Vendégízületesek (Pilosa)
Válassz alcsoportot!1
Ismerd meg a csoport állatait!
Vendégízületesek (Pilosa) – amit érdemes tudnod
A vendégízületesek (Pilosa) az emlősök egyik rendje a Xenarthra csoporton belül. Két ma élő fő águk van: a hangyászok, amelyek főként hangyákkal és termeszekkel táplálkoznak, valamint a lajhárok, amelyek többnyire a trópusi erdők lombkoronájában élő növényevők. A kategóriában a rend rendszertani felépítését, testfelépítését, táplálkozását, mozgását és természetvédelmi helyzetét ismerheted meg.
Egy rend, két nagyon eltérő életmód
A Pilosa az emlősök egyik rendje, amely a vendégízületesek, vagyis a Xenarthra csoportjába tartozik. A Mammal Diversity Database négy ma élő családot sorol ide: a háromujjú lajhárok, a kétujjú lajhárok, a selyemhangyászok és a hangyászok családját.
A rend két nagy ágát a lajhárok és a hangyászok alkotják. Közös evolúciós hátterük ellenére táplálkozásuk, mozgásuk és testfelépítésük feltűnően különböző.
Amerika trópusi vidékeinek emlősei
A ma élő vendégízületesek Közép- és Dél-Amerikában fordulnak elő. A hangyászok között találunk talajon és fákon mozgó fajokat, a lajhárok többsége pedig a trópusi erdők lombkoronájához kötődik.
Az egyes fajok elterjedése nem azonos. A selyemhangyászok például Mexikó déli részétől Bolíviáig és Brazíliáig élnek, míg a barna torkú háromujjú lajhár Közép-Amerikától Dél-Amerika déli részéig fordul elő.
A hangyászok különleges táplálkozása
A hangyászok főként hangyákat és termeszeket fogyasztanak. Hosszú, keskeny orruk, erős mellső karmaik és gyorsan mozgó, ragadós nyelvük segít feltörni a rovarok fészkeit, majd összegyűjteni a táplálékot.
A hangyászoknak nincsenek a táplálék feldolgozásához szükséges hagyományos rágófogaik. A nagy hangyász rövid ideig marad egy-egy bolynál, így a rovarok fészke nem pusztul el teljesen.
A lajhárok élete a lombkoronában
A lajhárok többnyire fákon élnek, és hosszú végtagjaikkal, valamint erősen hajlott karmaikkal kapaszkodnak az ágakba. A kétujjú lajhárok szinte egész életüket a trópusi erdők lombkoronájában tölthetik.
A háromujjú lajhárok étrendje nagyrészt levelekből áll. Lassú mozgásuk, alacsony anyagcseréjük és a lombkoronához igazodó testfelépítésük együtt segíti ezt a kevés energiát adó táplálékforráshoz való alkalmazkodást.
Szőrzet, karmok és különleges csigolyák
A lajhárok szőrszálainak barázdáiban algák is megtelepedhetnek, ezért a bunda nedves környezetben zöldes árnyalatot kaphat. Ez a színezet beleolvadhat a lombkorona növényzetébe.
A vendégízületesek gerincének egyes csigolyái különleges kapcsolódásokat mutatnak. A háromujjú lajhárok például a legtöbb emlősnél eggyel több nyakcsigolyával rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy a fejüket szokatlanul nagy szögben fordítsák.
Magányos állatok, eltérő mozgással
Sok vendégízületes faj többnyire magányosan él. A hangyászok általában csak a szaporodás idején keresik egymás társaságát, míg a lajhárok életük jelentős részét egyedül töltik a fákon.
A mozgásuk fajonként erősen különbözik. A selyemhangyász ügyesen mozog az ágakon, a nagy hangyász főként a talajon jár, a lajhárok pedig a fákon függeszkedve és kapaszkodva közlekednek. Néhány faj úszni is jól tud.
Jellegzetes képviselők és természetvédelmi kihívások
A rend ismert képviselői közé tartozik a nagy hangyász (Myrmecophaga tridactyla), a déli tamandua (Tamandua tetradactyla), a közönséges selyemhangyász (Cyclopes didactylus), a füstös háromujjú lajhár (Bradypus variegatus) és a Linné-féle kétujjú lajhár (Choloepus didactylus).
A veszélyeztetettség fajonként eltér. A nagy hangyász számára az élőhelyek elvesztése, a tüzek és a közúti balesetek is gondot okozhatnak, a kis elterjedésű lajhárokat pedig különösen érzékenyen érintheti az erdők átalakítása és feldarabolódása.