Közelebb az állatvilághoz · Ismerd meg, értsd meg, óvd meg!
Fedezd fel az állatvilágot

Melyik állatra vagy kíváncsi?

Keress magyar vagy tudományos névre, állatcsoportra vagy egy érdekes témára.

Ismerd meg a fajt

Érdes pinceászka

Porcellio scaber

Az érdes pinceászka gyakori, nedvességkedvelő szárazföldi ászkarák, amely avarral, korhadó növényi részekkel és a bomlást végző mikroorganizmusokkal táplálkozik. Európából származik, de emberi közvetítéssel több kontinensen és számos óceáni szigeten is megtelepedett.

Érdes pinceászka (Porcellio scaber)
Érdes pinceászka · Porcellio scaber

A faj legfontosabb adatai

Tudományos névPorcellio scaber
Testhossz10–17 mm
Farok / egyéb méretRövid, kiálló faroklábak; külön farokhossz nincs megadva
Testtömeg–
ÉlettartamNincs megbízható adat.
ElterjedésEurópa; világszerte behurcolt állományok
ÉlőhelyNedves avar, kövek, korhadó fa, kertek, pincék
TáplálkozásKorhadék, gombák, mikroorganizmusok és elhalt szerves anyag
Aktív időszakFőként éjjel és párás időben aktív
Társas életGyakran csoportosan húzódik nedves rejtekhelyekre
Szaporodási időSzaporodása mérsékelt égövön főként a melegebb hónapokban zajlik
Utódfejlődés idejeNincs megbízható adat
Utódok számaA nőstény költőtáskában hordozza a fejlődő utódokat
UtódgondozásA költőtáska védi és nedvesen tartja a fejlődő utódokat
PihenőhelyKövek, fakéreg, avar, farakások, repedések és pincék
ÉrzékelésÖsszetett szemek; tapintó- és kémiai érzékelés a csápokon
HangadásNincs megbízható adat.
MozgásMászik és gyorsan fut; zavaráskor begörbíti a testét
Ökológiai szerepA lebontó táplálékhálózat része, az avar feldolgozásában vesz részt
Magyarországi jelenlétGyakori, főként bolygatott és emberközeli, nyirkos élőhelyeken

Rendszertani besorolás

Egy kicsit közelebbről

Ismerd meg közelebbről!

Érdes, szemcsés páncél

Az érdes pinceászka teste többnyire szürke, barna vagy narancsos árnyalatú, hátoldalát pedig feltűnően durva szemcsék és gumók borítják. Ez a felszín különbözteti meg több rokon ászkaráktól, és a magyar neve is erre a jellegzetességre utal.

Testhossza rendszerint 10–17 milliméter. A páncél nem zárja ki teljesen a vízvesztést, ezért az állatnak párás környezetre van szüksége.

Rejtőzködő életmód

Napközben kövek, fakérgek, avar, farakások és repedések alatt marad, ahol kisebb a kiszáradás veszélye. Pincékben, kertekben és más emberközeli helyeken is gyakran megtelepszik.

Éjszaka vagy eső után aktívabb. Ha megzavarják, elfuthat, repedésbe húzódhat, vagy begörbítheti a testét, de nem képes olyan tökéletes gömbbé záródni, mint a gömbászkák.

Avarból tápanyag

Elsősorban elhalt növényi anyagokat és korhadékot fogyaszt. A táplálékban élő baktériumok és gombák fontos szerepet játszanak a tápanyagok feltárásában, ezért az állat a bomlás előrehaladottabb szakaszában lévő anyagokat is hasznosítani tudja.

Az érdes pinceászka így a lebontó közösségek tagja: aprítja a szerves maradványokat, miközben a mikroorganizmusokkal együtt gyorsítja az anyagok visszajutását a talajba.

Világszerte elterjedt ászka

A faj eredeti elterjedési területe Európa, ahonnan növényekkel, földdel, faanyaggal és más szállítmányokkal új térségekbe is eljutott. Ma több kontinensen és szubantarktikus szigeten is ismerik.

