Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Dunai Galóca

Hucho hucho

A Dunai Galóca a Duna vízrendszerének nagy termetű, édesvízi ragadozó hala. Hideg, gyors folyású, oxigéndús vizekben él, állományait a folyószabályozás, a duzzasztások, a szennyezés és a túlhalászat is veszélyezteti.

Dunai Galóca (Hucho hucho)
Dunai Galóca · Hucho hucho

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névHucho hucho
TesthosszLegfeljebb 150 cm; ritka nagy példányok 1,5 m körüliek
Farok / egyéb méretNincs megbízható adat.
TesttömegLegfeljebb 52 kg-os hitelesített adat
ÉlettartamLegfeljebb 20 év
ElterjedésA Duna vízgyűjtőjének hideg, gyors folyású folyói
ÉlőhelyOxigéndús, kavicsos medrű folyók mélyebb részei
TáplálkozásFiatalon gerinctelenek; felnőttként főként halak
Aktív időszakTöbbnyire magányos, területtartó ragadozó
Társas életFőként magányos; íváskor párzási kapcsolatban él
Szaporodási időÍvás általában március és május között
Vemhesség / költésNem alkalmazható; ikrából fejlődik
Utódok számaEgy nőstény 2000–6000 ikrát rakhat
UtódgondozásMindkét ivar kaviccsal fedi és rövid ideig őrzi az ívóhelyet
PihenőhelyMély folyómedri gödrök, kövezések és árnyékos partok
ÉrzékelésJól fejlett látás és oldalvonalérzékelés segíti a zsákmányszerzést
HangadásNincs megbízható adat.
MozgásRövid távon felfelé vándorol az ívóhelyekhez
Ökológiai szerepCsúcsragadozóként a folyami halközösség fontos tagja
Magyarországi jelenlétRitka, fokozottan védett faj; a Duna, Dráva és Tisza vízrendszerében fordul elő

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Nagy termetű folyami ragadozó

A Dunai Galóca a lazacfélék egyik legnagyobb európai képviselője. Megnyúlt, ezüstös testét sötét foltok borítják, nagy feje és erős fogazatú szája pedig jól illik ragadozó életmódjához.

Hideg, gyors folyók hala

Leginkább a bővizű, gyors sodrású, oxigéndús folyókban él. A mélyebb gödröket, a kavicspadok szélét és az árnyékos, kövezett partszakaszokat is használja.

Ívás a sekély mellékvizekben

Szaporodáskor az ivarérett halak kisebb, sekélyebb mellékvízfolyásokba úsznak fel. A nőstény kavicsos aljzaton sekély mélyedést készít, majd a lerakott ikrákat kaviccsal fedik be.

Ritkuló állományok

A faj elterjedési területe feldarabolódott, sok állomány fennmaradását telepítések segítik. A duzzasztók, a folyómeder átalakítása, a vízszennyezés és a halászat egyaránt nehezíti a természetes utánpótlást.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

A Duna vízgyűjtőjének hideg, gyors folyású folyói

A faj természetes elterjedése a Duna vízgyűjtőjének hegyvidéki és előhegységi folyóira korlátozódik, jelenleg Ausztriában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Németországban, Magyarországon, Montenegróban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában és Ukrajnában ismert. Csehországban és Lengyelországban a természetes állományok történetileg jelen voltak, de a mai előfordulásokat részben vagy egészben telepítések befolyásolják; a faj Franciaországba és Spanyolországba is betelepített állományok révén került. Az országlista a jelenlegi elterjedés és a források eltérő kategorizálása miatt nem helyettesít pontos folyóvízi elterjedési térképet.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Többnyire magányos, területtartó ragadozó

Hogyan él?

Főként magányos; íváskor párzási kapcsolatban él

Hogyan mozog?

Rövid távon felfelé vándorol az ívóhelyekhez

Mivel táplálkozik?

Fiatalon gerinctelenek; felnőttként főként halak

Szaporodás és utódgondozás

Mindkét ivar kaviccsal fedi és rövid ideig őrzi az ívóhelyet

01 Egy érdekes részlet

Miért úszik fel az ívóhelyre?

A Dunai Galóca egész életét édesvízben tölti, mégis rendszeres vándorlást végez. Az ívási időszakban a nagyobb folyókból kisebb és sekélyebb mellékvízfolyásokba úszik, ahol a kavicsos meder megfelelő helyet kínál az ikráknak.

A hímek rendszerint hamarabb érkeznek, és védik az ívóhely környékét. A kavicsok közötti ikrák fejlődését a hideg, oxigéndús víz segíti, ezért a vízfolyás hosszanti átjárhatósága a szaporodás egyik alapfeltétele.

02 Egy érdekes részlet

A folyó csúcsragadozója

A fiatal dunai galócák főként vízi gerincteleneket fogyasztanak, később azonban fokozatosan áttérnek a halevésre. A kifejlett példányok étrendjében a halak dominálnak, de alkalmanként kétéltűeket, hüllőket, kisemlősöket vagy vízimadarakat is zsákmányolhatnak.

Ez a táplálékváltás összefügg a testméret növekedésével és az erős úszóképességgel. A nagy ragadozó jelenléte a folyó táplálékhálózatának állapotáról is árulkodhat, miközben maga a galóca érzékenyen reagál a zsákmányhalak állománycsökkenésére.

03 Egy érdekes részlet

Miért fontosak a szabad folyóutak?

A Dunai Galóca területtartó hal, de az ívóhelyek eléréséhez fel kell úsznia a folyón. Egy áthatolhatatlan duzzasztó ezért nem csupán egy szakaszt zár el előle, hanem elszigetelheti a táplálkozó- és szaporodóhelyeket.

A folyóátjárók, a természetes kavicsos medrek megőrzése és a megfelelő vízhozam együtt javíthatja az állományok esélyeit. A telepítés önmagában nem pótolja a folyami élőhelyek helyreállítását, mert az önfenntartó populációkhoz természetes szaporodásra is szükség van.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Hol él a Dunai Galóca?

A Duna vízgyűjtőjének hideg, gyors folyású folyóiban és mellékvízfolyásaiban él.

Mekkora lehet a Dunai Galóca?

Legfeljebb körülbelül 150 centiméteresre nőhet; tömege kivételesen 50 kilogramm fölé is kerülhet.

Mit eszik?

A fiatal halak főként gerincteleneket, a kifejlett példányok elsősorban halakat fogyasztanak.

Mikor ívik?

Az ívás többnyire március és május között zajlik, a vízhőmérséklettől és a helyi körülményektől függően.

Magyarországon is előfordul?

Igen, de ritka. A Duna, a Dráva és a Tisza vízrendszeréből is vannak előfordulási adatai.

Védett hal a Dunai Galóca?

Igen, Magyarországon fokozottan védett faj, ezért a természetből kifogott példányt vissza kell engedni.

Ez is érdekelhet

Fotó: Mladica · Wikimedia Commons · Public domain

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.