Barázdásbálnák (Balaenopteridae)
Ismerd meg a csoport állatait!
Barázdásbálnák (Balaenopteridae) – amit érdemes tudnod
A barázdásbálnák (Balaenopteridae) a sziláscetek (Mysticeti) egyik családját alkotják. Közös, jellegzetes bélyegük a torok és a has hosszanti barázdázottsága, amely táplálkozás közben lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségű vizet és zsákmányt nyeljenek be. A családba tartozik többek között a kék bálna, a barázdás bálna, a hosszúszárnyú bálna, a csukabálna és a különböző közel-keleti rokonságú fajok.
Egy család a sziláscetek között
A barázdásbálnák családja a fogak nélküli sziláscetek közé tartozik. A család legismertebb nemzetsége a Balaenoptera, ide sorolják többek között a kék bálnát, a közönséges barázdás bálnát, a csukabálnát, a közönséges és a déli törpe bálnát, valamint több Bryde-bálna rokonságába tartozó fajt.
A család másik ma élő nemzetségét a hosszúszárnyú bálna, vagyis a Megaptera novaeangliae képviseli. A barázdásbálnák tehát családot alkotnak, nem egyetlen fajt vagy nemzetséget.
A torokbarázdák árulkodó jele
A barázdásbálnák alsó állkapcsától a torok és a has irányába futó hosszanti bőrredőket viselnek. Ezek a barázdák táplálkozás közben kitágulnak, így a bálna a testméretéhez képest rendkívül nagy víztömeget tud a szájába venni.
Testük általában karcsúbb, áramvonalasabb, mint a valódi bálnáké. A család fajai között azonban jelentős különbség van a testhosszban, a fej formájában, a hátúszó alakjában, a színeződésben és a szilalemezek méretében.
Rohammal szűrik ki a táplálékot
A barázdásbálnák jellegzetes táplálkozási módja a rohamtáplálkozás, amelynek során gyorsan a zsákmány sűrű rajába úsznak, majd kitátott szájjal nagy mennyiségű vizet és táplálékot nyelnek be. Ezután összezárják a szájukat, a vizet a szilalemezek között kipréselik, a visszamaradó zsákmányt pedig lenyelik.
Táplálékuk fajtól és élőhelytől függően krillből, kisebb halakból, tintahalakból vagy más apró tengeri állatokból állhat. A módszer főként sűrű zsákmányfoltokban hatékony, ezért a táplálkozóhelyek elhelyezkedése fontos szerepet játszik a vándorlásukban.
A legnagyobb állatok rokonsága
A barázdásbálnák között találjuk a kék bálnát, amely a jelenleg ismert legnagyobb állat. Ugyanebbe a családba tartozik a kisebb termetű közönséges törpe bálna és déli törpe bálna, valamint a közepes méretű csukabálna és Bryde-bálnák is.
A hosszúszárnyú bálna eltérő testarányairól és különösen hosszú mellúszóiról ismerhető fel. Ezek a példák jól mutatják, hogy a családon belül a hatalmas nyílt tengeri fajok és a partvidékek közelében mozgó, kisebb termetű bálnák egyaránt megtalálhatók.
Óceánokhoz kötődő vándorlók
Barázdásbálnák a világ óceánjaiban élnek, a sarkvidéki vizektől a trópusi tengerekig. Sok fajuk évszakosan vándorol: a hidegebb, táplálékban gazdag területeken táplálkozik, majd melegebb vizekbe húzódik szaporodni és borjút nevelni.
Nem minden faj használja ugyanúgy a tengeri teret. Egyesek nagy távolságú nyílt tengeri vándorlók, mások partközeli vizekben vagy kontinentális talapzatok fölött is rendszeresen megjelennek. A pontos élőhely és a vándorlási útvonal fajonként eltér.
Hangok, merülések és társas viselkedés
A víz alatti hangok fontos szerepet töltenek be a barázdásbálnák kommunikációjában. A hangadás módja és jelentősége fajonként különbözhet; a hosszúszárnyú bálna összetett éneke mellett más fajoknál főként alacsony frekvenciájú hangokat figyeltek meg.
Viselkedésük sem egységes. Egyes fajok többnyire magányosan vagy kisebb csoportokban mozognak, míg a táplálkozóhelyeken átmenetileg nagyobb csoportosulások is kialakulhatnak. A hosszúszárnyú bálnák például bizonyos helyzetekben együttműködő zsákmányszerző módszereket is alkalmazhatnak.
Hajózás, halászat és változó tengeri élőhelyek
A barázdásbálnák természetvédelmi helyzete fajonként különbözik. Egyes állományokat a korábbi kereskedelmi bálnavadászat csökkentett jelentősen, ma pedig a hajókkal való ütközések, a halászeszközökbe gabalyodás, a víz alatti zaj és a zsákmányállatok mennyiségének változása is veszélyeztetheti.
A védelemhez fajonként eltérő intézkedésekre van szükség: fontos lehet a hajózási útvonalak és sebességek módosítása, a halászati kockázatok csökkentése, a vándorlási útvonalak kutatása és a táplálkozóhelyek megőrzése.