Magyarországon gyakori, de főként erősen bolygatott, települési és kertészeti élőhelyeken találkozhatsz vele. Természetes, kevéssé zavart élőhelyeken sok más ászkafajjal osztozik.

Elterjedés

Fidzsi-szigetekTanzániaNyugat-SzaharaKanadaAmerikai Egyesült ÁllamokKazahsztánÜzbegisztánPápua Új-GuineaIndonéziaArgentínaChileKongói Demokratikus KöztársaságSzomáliaKenyaSzudánCsádHaitiDominikai KöztársaságOroszországBahama-szigetekFalkland-szigetekNorvégiaGrönlandFrancia déli és antarktiszi területekKelet-TimorDél-afrikai KöztársaságLesothoMexikóUruguayBrazíliaBolíviaPeruKolumbiaPanamaCosta RicaNicaraguaHondurasSalvadorGuatemalaBelizeVenezuelaGuyanaSurinameFranciaországEcuadorPuerto RicoJamaicaKubaZimbabweBotswanaNamíbiaSzenegálMaliMauritániaBeninNigerNigériaKamerunTogoGhánaElefántcsontpartGuineaBissau-GuineaLibériaSierra LeoneBurkina FasoKözép-afrikai KöztársaságKongói KöztársaságGabonEgyenlítői-GuineaZambiaMalawiMozambikSzváziföldAngolaBurundiIzraelLibanonMadagaszkárCiszjordániaGambiaTunéziaAlgériaJordániaEgyesült Arab EmírségekKatarKuvaitIrakOmánVanuatuKambodzsaThaiföldLaoszMianmarVietnámÉszak-KoreaDél-KoreaMongóliaIndiaBangladesBhutánNepálPakisztánAfganisztánTádzsikisztánKirgizisztánTürkmenisztánIránSzíriaÖrményországSvédországFehéroroszországUkrajnaLengyelországAusztriaMagyarországMoldovaRomániaLitvániaLettországÉsztországNémetországBulgáriaGörögországTörökországAlbániaHorvátországSvájcLuxemburgBelgiumHollandiaPortugáliaSpanyolországÍrországÚj-KaledóniaSalamon-szigetekÚj-ZélandAusztráliaSrí LankaKínaKínai KöztársaságOlaszországDániaÉszak-ÍrországIzlandAzerbajdzsánGrúziaFülöp-szigetekMalajziaBruneiSzlovéniaFinnországSzlovákiaCsehországEritreaJapánParaguayJemenSzaúd-ArábiaCiprusMarokkóEgyiptomLíbiaEtiópiaDzsibutiUgandaRuandaBosznia-HercegovinaÉszak-MacedóniaSzerbiaMontenegróKoszovóTrinidad és TobagoDél-SzudánTurks- és Caicos-szigetekCook-szigetekSzamoaTongaFrancia PolinéziaPitcairn-szigetekBarbadosSão Tomé és PríncipeSzent IlonaMáltaBahreinMaldív-szigetekBrit Indiai-óceáni TerületSzingapúrPalauÉszaki-Mariana-szigetekGuamMikronéziai Szövetségi ÁllamokMarshall-szigetekKiribatiNauruTuvaluMauritiusComore-szigetekFeröerSaint-Pierre és MiquelonBermudaDéli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetekSpitzbergákFrancia GuyanaVatikánAmerikai Virgin-szigetekAmerikai SzamoaAnguillaKajmán-szigetekBrit Virgin-szigetekMontserratJerseyGuernsey BailiffségManSeychelle-szigetekSan MarinoSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSaint LuciaSaint Kitts és NevisNiueTokelau-szigetekArubaKaribi HollandiaCuraçaoMonacoLiechtensteinGrenadaMayotteRéunionMartiniqueGuadeloupeWallis és FutunaSaint-MartinSaint-BarthélemyÅlandDominikai KözösségMakaóHongkongZöld-foki KöztársaságKarácsony-szigetKókuszHeard-sziget és McDonald-szigetekNorfolk-szigetAntiguaAndorraSint MaartenAntarktisz
Zöld: őshonos · Sárga: betelepített

Országok és földrajzi területek szerinti áttekintés; a színezés nem jelenti a teljes jelölt terület benépesítését.

