A konferencia központi kérdése nem pusztán a pénzhiány volt
A Mongabay október 31-én közölt beszámolója szerint az ENSZ 2026-os biodiverzitási konferenciáján, az örményországi Jerevánban a természetvédelmi finanszírozás és a káros támogatások kerültek a figyelem középpontjába. A tanácskozás résztvevői azt próbálták összehangolni, hogyan lehet több pénzt juttatni az élővilág védelmére, miközben fokozatosan megszüntetik azokat a pénzügyi ösztönzőket, amelyek a természet pusztulását erősítik.
A kérdést egy elefántcsordát ábrázoló installáció is jelezte a konferencia épületében. A Greenpeace International szakértője szerint minden természetvédelmi célú dollárra több mint harminc dollárnyi, természetkárosító pénzügyi áramlás jut.
Évente ezermilliárdok segítik a természetromboló ágazatokat
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2026-os jelentése szerint 2023-ban 7,3 ezer milliárd dollár áramlott olyan tevékenységekbe, amelyek közvetlenül károsítják a természetet. Ide tartozhatnak többek között a fenntarthatatlan halászathoz, az iparszerű mezőgazdasághoz és más, nagy környezeti terheléssel járó ágazatokhoz kapcsolódó pénzügyi támogatások.
Ugyanebben az évben a természetalapú megoldásokra, vagyis például az ökoszisztémák helyreállítását és védelmét szolgáló programokra mintegy 220 milliárd dollár jutott. A két összeg aránya azt mutatja, hogy a természetvédelmi célok eléréséhez a pénzek irányát is meg kell változtatni, nem elég új forrásokat keresni.
A vállalt természetvédelmi célokhoz kevés a jelenlegi finanszírozás
A Kunming–Montreal globális biodiverzitási keretrendszer részes országai azt vállalták, hogy 2030-ig évente legalább 200 milliárd dollárt mozgósítanak a biológiai sokféleség védelmére. Az OECD 2026-os becslése szerint a 2023 és 2025 közötti időszakban a világ éves biodiverzitási finanszírozása 74,9 és 92,4 milliárd dollár között alakult.
Ez jelentős előrelépéseket is tükrözhet, az összeg azonban továbbra is jóval elmarad a kitűzött céltól. A hiány különösen azokban az országokban okoz gondot, ahol a fajok és élőhelyek védelméhez kevés hazai forrás áll rendelkezésre, miközben a világ biodiverzitásának nagy része ezekben a térségekben található.
Jerevánban több új felajánlás is elhangzott
A COP17 alatt több ország és nemzetközi szervezet új pénzügyi vállalásokat jelentett be. Hollandia 500 millió dollárt ígért a Tropical Forest Forever Facility nevű alap számára, amely a trópusi erdők megőrzését jutalmazná. A konstrukció szerint a kifizetések legalább ötödének őslakos népekhez és helyi közösségekhez kellene eljutnia.
A Globális Környezeti Alap további mintegy 500 millió dollárnyi finanszírozást mozgósított, ebből körülbelül 60 millió dollár a Globális Biodiverzitási Keret Alapba kerülhet. Németország 300 millió eurós csomagot jelentett be, más kezdeményezések pedig veszélyeztetett fajok védelmére, illetve erdők és mezőgazdasági területek helyreállítására ígértek támogatást.
A pénz eljuttatása továbbra is komoly akadály
A konferencián elhangzott bejelentések ellenére a finanszírozás hatékonysága és elosztása körül több kérdés maradt. A biodiverzitási keretrendszer 2025-re évi 20 milliárd dollárnyi, a fejlettebb országokból a fejlődő országokba irányuló természetvédelmi finanszírozást irányzott elő. Az OECD adatai alapján ez a cél 2025-ben körülbelül 4 milliárd dollárral elmaradhatott.
A Cali Fund nevű mechanizmus helyzete szintén jól mutatja a nehézségeket. Az alap célja, hogy a természet genetikai erőforrásaiból bevételt szerző vállalatok hozzájárulásaiból évente egymilliárd dollárt gyűjtsön, ám a konferencia zárásáig alig több mint 10 ezer dollár érkezett be.
A 30 százalékos védelem célja is lemaradásban van
A keretrendszer egyik legismertebb vállalása, hogy 2030-ig a szárazföldek és tengeri területek legalább 30 százaléka hatékony védelem alá kerüljön. Az ENSZ COP17 előtt közzétett értékelése szerint a 23 globális cél közül 22 nem halad megfelelő ütemben, így a 30 százalékos cél teljesítése is veszélybe került.
A finanszírozási gondok a már létrehozott védett területeket is érintik. Egy, a Campaign for Nature által vezetett elemzés szerint a védett területek kialakítására és működtetésére fordított pénz 2023 és 2025 között 1,2 milliárd dollárról 1 milliárd dollárra csökkent.
A támogatások átalakítása nélkül nehéz lesz megfordítani a trendet
A konferencia egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a természet védelmére szánt összegek növelése önmagában kevés. Ha közben adókedvezmények, támogatások vagy más ösztönzők továbbra is a természetet károsító termelést erősítik, akkor a közpénzek egy része lényegében ellentétes irányba dolgozik.
Örményország a COP17 idején kezdeményezést indított a biodiverzitás szempontjából kedvező ösztönzők támogatására, és létrejött a Friends of Target 18 nevű együttműködés is. A következő évek egyik döntő feladata annak kidolgozása lesz, hogyan lehet a káros támogatásokat azonosítani, átalakítani, majd fokozatosan kivezetni.
