretta, Chelonia, Eretmochelys, Lepidochelys és Natator.
A család hat ma élő faja közé tartozik az álcserepesteknős (Caretta caretta) és a közönséges levesteknős (Chelonia mydas). A kérgesteknős nem része ennek a családnak, mert önálló családba, a Dermochelyidae közé tartozik.
A kemény páncél legfontosabb bélyegei
A Cheloniidae képviselőinek csontos páncélját kemény szarupajzsok fedik. A páncél felső része a hátpáncél, alsó része a haspáncél, alakja és a pajzsok elrendeződése pedig fajonként eltérhet.
Mellső végtagjaik úszólábbá alakultak, amelyek hatékony hajtást biztosítanak a vízben, de a szárazföldi mozgást megnehezítik. A tengeri teknősök feje nem húzható vissza teljesen a páncél alá, ezért az azonosításnál a fej alakja, a csőr és a páncél mintázata is szerepet kaphat.
Óceánok, part menti vizek és fészkelőstrandok
A család fajai a világ trópusi és szubtrópusi tengereiben fordulnak elő, de egyes egyedek mérsékeltebb övezetek part menti vizeibe is eljutnak. Életük jelentős részét a tengerben töltik, miközben táplálkozóhelyeik és fészkelőterületeik között nagy távolságokat tehetnek meg.
A nőstények a szaporodási időszakban homokos tengerpartokra másznak ki, ahol gödröt ásnak és lerakják tojásaikat. A fészkelőhelyekhez való visszatérés nem minden faj esetében ugyanúgy zajlik, ezért a parti élőhelyek védelme az egész család számára fontos.
Nem minden tengeriteknős ugyanazt eszi
A Cheloniidae családon belül jelentős táplálkozási különbségek vannak. A közönséges levesteknős kifejlett példányai főként tengeri növényeket fogyasztanak, míg más fajok kemény héjú zsákmányállatokat, puhatestűeket, rákokat vagy különböző tengeri gerincteleneket is felvesznek.
A cserepesteknős keskeny, erősen hajlított csőre segíti a zsákmány kiemelését a korallzátonyok és sziklás felszínek réseiből. Az álcserepesteknős nagy feje és erős állkapcsa keményebb táplálék feldolgozására is alkalmas. Ezek a sajátosságok nem általánosíthatók minden családtagra.
Hosszú vándorlások a táplálkozó- és fészkelőhelyek között
A tengeri teknősök gyakran külön helyszíneken táplálkoznak és szaporodnak, ezért életük része lehet a több száz vagy több ezer kilométeres vándorlás. A fiatal egyedek fejlődésük különböző szakaszaiban eltérő tengeri környezeteket használhatnak.
A vándorló életmód miatt egyetlen populáció megőrzése több ország együttműködését is igényelhet. A nyílt tengeri útvonalak, a part menti táplálkozóhelyek és a fészkelőstrandok állapota egymással összefüggő természetvédelmi kérdés.
Tojások, kelő fiatalok és a fészek környezete
A nőstények a homokba ásott fészekben helyezik el tojásaikat, majd visszatérnek a tengerbe. A tojások és a frissen kelt teknősök sokkal sebezhetőbbek a kifejlett állatoknál, ezért a ragadozók, a fészkek elárasztása, a part átalakítása és a mesterséges fény is csökkentheti a túlélés esélyét.
Több tengeri teknősnél a fészek hőmérséklete befolyásolja a fejlődő utódok ivarát. A melegedő homok és a fészkelőstrandok árnyékviszonyainak megváltozása ezért nemcsak a kelési sikert, hanem a populációk ivararányát is érintheti.
A család fontosabb képviselői és védelmük
A Cheloniidae családba tartozik az álcserepesteknős (Caretta caretta), a közönséges levesteknős (Chelonia mydas), a cserepesteknős (Eretmochelys imbricata), a közönséges levesteknősökhöz tartozó két Lepidochelys-faj, valamint a laposhátú teknős (Natator depressus). Elterjedésük és élőhelyhasználatuk nem azonos: a laposhátú teknős például Ausztrália északi térségéhez kötődik, míg több más faj sokkal nagyobb területen él.
A család fajait a járulékos fogás, a fészkelő- és táplálkozóhelyek elvesztése, a műanyaghulladék, a hajóforgalom és a part menti fejlesztések is veszélyeztethetik. A védelemben a halászati módszerek javítása, a fészkelőstrandok zavartalansága, a mesterséges fény csökkentése és a nemzetközi együttműködés egyaránt fontos.