Európa; világszerte behurcolt állományok

A faj eredeti elterjedési területe Európa, de emberi közvetítéssel több kontinensen és szigeten is meghonosodott. A felsorolt ország- és területkódok a hozzáférhető elterjedési adatbázisokban igazolt rendszeres vagy meghonosodott előfordulásokra támaszkodnak; a globális lista nem minden helyen teljes felbontású, ezért a térképes megjelenítés nem pontos elterjedési poligon.

Életmód röviden

Az állat élete egy pillantásra

Mikor aktív?

Főként éjjel és párás időben aktív

Hogyan él?

Gyakran csoportosan húzódik nedves rejtekhelyekre

Hogyan mozog?

Mászik és gyorsan fut; zavaráskor begörbíti a testét

Mivel táplálkozik?

Korhadék, gombák, mikroorganizmusok és elhalt szerves anyag

Szaporodás és utódgondozás

A költőtáska védi és nedvesen tartja a fejlődő utódokat

01 Egy érdekes részlet

Miért kedveli a nedves helyeket?

Az érdes pinceászka kültakarója nem vízhatlan, ezért száraz levegőben gyorsan vizet veszít. A nedves avar, a talajjal érintkező fakéreg és a kövek alatti mikroklíma lassítja ezt a párolgást.

A páratartalom változását az állat viselkedéssel ellensúlyozza: szárazabb időben mélyebb vagy zártabb rejtekhelyre húzódik, eső után pedig nagyobb területen keres táplálékot. Ez a napi mozgás a kiszáradás elkerülését és a táplálék megtalálását egyszerre szolgálja.

02 Egy érdekes részlet

A költőtáska szerepe

A nőstény a fejlődő utódokat a test alsó oldalán kialakuló költőtáskában hordozza. A táska nem egyszerű tojásrakó hely: nedves, védett környezetet biztosít az embriók és a frissen kikelő fiatalok számára.

Ez különösen fontos egy szárazföldi ráknál, mert a fejlődés korai szakasza érzékeny a vízvesztésre. Az utódok a költőtáskából kikerülve még kicsik, de már a kifejlett állatokhoz hasonló testfelépítéssel kezdik önálló életüket.

03 Egy érdekes részlet

Hasznos modellállat a kutatásban

Az érdes pinceászkát könnyű tartani, széles körben elterjedt, és jól reagál a talajban vagy a növényi törmelékben jelen lévő szennyező anyagokra. Emiatt gyakran használják ökotoxikológiai vizsgálatokban, amelyek azt mérik, hogyan hatnak a környezeti terhelések a talajlakó állatokra.

A vizsgálatokban megfigyelhetik például a túlélést, a növekedést, a táplálkozást és a szaporodást. Az eredmények nem minden esetben ültethetők át közvetlenül más fajokra, de fontos jelzést adhatnak a talajszennyezés biológiai következményeiről.

Amire sokan kíváncsiak

Kérdések és válaszok

Az érdes pinceászka rovar?

Nem. Szárazföldön élő ászkarák, vagyis a rákok közé tartozó ízeltlábú.

Össze tud gömbölyödni?

Csak részlegesen görbíti be a testét; tökéletes gömbbé nem záródik.

Mit eszik a kertben?

Főként korhadó leveleket, elhalt növényi részeket, gombákat és mikroorganizmusokat fogyaszt.

Veszélyes az emberre?

Nem veszélyes, nem csíp és nem mar. Nedves, elhalt szerves anyagban gazdag helyeken keres táplálékot.

Miért található pincékben?

A pincék gyakran hűvösek, sötétek és párásak, ezért csökkentik a kiszáradás veszélyét.

Magyarországon gyakori faj?

Igen. Főként településeken, kertekben, pincékben és más erősen bolygatott, nedves helyeken gyakori.

Ez is érdekelhet

Fotó: Yug · Wikimedia Commons · CC BY-SA 3.0

Állatmagazin
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.