A természetvédelem gazdasági kérdés is
A jereváni tárgyalások alapján a biodiverzitás finanszírozása egyre kevésbé kezelhető kizárólag környezetvédelmi ügyként. Az ökoszisztémák biztosítják többek között a beporzást, a víz tisztulását, a termőtalaj kialakulását és számos gazdasági ágazat működésének feltételeit.
A gyakorlati eredmény azon múlik, hogy a bejelentett összegek mikor, milyen feltételekkel és kikhez jutnak el. A természetvédelmi célok akkor kerülhetnek közelebb a megvalósuláshoz, ha a pénzügyi döntések egyszerre növelik a védelmi forrásokat és csökkentik a természetrombolás ösztönzését.
Kérdések és válaszok
Mi volt a COP17 biodiverzitási konferenciájának egyik legfontosabb pénzügyi kérdése?
A résztvevők azt vizsgálták, hogyan lehet növelni a biológiai sokféleség védelmére fordított összegeket, miközben visszaszorítják a természetkárosító tevékenységek támogatását. A probléma azért összetett, mert a természetromboló ágazatokba irányuló pénzek nagyságrendje sokszorosan meghaladja a természetvédelmi beruházásokét. Így a források átcsoportosítása legalább olyan fontos, mint az új pénz bevonása.
Mekkora összeg áramlott természetkárosító tevékenységekbe?
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának 2026-os jelentése szerint 2023-ban 7,3 ezer milliárd dollár jutott olyan tevékenységekhez, amelyek közvetlenül károsítják a természetet. Ez az összeg többek között a fenntarthatatlan halászathoz, az iparszerű mezőgazdasághoz és más nagy környezeti terhelésű ágazatokhoz kötődő pénzügyi folyamatokat foglalja magában. Az adat a természetvédelmi finanszírozás aránytalanságát mutatja.
Mennyi pénz jutott természetalapú megoldásokra?
A UNEP jelentése alapján 2023-ban körülbelül 220 milliárd dollárt fektettek természetalapú megoldásokba. Ezek olyan intézkedések, amelyek természetes vagy helyreállított ökoszisztémák segítségével kezelnek társadalmi és környezeti problémákat, például árvizeket, talajromlást vagy vízhiányt. A természetkárosító pénzügyi áramlásokhoz képest ez az összeg továbbra is jóval kisebb.
Mekkora éves biodiverzitási finanszírozást tűzött ki célul a globális keretrendszer?
A Kunming–Montreal globális biodiverzitási keretrendszer szerint 2030-ig évente legalább 200 milliárd dollárt kellene mozgósítani a biológiai sokféleség védelmére. Az OECD legfrissebb becslése szerint a 2023 és 2025 közötti években a világ éves biodiverzitási finanszírozása 74,9 és 92,4 milliárd dollár között volt. A két adat közötti különbség jelentős pénzügyi hiányt jelez.
Mennyit fordított a világ jelenleg biodiverzitási célokra?
Az OECD 2026-os elemzése szerint a világ teljes biodiverzitási finanszírozása évente 74,9 és 92,4 milliárd dollár között alakult a 2023–2025-ös időszak átlagában. A becslés hazai és nemzetközi közpénzeket, valamint magánforrásokat is tartalmaz. Az OECD jelzi, hogy az adatok lefedettsége és módszertana országonként eltér, ezért a tartomány nem statisztikai hibahatár, hanem eltérő számítási feltételek eredménye.
Miért különösen fontos a fejlődő országok finanszírozása?
A világ biodiverzitásának jelentős része olyan országokban található, amelyeknek korlátozottak a saját természetvédelmi forrásaik. A globális keretrendszer ezért 2025-re évi 20 milliárd, 2030-ra pedig évi 30 milliárd dollárnyi, fejlettebb országokból a fejlődő országokba irányuló finanszírozást irányzott elő. Az OECD szerint a 2025-ös cél körülbelül 4 milliárd dollárral elmaradhatott a vállalástól.
Mi a Cali Fund célja, és miért került szóba a COP17-en?
A Cali Fund olyan pénzügyi mechanizmus, amely a természet genetikai erőforrásaiból származó előnyökből részesedő vállalatoktól várna hozzájárulást. A célja évente egymilliárd dollár összegyűjtése, amelynek legalább felét őslakos népek és helyi közösségek kapnák. A COP17 zárásakor azonban az alapba a közölt adatok szerint alig több mint 10 ezer dollár érkezett, ami nagy különbséget jelez a cél és a tényleges befizetések között.
Mit jelent a 30 by 30 cél?
A 30 by 30 célkitűzés szerint 2030-ig a világ szárazföldi és tengeri területeinek legalább 30 százalékát hatékony védelem alá kell helyezni. A vállalás a Kunming–Montreal globális biodiverzitási keretrendszer része. Teljesítése nem pusztán új védett területek kijelölését jelenti: a területek kezeléséhez, ellenőrzéséhez és a helyi közösségek bevonásához is tartós finanszírozásra van szükség.
Miért okoznak gondot a természetkárosító támogatások?
A természetkárosító támogatások olyan közpénzek, adókedvezmények vagy más pénzügyi ösztönzők, amelyek a természetet terhelő tevékenységeket teszik olcsóbbá vagy jövedelmezőbbé. Ilyen hatásuk lehet például egyes, fosszilis energiahordozók kitermelését ösztönző adókedvezményeknek vagy a fenntarthatatlan termelést segítő támogatásoknak. Megreformálásuk nélkül a természetvédelemre fordított új források hatása korlátozott maradhat.
A hír forrása
Az eredeti hír dátuma: 2026. 10. 31.
Kép: AI-generált illusztráció, nem az esemény helyszínén készült felvétel.